A láthatatlan bilincsek foglya (One Piece FF)

8. Fejezet

Helló! Továbbra is a múltban. Ez a fejezet most 1117 szavas lett, jó olvasást kívánok!

Sanji szinte teljesen lefagyva állt az előbbi jelenettől, de szinte mindenki más is. Az a gyönyörű istennő személyesen ismerte a Shichibukai Dracule Mihawkot?

Mégis miért? És... Hawky...? Úgy döntött, hogy ezt inkább nem akarja tudni.

Aztán rájött, hogy valamiről, pontosabban valakiről mindenki elfeledkezett.

Don Krieg eddig meglapult, de most újra elővette a fegyvereit, és elkezdett kiabálni valami olyasmit, hogy már nem állíthatja meg senki.

Aztán az istennő unott arccal előrelépett, felemelte a jobb karját, majd a kalózra mutatott. Mivel Sanji közel állt hozzá, hallotta a technika nevét, amit a lány használt.

- Dimenziós taszítás. - Don Krieg pedig szánalmasan elrepült a nyílt tenger irányába.

- Szépséges istennőm, ezt mégis hogyan...?

- Démon gyümölcs! - nevetett fel a lány. - A nevem pedig Luffy.

- Ez egy gyönyörű név! Luffy... Luffy - chan!

- Elég a Luffy! Mindegy, most nem számít. Leszel a legénységem szakácsa? - nézett rá a lány könyörgő szemekkel. Annyira aranyos volt, hogy Sanji szíve megremegett tőle.

- Sajnálom, istennő... akarom mondani, Luffy - chan. Nem mehe...

- Mész!

- Te öreg vénség!

- Heh! - horkant fel Zeff. - Kit hívsz vénségnek? Könnyedén elverlek. - dörmögte, aztán a hanga komoly lett. - Menj, Sanji. Többre vagy hivatott. Nem az All Bluet akarod megtalálni? Nem minden nap jön egy ilyen aranyos kisasszony, aki magával akar vinni. A helyedben gondolkodás nélkül vele mennék!

- Persze! Vén szoknyapecér. - dünnyögte Sanji, majd hirtelen elhatározással a lány felé fordult. - Legyen. Veled megyek!

- Igen! - Luffy vidáman nevetett, majd öklével a levegőbe bokszolt.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

Luffy döntött Ginnel kapcsolatban. Aznap este beszélgettek kicsit, reggelre tudta, hogy mit akar tenni. Úgy döntöttek, hogy a délelőtt folyamán indulnak tovább. Addig meglesz.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

Gin kissé meglepődött, mikor a szakácsok nem küldték el, helyette azt is megengedték, hogy a Baratie egyik vendégszobájában aludjon.

Aztán este eljött hozzá Luffy. Sokat kérdezett, szó volt Gin gyermekkoráról is.

A férfi elmesélte, hogy szülei kidobták a kevés élelem miatt, így négy éves korától kezdve küzdött az életéért. Tizenhat évesen találkozott a Donnal. A férfinak megtetszettek a képességei, felemelte a nyomorból. Ezért volt az, hogy bár Ginnek sok módszere nem tetszett, minden parancsot betartott. Nem akarta elárulni megmentőjét.

Aztán, mikor a történet végére ért, Luffy gyengéden rámosolygott, és négy szóval egész éjszakára való gondolkodni valót adott neki.

- Nagyon jó ember vagy.

Gin? Jó ember? Rengeteget ölt, sok ártatlan életét vette el! Hogy lehetne jó ember?

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

Mikor eljött a reggel, és Gin kilépett a szobából, elindult, hogy elköszönjön Luffytól, Sanjitól, és mindenki mástól. Nem akart visszaélni Zeff hirtelen jött kedvességével, bár még nem tudta uticélját. Talán csak követi a szelet...