Epilógus

209 10 11
                                    

6 év múlva.


Rebecca.

És itt vagyunk. Nem hittem volna, hogy valaha őszintén eljutok idáig.
De boldog vagyok. Most írunk 2019 Október 9.-ét, és egy gyönyörű szeles napunk van. Na de akkor térjünk is vissza arra mi minden történt.

Sarah és Gaston összejöttek újra, de egyáltalán nem bántam. Közel sem.

Most van egy gyerekük, akit Darcynak hívnak, és alig pár hónapos. Imádnivaló. Sarah és Gaston elköltöztek egy külön házba, de így is megmaradt a barátságom a vörössel, és én vagyok Darcy keresztanyja.

Énis külön költöztem, még pár évvel ezelőtt mikor kaptam egy pincér állást a közeli kávézóban ahová Sarahval jártunk mikor még fiatalok voltunk.

Jelenleg ott dolgozom és imádom egy jól fizező állás, jó személyzet, jó közösség.

A Dylan érzett szomorúságom az évek során egyre inkább haraggá vált, de a mai napokra már egyáltalán nem is érdekel. Kicsik voltunk még a szerelemhez. Azóta csak 2 kapcsolatom volt, de jelenleg szingli vagyok. Az egyik srác Ázsiai volt, és nagyon édes de aztán valahogy még sem illetünk össze, a kapcsolat csak pár hónapig müködött. A 2. már hosszabb volt, pontosabban 2 éves volt, nem rég lett vége. Egy Samuel nevű sráccal volt, meg volt köztünk a "szikra" és anyáék is nagyon kedvelték, igazából úgy éreztem ő lesz életem szerelme, de egyik nap arra nyitottam, hogy egy másik csajjal fekszik le éppen. Őszintén azt gondoltam, hogy majd teljesen összetör. De valamiért nem. Mármint éreztem fájdalmat meg minden, de nem olyan szinten, szóval elképzelhető még sem szeretem annyira, mint amennyire be meséltem magamnak.

Jelenleg egy pelenka boltnál álldogálok mivel Gaston elküldött, hogy vegyek a kis Daisynek pelenkát.

Mi is a mérete? Egyáltalán van olyan, hogy pelenka méret? Fel kéne hívnom? VAN OLYAN, HOGY PELENKA MÉRET???

Amint be szerettem volna lépni a bejárati ajtón valaki éppen ki szeretett volna jönni, nem figyelt így pont arcon csapott.

-Nem tudsz vigyázni?-kaptam a fájó részem felé miközben felfelé néztem.

-Oh baszki! M-Mármint bocsánat.-pillantott fel hirtelen a személy.

Egy percre találkozott a tekintetünk.
A mogyoró barna sárgás szemei mintha megigéztek volna.Percekig néztünk egymás szemébe, szótlanul. Felismertem.

-Rebecca?

-Dylan!

****

-És jóban vagy még azzal a gyerekkel? Hogy is hívták? Harry?

-Jézusom.. Harry Styles? Hogy kiment a fejemből. Nem, valahogy eltávolodtunk miután közölte, hogy lehetne több is közöttünk mint barátság.-vontam vállat mire Dylan bólintott.

-És van gyereked?-kortyolt bele a kávéjába.

Mikor össze találkoztunk, megeggyeztünk abban, hogy megiszunk együtt egy kis kávét az egyik közeli bárban. Daisy várhat még egy kicsit.

-Dehogyis, Sarah és Gaston-é.

-Nane! Milyen irnokus.-nevetett fel.

-És neked?

-Nekem sincs, Bella-é.

Pár másodpercig csendben maradtunk majd mindkettőnkből kitört a nevetés. Vihogtunk, mindenki minket nézett az épületben. Őszintén? Nem tudom min. Talán eszünkbe jutott a sok emlék és a sok érzelem, egyszerűen furcsa.

-Emlékszel még arra amit mondtál nekem?-vontam fel a szemöldököm.

-Persze.-felelte.

-"De ha a sors egymásnak teremtett minket, úgyis össze sodor az élet."

Elmosolyodtam majd rá pillantottam.
Hiányzott. Tagadtam, de hiányzott.
Nem szerettem őt újra. Abba se hagytam.

-Figyelj, ez lehet gázul hangzik, de nem cserélünk telefonszámot?-nevette el magát.

****

4 év múlva

-Anya!

-Igen édesem?-fordultam felé.

-Elmeséled, hogyan jötettek össze apával?-ült bele az ölembe.

-Hát...-nevettük el egyszerre magunkat Dylannel.

Mégis csak össze sodort az élet.

Hi. End.

Tudom elég rövid ez az epilógus de remélem tetszett.
Köszönöm mindenkinek aki el olvasta a sztorit.
El nem tudom mondani mennyire élveztem irní, és mennyi jó pillanatot adott.
Hálás vagyok mindenkinek, és remélem nem csalódtatok akkorát, köszönöm mégegyszer, ez a történet a részemmé vált❤️

JA ES MAJDNEM KIHAGYTAM...
KOSZONOM SZEPEN A TAMOGATAST A DRAGA JUDIT BARÁTNŐMNEK aki a profil kepemen is rajta van lol
remélem orulsz h beleirtalak😭szeretlek egyebkent❤️
es elo pelda h lehet neten barátokat szerezni!!!
MEGEGYSZER KOSZONOM MINDENKINEK

¦ Dominated Eyes ¦ [DYLAN O'BRIEN] FFWhere stories live. Discover now