¦ Dominated Eyes ¦ [DYLAN O'BRIEN] FF

26

Haliiho, bocsanat, hogy nem posztoltam egy ideje csak a wattpadom nem engedte, mert valami hülye újítás van, de próbálkoztam, ezért most kiteszek egyszerre 2-t❤️

-Föld hívja Rebeccát?-lóbálta a kezét a fejem előtt Dylan.

Sajnos jobban bele merültem a régi életem gondolkodásába, hogy már vagy 5 perce csak ülök és bámulok magam elé.

Hirtelen a bambulásomból Dylanre pillantottam aki megkönnyebbülve sóhajtott egyett, hogy végre elérte, hogy rá figyeljek.

-Na? Min járt az eszed?-érdeklödőtt.

-Csak valakin.-feleltem őszintén.

Tuti rajtam.

-Nyilván.-mosolyodtam el majd felpattantam az ágyról és elindultam a konyhába.

Sarah bulijáig még pontosan 2 nap van mivel ma van csütörtök. Eszméletlenül izgulok, fogalmam sincsen, hogy hogyan sikerül de remélem a legjobbakat Sarahnak mert azt érdemli (<3)
Szegényt az utóbbi időben picit elhanyagoltam. Mindig valami kis hülye kifogással leráztam, hogy most nem érek rá stb. szóval remélem majd a buli kiengeszteli őt. Bár ez kit nem engesztelne ki?! Mondjuk a 2 hónappal ezelőtti énemet biztosan nem..

Végül mindkettő szülőt meghivtam, arra hivatkozva, hogy a lányukért legalább jöjjenek el, mivel Sarah apja amúgy is elköltözött szóval abban a hatalmas házban amiben élnek, már csak 2 nő van.

-Pihenned kéne.-sétált oda hozzám Dylan miközben át ölelt a kezeivel hátulról.

Ez olyan tipikus filmes jelenet.

-Nem, a bulit még meg kell terveznem.... mivan ha valamit elrontok-

-Nem rontasz el semmit sem.-vágott ismét a szavamba majd a oda hajolt és egy homlok puszit nyomott a homlokomra ami teljesen kikészített.

-Ezt imádom.-mosolyodtam el.

-Mit?-nevetett értetlenül.

-Amikor a homlokomra adsz egy puszit.-feleltem halkítva a mondatot.

Dylan egy halvány mosolyt ejtett el majd a gödröcskéit is megvillantotta.

-Rebecca?-szólitott fel.

-Hm?-kaptam fel a fejem.

-Szeretlek.

Azonnal felkaptam a fejem majd Dylanre pillantottam aki vágyakozó tekintettel nézte a reakciómat.
Nemtudom miért de a hangok a torkomon akadtak.
Hirtelen Victor jutott eszembe és azok a dolgok amiket velem tett és azok is amiket Dylan vágott a fejemhez.
Miért vagyok ennyire képtelen felejteni?

-Én...-halkultam el miközben dadogni kezdtem számomra értetlen okból.

A kínos percek után a telefonom szólalt meg amiért áldtam az eget, pontosabban a Best Song Ever cimű szám a One directiontól.

Ismeretlen szám.

Felvontam a szemöldököm majd a fülemhez tartottam a készüléket mint ahogy azt a normális emberek szokták csinálni.

-Halló?-szóltam bele félénken.

-Rebecca.-éreztem ahogy az illető elmosolyodik a vonal másik végén.

-Harry.-mosolyodtam el én is majd egy fokkal halkabbra vettem a szót, hisz még is csak Dylan konyhájában vagyok..

-Lenne kedved találkozni velünk?-tett fel egy egyszerű kérdést, amire másik helyzetben a válaszom igen lett volna, de most ezt hanyagoltam.