¦ Dominated Eyes ¦ [DYLAN O'BRIEN] FF

Prólógus

Sziasztok!! Köszönöm, hogy ha elkezditek olvasni a sztorit, nagyon sokat jelent nekem. Nagyon szeretem Dylan-t, szóval remélem tetszeni fog nektek. A részeket próbálom gyakran hozni!
Jó olvasást!! ❤️❤️

Nos, a nevem Rebecca Parker.
New York-ban élek, pontosabban a város legszélén egy kertesházban a báttyámmal.
19 éves vagyok, és jelenleg egy művészeti suliba járok, mivel színész szeretnék lenni amióta az eszemet tudom, és elég jó úton haladok.
A szüleim kapcsolata megromlása óta a suliban sem nyújtok jó teljesítményt. Minden nap veszekednek, én meg nem győzöm őket megnyugtatni, apa azzal is fenyegetőzik, hogy vissza költözik Spanyol országba, mivel a nagyszüleim részéről félig spanyol. Ott ismerkedtek meg anyával, mikor anya és a szülei meg a nővére elmentek nyaralni. Nem tudok sokat, csak annyit, hogy szerelem volt első látásra. Apa egyszer úgy mesélte mikor még kicsik voltunk Gaston-nal, hogy
"Amikor megláttam anyátokat, rögtön tudtam, hogy ő lesz életem szerelme"
Aranyos nem? Ennyi év után is szerette anyát, kár hogy ez már megváltozott..

A mindennapokban csakis a legjobb barátnőm miatt vagyok boldog.
A neve Sarah és az egyetemen ismerkedtünk meg, mikor dráma szakon, padtársak lettünk. Róla tudni kell, hogy nagyon energikus és vidám lány, mivel egyke ezért majdnem minden napot együtt töltünk. Anya meg sem lepődik ha ő is betoppan a családi vacsorán. Sarah-nak válig erő gyönyörű természetes hullámos vörös haja van.  Gyönyörű smaragd zöld szeme, és szeplői lepik el az arcát. Nálam alacsonyabb, olyan 160 centi körülbelül. Ő évvesztes és most lesz 18 éves. Nekem mindig ő csal mosolyt az arcomra. Teljesen ellentétek vagyunk. Ő az a lány akinek rengeteg barátja van és a tanárok kedvence, én sem vagyok a zárkózott lány csak Sarah-n kívül nincsen sok barátom de nem bánom, mivel ez a lány olyan nekem mint a húgom. Nagyon szeretem.

Apropó kinézet.. Mint említettem magasabb vagyok mint Sarah, nagyjából 165 centi körül lehetek. Világos kék szemem van - amit gyűlölök - és világos barna hajam.
Ezt a hajszint anyától örököltem. Sarahval ellentétben én nem annyira szeretem magam, de ezt nem mutatom ki. Általában csak szarkasztikus megnyilvánulásaim szoktak lenni, vagy fekete humorom. Régen nagyon vékony voltam, ezért étkezési zavarom volt így felkellett szednem legalább 10 kilót. Azóta egészségesebbnek érzem magam, és egy fokkal szebbnek is.
Gaston a báttyám, maga a tökéletesség. A lányok kedvence, legalábbis ezt állítja, hogy ebből mi az igaz.. Azt nem tudni.

Jelenleg Sarah hülyeségeit hallgatom. Pontosabban próbál győzködni, hogy menjek el vele valami hülyeségre.
Ja.. Hogy nem említettem?
Sarah imádja Dylan O'brient, és néha már félek tőle olyan sok dolgot tud róla. Minden percben róla magyaráz meg a Teen Wolf-ról.
Én őszintén, egyáltalán nem kedvelem, egy gazdag szép fiú akinek az egoja az egekben, sokat képzel magáról és nagyon irritál.
Tudom tudom... Nem szabad valakit megitélni úgy, hogy nem is ismered de én utálom.

-Kérlek Rebecca csak ide gyere el velem...-könyörgött a legjobb barátnőm.

-Nem megyek semmilyen hülye találkozásokra.-zártam le a témát.
Legalábbis próbáltam hisz Sarah soha sem adja fel.

-Kérlek kérlek...-tette össze a tenyerét.

-Mondtam, hogy NEM.-emeltem ki az utolsó szót, hogy megértse.

-De miért nem?!-háborodott fel.

-Mert nem, menj valaki mással.

-De én csak veled szeretnék.-kezdett el majdnem sírni.

-Megmondtam, hogy nem.-pillantottam rá.

-Rendben de akkor soha többé nem beszélünk!-próbált valamit kitalálni.

-Oké..-feleltem hisz ezt már nem egyszer mondta mégis itt ülünk a szobámban és veszekszünk.

-Ne csináld ezt... Kérlek.-hullt ki egy könnycsepp a szeméből.

-Ennyire fontos ez neked?! Mégis mi lesz ott vagy miről van szó?-kérdeztem rá, hisz mégis itt sír, akkor lehet fontos.

-Teen wolf meeting!! Ott lesz Dylan is.-csorgott a nyála.

-Fhuu akkor végképp nem megyek köszi.-emeltem fel a kezem.

-De elég lenne csak kint megvárnod, nem kell bejönnöd.-nézett boci szemekkel.

-Szóval te azt várod, hogy 3 óráig álljak egy helyben míg megvárlak?-háborodtam fel énis.

-Szeretsz annyira, hogy megtedd értem nem?-könyörgött.

-Hát..-gondolkodtam el de nyilván igen volt a válasz.

-Rendben, akkor holnap tali pusszancs, megyek haza keresek valami ruhát mert atom jól kell kinéznem, hogy Dylan belém szeressen és örökké együtt legyünk, a 3 fiú gyerekünkel és a 2 macskánkal.-ábrándozott.

-Mondták már, hogy beteg vagy?

-Sajnos igen..-nevetett.

-Szerinted Dylan-nek a piros vagy a kék jön be jobban? Melyik állna nekem jól?-élte bele magát a dolgokba.

-Hát..izé..a kék?-kérdeztem.

-Szerintem is, amúgyis az a kedvenc színe!!

-Sarah! Ne vedd magadra de nem érdekel Dylan kibaszott O'brien, örülj, hogy elmegyek veled!-próbáltam lenyugtatni.

-Jólvan..-forgatott szemet.

-Bár meg kell hagyni, kár, hogy nincs instája mert akkor lenyomozhatnám a tartózkodási helyét.-mosolygott mint egy pszichopata.

Miután Sarah haza ment, letusoltam és át gondoltam a holnapi tevékenységeket, remélem egyik hülye Teen Wolfost sem látom majd. Főleg nem O'brient...ezekkel a gondolatokkal aludtam el..