¦ Dominated Eyes ¦ [DYLAN O'BRIEN] FF

28. 2/2

-Sarah várj!-futottam a lány után kifelé a vécéből.

Az érzelmeim csak úgy kavarogtak. Amint kiértünk a helyiségbe, pont a szűlők közé, fhu dejó.. Sarah megtorpant.

-Miaz? Mit akarsz?-fordult hátra fele könnyes szemekkel miközben úgy nézett rám, hogy szerintem az az arc örökké a fejembe égett.

-Én csak megbeszélni a dolgokat, kérlek.-győzködtem.

Sikeresen elcseszted Rebecca. Szokásosan. Gratula, elvesztetted a legjobb barátodat.

-Mit beszéljünk meg ezen?! Elárultál! Érted? Mint egy ribanc.-amikor az utolsó szót kiejtette a száján az anyukák baljósan egymásra pillantottak, hogy vajon mi történhetett amiért ennyire össze vesztünk.

-Kérlek Sarah én-

-NE! Soha többé ne szólj hozzám érted?! Egy semmi vagy számomra, oké?!-nézett végig gúnyósan rajtam miközben az én szemeimben is könnyek gyűltek.

-Héj mi folyik itt?-állt hirtelen közénk a báttyám.

-A húgod egy ribanc.-mutogatott rám Sarah.

-Héj!-szólt rá az anyja amint leribancozott engem.

Báttyám felvont szemöldökkel nézett egyszer engem, egyszer pedig a vöröst.

-Sarah megtudnánk ezt beszélni légyszives? Nem szeretnék ordibálni.-próbáltam megnyugtatni a lányt.

-TE RIBANC.-ordított rám mégegyszer.

-Álljál már le bazdmeg!-kiabáltam rá a mondatába vágva mire ő teljesen meglepödőtt.

Biztos azt gondolta, hogy csendben tűrőm ahogy elhord mindennek.

-Mi a faszért is fáj neked ez pontosan ha? Csak mert ki ne találd nekem, hogy te mennyire nagyon szerelmes vagy Dylanbe mert bazdmeg szart se tudsz róla érted? Kurvára nem a kék a kedvenc szine és kurvára nem olyan mint amilyennek leirják! Te csak a külsőjébe vagy annyira nagyon szerelmes ahogy szentül állítod, és tudod miért? MERT SZART SE TUDSZ RÓLA!-osztottam ki, bár a végére már inkább megbántam.

-Tényleg?!-nevetett fel pár másodperc után elég szarkasztikusan.

-Komolyan ekkora egy picsa vagy, hogy ezek után még engem hibáztatsz mert te smároltál az én, idézem az ÉN kiszemeltemmel ha?!!?

-Csak, hogy kislány..-vonta fel a szemöldökét majd közelebb sétált hozzám miközben ördögi vigyorral kisérte a jelenetet.

-Te meg szart sem tudsz a kis báttyádról.-pillantott rá hirtelen.

-Mi?-képedtem el, nem tudtam miről van szó.

-Jól hallottad, amíg te a kis világoddal voltál elfoglalva a báttyácskád, az egyetlen testvéred tudod mit csinált?-a hangjából csak úgy csöpögött a gúny.

-Sarah ne.-szólt közbe a báttyám.

-Mit? Mit csinált?-vágtam a szavába.

-Engem vitt randizni.-vont vállat egyszerűen mintha olyan mindennapi lenne.

-Na persze, szerinted a báttyám tenne velem ilyet? Sarah? Miért beszélsz velem így?!

-Gaston, mondd meg neki az igazat.-tette ölbe a kezét a vörös a báttyámra pillantva.

-Hát..öh..-dadogott.

-GASTON?-kiabált rá anyám.

-Tessék?-képedtem el.