𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝖂𝖍𝖊𝖓 𝖍𝖊 𝖆𝖈𝖈𝖎𝖉𝖊𝖓𝖙𝖑𝖞 𝖍𝖚𝖗𝖙𝖘 𝖞𝖔𝖚

T/N = te neved

𝔸𝕣𝕔𝕙𝕚𝕖 𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕨𝕤:
– T/N, úgy sajnálom, hogy nem tudunk rögtön a Pop's-ba menni. Az edző rögtönzött edzésre hívott minket a szombati meccs miatt – hadarta Archie miközben a táskájába hajigálta bele azokat a könyveit, amikben a házik voltak.

– Semmi baj. Majd megyünk edzés után – pusziltam meg az arcát.

– Kérlek vigyáznál a táskámra?

– Persze. – Azt hittem szimplán a kezembe adja, de konkrétan dobta a táskát, amit végül is elkaptam, de kissé nagy lendülettel érkezett, így hanyatt estem.

– Aú! – dörzsöltem a fejem hátulját, miközben felültem.

– Jaj, nagyon sajnálom – segített fel Archie. – Annyira benne vagyok most a fociban, hogy elfelejtettem, nem labdát dobok, és nem a csapattársaimnak.

– Semmi baj. A fejem nem tört be, meg már annyira nem is fáj. De legközelebb inkább add – mosolyogtam, és megpusziltam az arcát, és cserébe én is kaptam egyet a sérült pontomra.

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:
Nevetve szaladtam végig a Kígyók táborán, miután elloptam Jughead sapkáját. És a kiegészítő tulajdonosa történetesen engem próbált elkapni.

– T/N, állj már meg kérlek! Nem fair, hogy bármit is sportolnom kell. És add vissza a sapkámat!

– Ahhoz előbb el kell kapnod! – fordultam hátra nevetve.

Ekkor azonban Jug kicsit felgyorsított, és valószínűleg megbotlott valamiben, mert a hátamnak esett, és mindketten elvágódtunk.

– Te jó ég! T/N, nem esett bajod? Nem direkt mentem neked – ült fel Jughead.

– Azt hiszem, semmi bajom. Bár nem esett jól – mosolyodtam el, és az oldalamat dörzsölgetve ültem fel.

– Akkor jó. És én nyertem – kapta ki a kezemből a sapkát, és puszit adott az orromra.

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:
– Sweetie, kérlek hagyd már azt a hülye játékot! – könyörögtem neki.

– T/N, nem várom, hogy megértsd, miért játszunk, de azt már most megmondom, hogy nem hagyom abba.

– Miért? Miért nem? Ennyire nem félsz a valóságtól?! – Ekkor történt meg az, amitől valójában mindig féltem. Sweet Pea tenyere az arcomon csattant.

Rémülten kaptam a kezemet a fájó ponthoz, és könnyes szemekkel meredtem Sweet Pea-re.

– Úristen! T/N... Nagyon sajnálom. Nem akartam – próbált megölelni, de elhúzódtam. – Kérlek, ne haragudj! Csak elborult az agyam... Kérlek! – Eközben szép lassan közelebb jött hozzám, majd óvatosan megölelt.  – Sajnálom. Nem akartalak bántani.

– Nagyon megijesztettél – szipogtam, és a dzsekijébe kapaszkodtam.

– Tudom, édesem. Rettentően sajnálom. Ígérem, jóvá teszem.

ℂ𝕙𝕒𝕣𝕝𝕖𝕤 𝕊𝕞𝕚𝕥𝕙:
Charlesszal épp egy New York-i étterembe készültünk, szombati randi gyanánt. Én már készen álltam az indulásra, így odamentem a kabátját felvevő Charleshoz, hogy hátulról megöleljem, de épp, mikor a jobb karját bujtatta a kabátba, véletlen orrba vágott.

– Aú! – kaptam a sajgó ponthoz.

– Úristen! Jól vagy? – fordult meg Charles.

– Nem hiszem. Azt hiszem vérzik az orrom – néztem a kezemre, ami piroslott az orromból folyó vértől.

Gyorsan a konyhába siettem egy rakat zsebkendőért, meg hogy lemossam a kezem. Eközben egy ajtó csapódását hallottam meg. Mivel nem mellőlem jött a hang, gyanítottam, hogy Charles nem hagyta el a szobát. Aztán ezt bizonyította valami, ami kísértetiesen hasonlított az üveg törésére.

Az orrom már nem vérzett, így a zsepit kidobhattam, elzártam a csapot, és feltéptem a fürdőszoba ajtaját. Charles a padlón gubbasztott teljesen kiborulva, a bal kezét szorongatta, és törött tükör darabok vették körül, amik a mosdókagyló fölötti szekrényke ajtaját alkották.

– Te jó ég! Charlie, mi történt? – siettem hozzá, és leguggoltam elé.

– Én... bántottalak téged, és tudod ez hogy működik nálam...

– Semmi baj. Charles, nincs semmi bajom. Az orrom már nem vérzik. És tudod mit? Szerintem hagyjuk a vacsit. Maradjunk itt, és pihenjünk. Meg rendeljünk pizzát.

– Jól hangzik – bólintott, és megtörölte a szemét az ép kezével. – Sajnálom, hogy megijesztettelek.

– Semmiség. De szerintem a pihenő előtt be kéne néznünk a kórházba. Megnézetni a kezedet – pusziltam meg sérült kezének azt a pontját, ami nem volt véres.