Emma és Bill

14. fejezett

2020. február 26. - a az esküvő napja

Emma egyedül ébredt az ágyon, mert Billnek korábban el kellett mennie a fodrászhoz Tommal, hogy el tudjanak készülni az esküvőre. Emma felült az ágyon, majd kopogtak az ajtón és Bella lépett be a szobába, hogy megnézze hogy a lánya ébren van-e.

- Életem. - szólította meg Bella.

- Gyere be anya! - felelte kedvesen Emma, majd az anyja leült mellé az ágyon. - Mit gondoltál, hogy még alszom? Dehogy is! Teljesen ébren vagyok anya! Mert ma van az én nagy napom, jajj anyukám! - ölelte meg vidáman az anyját Emma.

- Jajj kicsikém! - mosolygott Bella, majd a lányával megölelték egymást.

Nancy meglátogatja Gina-t a börtönben, egy ilyen helyzetben nem hagyhatja magára a lányát.

- Mi járatban? - kérdezte szárazon Gina.

- Gina én csak, aggódtam miattad. - felelte kedvesen Nancy.

- El tudom képzelni hogy mennyire aggódtál, aha. Gondolom. - mondta gúnyosan Gina.

- Tudom hogy te mennyire csalódtál bennem, és hogy tanú vallomást tettem ellened. De megpróbálhatjuk... valahogy meg oldani ezt az egészet, szeretném hogy ha valahogy... Hogy bánnak itt veled? Mi van veled?

- Börtönbe juttatod a saját lányodat, és utána te elkezdesz itt nekem sajnálkozni? Hagyd már ezt az egészet, meg hogy mennyire megbántad. Igenis óriási nagyot csalódtam benned, legalább most hagyjál már békén! - felelte dühösen Gina. - Milyen lenne ugyan? Ugyan milyen itt? Szerinted? Itt 24 óráig megy az, hogy ütik verik egymást! Anya én már azt se tudom, hova nézzek, bármit csinálok, bárhova nézzek, valami idióta egyfolytában megtalál, érted? És tiszta kék-zöld folt vagyok, anya én ezt itt nem bírom! Én már nem tudom, hogy mit csináljak, de én itt felkötöm magam!

- Szeretném, ha tudnád, hogy a nénikéd és én nem megyünk vissza németországba, amíg téged ki nem engednek innen. És amikor csak lehet, Sabine és én meglátogatunk téged.

Gina ettől gúnyosan felvetett.

- Nagylelkű vagy, szinte zavarba ejt, hogy pont ma jöttél be hozzám. - mondta gúnyosan Gina. - Pont ma van a nagy nap, Bill ma feleségül akarja venni azt a a festett szőke p***át. Ő miatta van ez az egész, neki kéne börtönben rohadnia, nem nekem!

- Elég legyen Gina! - mondta dühösen Nancy. - Nem Emma volt az, aki rálőtt az anyjára, hanem te!

- Jajj hagyjál már, nem lett baja! Ne cirkuszolj már folyton itt nekem! - felelte gúnyosan Gina.

- Nem Gina! Nem gondoltam volna, hogy te ilyen mélyre süllyedtél! Attól a lövéstől, Bella akár meg is halhatott volna!

- De én nem neki szántam!

- Engem nem érdekel, hogy valójában kinek szántad! - kiabált rá Nancy. - Bántani akartál egy ártatlan embert, nem baleset volt Gina! Embert akartál ölni! És mindezt a Bill iránti beteges szerelmed miatt!

- Most már nem érdekel Bill! Jó? Ki józanodtam! - mondta ismét dühösen Gina. - Én már rájöttem, hogy Bill sosem fog engem úgy szeretni, mint Emmát. Bele fáradtam abba, hogy küzdök a szerelméért. Legyen csak boldog, azzal a ribanccal! Nem érdekel!

- Hogy érted ezt drágám? Te már ilyen könnyen feladod? - kérdezte meglepődve Nancy.

- Szerinted mi mást tehetnénk anya? Nem akar engem és kész, nem szeret! - felelte Gina.

- Lejárt az idő. - mondta a börtön őr, majd Gina felállt az asztalról.

- Gina, mindent megteszek érted. Higgyél el nekem! - mondta kedvesen Nancy, majd Gina bólintott és a börtön őr pedig vissza vitte a lányt cellájához. Gina úgy érzi, hogy annyira hülye volt, hagyta magát reménykedni, hogy egy olyan férfiba szeretett bele, aki soha nem viszonozza az érzelmeit. Ő idióta azt hitte, ha szét választja Emmát és Billt, akkor a férfi őt fogja szeretni és feleségül veszi. Gina belátta hogy jó nagyot tévedett, saját maga tehet arról, hogy ilyen helyzetbe került és erről az egészről egyedül ő tehet.