Fᴜʀᴄsᴀ Sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ [Jɪᴋᴏᴏᴋ]《BEFEJEZETT》

39.🌹

Konkrétan nem tudom, hogy mosz hova is menjek. Nagyon hallható vagyok, na meg lassú is. És csak gyógyító varázslatokat tudok, semmi mást. Nem tudom, hogy mut tegyek.

-Gondolkozz egy kicsit Jimin. Neme lehetsz ennyire hülye! Csak ki talállsz valamit... Mondjuk, ha el dobnék messzire egy követ, akkor biztos utánna menne mindegyik. Annyira csak nem olyan buták, hogy csak az egyik menne. Vagy még is...Akkor, ha csak az egyikük megy a kő után. Akkor a másik az itt marad, hogy hátha nem jövök-e erre. Akkor viszont...nem tudom, hogy mit tegyek.- szomorodtam el a gondolat hatására. Semmi olyan nem jut eszembe, ami most tényleg jó lenne nekem. Most nem lehetne egy rajta ütés, vagy egy hírtelen támadás? Nem, mért is lenne

-Héy!- hallottam meg egy ismerős hangot. Ez Namjoon!!   -Ti ketten ott, igen. Ti ketten ott a fán! Nem szégyenlitek magatokat, hogy a barátunkat el raboltátok, pont rosszkor?!

-Na, lám-lám. Kit látnak itt szemeim. Kim Namjoon, az alakváltók leggyorsabb alfája, kinek egy vámpír a szerelme, aki pont szereti a csokoládét.- mondta gúnyosan Hyung-Chin

-Nem féltek, hogy annyi lesz nektek Jungkook álltal? Mert én a ti helyetekben félnék.

-Mit akarsz itt Kim? Meg a zsernyákokés piros ruhások mért vannak itt veled? Nincsen itt baj, nem tuttad?- kérdezte Hyung-Chin

-Baj van, amiben mind a ketten benne vagytok. Meg lett a nyaklcod Hyung-Chin. Taehyung és J-hope megtalálták a faház közelében, ahonnan el loptátok Jimin-t.- tette karba maga előtt a kezét Nam. Most segíteni jöttél, vagy beszélgetni?

-Oh, egy kicsit ügyetlen voltam, és el ejtettem. Remélem nem koszolták össze a piszkod kezükkel.- szólalt meg gúnyosan Woojun

-Ki akarod húzni nálam a gyufát WooJun? Mert lassan sikerül.

-Jaj, ne haragudj rám Kim. Csak tudod, nekem ilyen a természetem.- mondta továbbra is gúnyosan WooJun

-Mért raboltátok el Jimin-t?- kérdezte még nyugodt hangin Namjoon

-Az legyen a MI kettőnk dolga. Neked meg a kék ruhásoknak nincs semmi közük hozzá.- válaszolt fen hangon a másik vámpír

-Még nyugodt vagyok. Mért raboltátok el Jimin-t?- kérdezte meg újra, mire a két vérszívó le ugrottak a fáról és lassan Nam elé sétáltak

-Az legyen a kettőnk dolga, Kim Namjoon.- válaszolt megint gúnyosan WooJun és egy szempillantás alatt megint a fa tetején voltak  -Ja, és a kis Jungkook szerelmét el vittük magunkkal. Megint!- jelentette ki Hyung-Chin, mire megéreztem, hogy már megint össze van kötve a kezem. Mikor, meg hogyan?!

-Szóval, Bye bye!- léptek volna le velem megint, de ezt már megint meg akadájozta Jungkook

-Nem mentek ti innen sehova Jimin-nel!!- ugrott Hyung-Chin hátára Jk, aminek hála a vámpír el engedte a kötelet, amit még nem kötött meg a csuklómon

-Jungkook te barom!- kiabállta Yoongi, ő pedig WooJun hátára ugrott rá

Én csak megszeppenve álltam és néztem, ahogy a szerelmem harcol. És, ahogy az unoka testvérem is harcolt. Minden kizáródott a környezetemből, csak a két alfára tdutam figyekni, ahogy harcolnak. Tudtam, hogy nem lezs baj, de féltem, hogy valamelyikük meghal, vagy úgy megsérül.
Még Namjoon kiabállását sem hallottam, mert annyira el voltam már-már bambulva.