Fᴜʀᴄsᴀ Sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ [Jɪᴋᴏᴏᴋ]《BEFEJEZETT》

23.🌹

Egy kicsit bizonytalanul sétálok Jungkook mellett oda az autóig és nyitom ki magamnak az ajtót, majd szállok be a járműbe. Mr. Jeon ült a kormányhoz, Jó pedig az anyós ülést foglalta el. Egyszerre kérdezték meg, hogy hol lakok, én pedig azonnal meg is mondtam a címem. Mr. Jeon már be is indította az autót és néhány másodperc után már el is indultunk hozzám. Remélem, ha apa otthon van, akkor nem lesz olyan mérges, ha meg látja őket. Vagy esetleg engem, ahogy éppen ki szállok a kocsiból és meg köszönöm, hogy haza hoztak engem. Hát most is csak reménykedni tudok, úgy mint ma reggel.

Az ablakon ki felé nézve, kezdtem el azokat a boltokat és házakat nézegetni, amik mellett nagyon sokszor el mentem, de nem néztem meg őket. Pedig haza fele lett volna rá mindig időm. De nem tettem meg, mert egyik sem bolt sem kötötte le a figyelmemet.
A két Jeon el kezdtek egymással beszélgetni, amire én nem figyeltem mert a gondolataimmal voltam el foglalva. Most jár az agyam, hogy mit mondjak apának, meg anyának. Anya biztos megérti, de apa...ő utálja az alakváltókat. De nem csak a háború miatt, hanem van ennek egy másik oka is, amit én még nem tudok. Meg nem is fogok meg tudni legalább 20 éves koromig. Na jól van, mindegy.

-Itt is vagyunk.- parkolt le a házunk elé a kocsival Jk apja, ezzel is vissza rántva a világba

-Köszönöm, hogy elhozott Mr. Jeon.- hajolok meg ülve, és szállok ki az autóból. Jaj...apa már itthon van, és a bejárati ajtóban áll karbatett kézzel

-Jó napot Mr. Park!- köszönt apámnak Jungkook. A halálom az akarod Jungkook?!

-Fiam, mi ez az egész?- hagyta figyelmen kívül Jungkook köszönését

-Oda bent mindent el mondok apa. Csak egy kicsit át alakítva az egész történetet. Nem akarom, hogy ki derüljön a mai nap. Maradjon csak Jk és az én titkom.

-Anyád már aggódott miattad. Hol voltál ennyi ideig?

-Az iskolában, mert megírtam a házi feladataimat. Meg egy kicsit el beszélgettem Mr. Jeon-nal meg a fiával, Jungkook-kal.- magyaráztam a helyzetet

-Rendben, de most be felé a házba. Remélem nem történt veled semmi, amég ezzel a két alakváltóval voltál.- állt félre az autóból, én pedig egy kicsit sóhajtva vissza néztem Jk-re

-Holnap találkozunk az iskolában Jungkook. Viszlát!- köszöntem el és mentem be a házba, azon belül is a konyhába. Apa egyből becsukta mögöttem az ajtót és ő is a konyhába jött

Köszöntem anyának és egy puszit is nyomtam az arcára, aztán helyet is foglaltam az asztalnál. Akkor kezdhetjük a félig igaz, félig hamis történetet. Anya egy kicsit bizonytalanul ült le mellém, apa pedig karbatett kézzel várta azt a konyha pultnál támaszkodva, hogy neki kezdjek a beszélésnek. Sóhajtott ám egyet és már bele is vágtam a mondandómba.

-Jungkook az én osztályomba került. Mellettem volt csak hely, ezért oda ült le és óra elején elkezdtünk halkan beszélgetni. Aztán az idő gyorsan kezdett el telni, meg ismerkedtem vele ő is velem, aztán meg egyeztünk abban, hogy barátok leszünk. Aztán iskola után le esett a lépcsőn, én pedig be gipszeltem a kezét. Az iskola előtt beszélgettünk egy kicsit, mikor meg jelent az apja. Bemutatott mindkét egymásnak, aztán váltottak pár szót kettőjük között. Jungkook mondta, hogy nyugodtan haza hoznak, így el fogadtam. És így haza is hoztak engem.- magyaráztam a rövidke történetet