Fᴜʀᴄsᴀ Sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ [Jɪᴋᴏᴏᴋ]《BEFEJEZETT》

27.🌹

Ahogy meg láttam anya nevét már nyomtam is rá a zöld gombra. El kel neki mondanom, hogy biztonságban vagyunk.

-Jimin!

-Anya!- szóltunk egyszerre bele a telefonba

-Jaj, fiacskám! Hol vagytok most Jungkook-al?! Meg vagy tok?! Nincs semmi bajotok?!

-Minden rendben van anya. Biztonságos helyen vagyunk. Nem kell aggód...- mondtam volna tovább a mondatomat, ha apa vagy Mr. Jeon ki nem veszi anya kezéből a telefont. Jk is ki vette az én kezemből és ki is hangosította

-Hol vagytok most Jimin?!- szólt a telefonba mérgesen, egyben aggódóan Jk apja

-Egy olyan helyen apa, ahol nem találsz meg minket.- válaszolt helyettem Jk

-Fiam, hol vagytok most?- szólt kedvesen most apa a telefonba

-Egy biztonságos helyen apa.

-De hol?! Értetek megyek és haza hozlak titeket!

-Nem!- vágtuk rá egyszerre Kook-al

-Addig nem megyünk haza, amég ki nem békülsz Jimin apjával apa. Nem vagyok addig hajlandó vissza menni hozzád, amég nem látom, hogy ti ketten barátok lesztek. És ha tetszik, ha nem.- magyaráta alakváltó szerelmem és a vonal másik felén egy kisebb beszélgetést lehetett csak hallani

-Fiam, sajnálom. De azt várhatjátok.- sóhajtott egyet a mondtad végén Mr. Jeon

-Akkor sajnálom uram, neked is apa, meg anya. De addig mi nem vagyunk kötelesek fek fedni magunkat. Valamit valamiért kell meg adni, és nekünk csak ennyi kell több nem. Sajnálom, de most le kell tennem. Viszlát Mt. Jeon, szia anya és apa.

-Vigyázzatok magatokra és egymásra is fiúk.- köszönt el anya. Én caak egy "Rendben van anya, nem lesz semmi baj. Sziasztok, viszlát." után már le is tettem a telefont

-Ha újra akarnak majd minket látni, akkor ezt kötelesek lesznek meg csinálni. Azért szépen mondtad. Valamit valamiért.- ölelt megint szorosan magához Jk

-Remélem gyorsan észhez térnek.- öleltem vissza és csak reszketve karrjaiban, le csukott szemekkel próbáltam el aludni a viharban

Gyorsan legyen vége az estének, és jöjjön el a másnao reggel. Nem akarok egész éjjel fent lenni és ezt hallgatni. De közben mondjuk hallgatnám Jk halk szuszogását is. De...inkább alszok vele, mint hogy fent legyek egész éjjel.

~Másnap~

Oké...tévedtem. Tegnap este folyamatosan fel keltem a vihar miatt. Eddig nem volt ilyen velem, mert eddig nyugodtan végig aludtam kb az összes vihart. De most...most nem. Lehet csak azért, mert a házban a négy fal között jobban éreztem magam, mint itt az erdőben egy faházban Jk karjaiban. Azért itt is biztonságos számomra, de viharkor inkább maradok így a házban.

Szerencsére másnapra nem volt vihar, hanem inkább nap sütés. Madár csiripelés minden hol, a nap sugarai az arcomat melegítik meg ki sütik a szemem. Ezzel is azt jelezve nekem, hogy ideje lenne fel kelned Jimin. Mivel nem tehettem mást, így fel keltem. Vagyis...próbáltam volna, ha Jungkook két erős karja ezt hagyná. Még mindig engem ölelt, csak már nem a mellkasán voltam, hanem mind a ketten az oldalunkon feküdtünk. Én háttal voltam neki, ezért hátulról ölelt engem. Úgy látszik, hogy valaki nem akarja, hogy ki kelnek az ágyból. Sajnálom nap, meg a meleg suaraidat is, de én most maradtam Kookie karjaiban. Lassan neki is kellni-e kell.