Fᴜʀᴄsᴀ Sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ [Jɪᴋᴏᴏᴋ]《BEFEJEZETT》

28.🌹

Jungkook szemszöge:

Másnap is van. A tegnap este nagyon gyorsan ment el, de nagyon viharosan is. A kicsi Jiminie egész éjjel remegett, még a takaró alatt is. Nagyon félhetet szegénykém.

Reggel éreztem, hogy nincs már a karjaim között, meg valami csoszogást is hallottam az ajtó fele. Hova megy?

-Jiminie. Hova mész?- kérdeztem fáradt hangon

-Reggelt Jk.- mondta kedves hangon

-Hova mész?- tettem fel megint a kérdést, és fel ültem az ágyon

-Valami ételt keresni.- jött vissza hozzám és ült le az ágyra

-Van...egy kis gyers hal a fagyasztóban, meg hozzá krumpli.- töröltem meg a szemem, miközben fáradt hangon ,,válaszoltam"

-Elugrok a boltba.- mosolygott rám

-Nem!- vágtam rá egyből -Nem mehetsz el, mert az apád meg találl és haza rángat téged! Nem hagyom, hogy el szakítson tőlem, mert szeretlek Jimin! Nem csak mint barátot, hanem igazából, igazi érzéseket táplálok feléd. Több akarok lenni, mint barát.- mondtam ki mindent gondolkozás nélkül

-É...én...- kezdett el dadogni

-Basszzus. Most el mondtam neki!! Biztos hükyének néz, meg lehet, hogy nem is meleg. Ahj, Jungkook te egy akkora nagy barom vagy!!- szidtam le magam gondolatban, miután el jutott az agyaimig, hogy én most szerelmet vallottam Jimin-nek

-Én is szeretlek Jungkook! Eddig nem mertem el mondani neked, mert azt hittem, hogy ki nevetsz. Mert eddid mindenki ki nevetett engem csak Taemin és Jackson nem, meg persze a szüleim.- hadarta el mind ezt egy levegő vétellel és le hajtotta a fejét

Most akkor...szerelmet vallottunk a másiknak. Úgy, hogy nem is tudtuk, hogy a másik a másikunkba szerelmes...[Értelmes mondat 🤣] Ez most jó vagy sem? Vagyis....az jó, hogy ő is szerelmes belém, mert én is az vagyok belé.

Egy kínos csend telepedett kettőnk közzé. Most egyikünk sem tud semmit sem mondani a másiknak, mert annyira zavarban vagyunk mind a ketten.

-M-megyek meg csinálom a halat és a krumplit, hogy ne haljunk majd éhen.- szakította meg a csendet Jimin és egy gyors mozdulattal már fel is állt és sietősen ki is ment a szobából

-Na, ezt most nagyon el cseszred Jungkook.- fogtam meg a fejem. Ezt most tényleg nagyon elcsesztem, mert itt lett volna az alkalom, hogy el mondjak neki, mit is érzek. De hát, most én voltam a balfasz, nem pedig más

Mit tegyek most? Üljek le vele erről beszélgetni egy kicsit, vagy hagyjam a francba? Majd egyszer újból el mondom neki, vagy nem is tudom. Most olyan tanácstalan vagyok, de mért? Hisz én nemis vagyok ilyen...Segítséget kell akkor kérnem valakitől...de kitől? Hm...Taehyung! Igen, most ő kell ide.

Az ágy melletti éjjeliszekrényen el kezdtek keresni a telefonomat. Egy kisebb tapogatás után, meg is találltam. Egyből megfogtam és már kapcsoltam is be, és kerestem meg a névjegyzékekben Taehyung nevét. Pár percig csengett, aztán meg hallottam a vidám hangját.

-Szia Jk! Mit szeretnél?

-Zavarlak V?- kérdeztem egyből köszönés nélkül

-Szerintem nem. Mostcakurtunk a srácokkal filmet nézni.

-Remek! Akkor ők is tudnak nekem segíteni.

-Miben kéne?- kérdezte ezy kicsit értetlenül, aztán valami zajt hallottam a vonal másik feléről. Biztos most ült le a fiúkhoz