You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

35.rész

Összepakolom Jae dolgait egy táskába, minden szükséges dolgot. Pelenka, popsitörlő, kenőcs, váltó ruha, tápszer ha nem tudok félrevonulni és minden fontos dolog. Belerakom a baba hordozóba, amin lógnak neki játékok. Elhagyom vele a házat, bezárom és berakom a kocsiba, az anyósülésre mellém. Az ülés felé fordítva van bent, és bekapcsolom az övet. Beülők a volán mögé, beindítom a motort és elindulok Jinhez, ahova elhívtam Hoseokot. Bekapcsolom a zenét, mert tudom, hogy imádja ez a kis kópé. Ő is énekelni kezdi a zenét, a saját nyelvén. Pirosnál megállok, ekkor adok egy csókot, édes szájára.

Jinhez oda érve, látom már Hoseok kocsiját. Félre állok, ahol van még hely és kiszállok Jaejel. Kopogás nélkül megyünk be a házba. Leveszem cipőmet, a hang forrásába indulok meg, ami a nappali.

- Na mi a helyzet?- megyek be mosolyogva.

- MinSeo sétálgat magának.- megy mögötte Hoseok, hogy elkapja, ha még is el esne a kicsi lány.

Lerakom Jaet a kanapéra és kiveszem. Lerakom a szőnyegre, bár még nem tud nagyon kúszni se a lusta. Mindig le lustázom, próbálom rávenni hogy jöjjön felém, meg sétálgatok vele. De maximum két lépés, úgy, hogy fogom és dőlne már el. Pedig annyira akarom már, hogy legalább kúszna felém. Így hátára szokott fordulni, meg hasára és nagyon kicsit húzza magát. De ennyi a maximum.

Pár játékát elhoztam, amit le is rakok neki. Hoseok leülteti hozzá MinSeot és ő is leül közéjük. Helyet foglalók hyung mellet.

- Örülj neki, hogy még nem tud járni.- nézzük a kicsiket.

- Pedig én járásra buzdítom.- vigyorgok.- Azért rossz az is, hogy nyavalyog a kanapén, alig tud valamit csinálni. Nekem meg fel kell vennem sokszor.

- Az is igaz.- ért velem egyet.- Jungkook tudja, hogy itt vagytok?

- Persze, tegnap említettem neki. - helyezkedem el kényelmesen. - Utána meg is lepjük őt az egyetemen.

- Annak biztos örülni fog.- mosolyog rám.- Hoseok jó, hogy itt van.

- Igen, nyugodtabban ülők itt. - nevetünk fel. - Jó, hogy elhívtam.

- Szerintem is.- kell fel.- Hoseok, megeteted a hercegnőt? - barátunk szemei felcsillannak.

- Igen!- ugrik fel és MinSeot is felveszi, bele rakja az etetőbe, ami itt van.

- Téged egyedül hagynak?- ülök le kis szerelmemhez, ezért pedig vigyorogni kezd és aranyos hangot kiadni. - Te nem vagy éhes?- veszem ölembe, maciát kezébe adom. Reggel evett, de azóta eltelt már két óra.

- Ne egyed így a májat MinSeo.- adja undorodva a szájába a kanalat Hobi.

- Nagyon szereti.- röhög Jin, Hoseok arcán.

- Nem normális, miattad ilyen!- fordul el öklendezve, ezen már én is hangosan kezdek nevetni. Van egy érzésem, hogy direkt bízta ezt rá hyung.

- Később gyümölcsöt kap.- törli könnyeit.- De ez is nagyon fontos Jung Hoseok! Szóval ne szólj bele!

- Taehyung mond, hogy te nem adsz ilyet Jaenek.- néz rám könyörgően.

- Pedig de.- bólintok. - Ne undorodj már ennyire Hobi! - szólok rá, mert az ájulás szélén van. Nem is értem őt.

- Szólnom kell a férjeiteknek.- adja át a kis tálat Jinnek és helyet cserélnek.

- Gyere hercegnő, Hoseok bácsid nem szereti a májat.- eteti inkább ő. - Adunk Jaenek is?

- Adhatunk.- kelek fel vele.

- Ne! Jae, kis haverom! Ne!- pattan fel Hoseok és kiveszi a kezemből a gyereket és elrohan vele.