You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

8.rész

Lezuhanyzom és pizsamamát felveszem. A hálónkban nincs bent az alfa, gondolom érzi még dühömet ami bennem van. Befekszem az ágyba és a szélén maradok. Sajnos az ajtó melletti az én helyem, ezért befelé fordulok.

Nem akartam ennyire kiakadni, de úgy érzem elkellet ezeket mondanom neki. Ha én vagyok a férje, akkor had viselkedjek úgy is. Nem csak úgy, mint ha egy szerető lennék itt. Vannak kötelezettségeim, amiket teljesíteni szeretnék mindennap.

Hirtelen kelek fel és pattanok ki az ágyból, egyenesen át a festő szobámba. Behozom a festményt, amit még a múltkor festettem. Valahogy kiment a fejemből, ezért se hoztam be. Mivel látom minden elő van készítve, csinálok egy kis fényt és leülők székemre. A piros színt kezdem felfesteni, ami igazából jelenleg a dühömet kép viseli. A piros pedig átmegy feketébe, ami a magány és szomorúság most számomra. Barna színt keverek ki és egy öregedő fát kezdek felfesteni a közepére. Ennek a fának nincsenek levelei, se virágai. Bimbói már vannak, de nem engedik őket kirügyezni, hogy később gyönyörű virágok lehessenek.

Szomorú az egész hatása a festménynek. Órákig vagyok bent és festek, és érzem hogy érzéseim minden darabja felkerült a vászonra, átadtam neki. Már nem is érzek dühöt, se haragot az alfa iránt. De bizony azt érzem, hogy ő most nincs a legjobban és tudom hogy miattam.

Lerakom az ecsetemet és lunámat engedve, hagyom hogy alfámhoz vigyen. A mi szobánk teraszán van, az ajtó nyitva. Kisétálok hozzá a kissé hűvösebb időben. Látom, hogy újra a rák okozó tárgyhoz fordult. Ha sokszor ideges vagy stresszes, megfordul kezében a cigaretta.

Rosszul érzem magam, mert most bizony miattam van. Ráadásul már éjfél is múlt, ő pedig alig pihent és munkába kell mennie nem sokára. Borzasztó vagyok.

Lassan sétálok mellé és ahogy ő dől a korlátnak, teszem én is, előre figyelve. Érzem hogy rám néz, de nem szólal meg. Egyikünk sem. Szerintem ő sem tudja hogy kezdjen bele a dolgokba. Lehunyom szemeimet egy pillanatra és úgy érzem nekem kell kezdenem. Mikor újra kinyitom, kicsit közelebb megyek az alfához.

- Nem vagy semmirevaló Taehyung.- meglepődésemre, ő kezdi. - Tudom jól hogy mire vagy képest és régen nagyon sokat dolgoztál. De mivel már velem vagy, nem szeretném hogy valamit is csinálj. Én vagyok az alfa, nekem kell eltartani téged, hogy neked a kisujjadat se kelljen mozdítanod.- szív bele újra cigarettájába. Annyira lerohannám most, de nagy levegőt veszek, amit kifújok. Azért mert ő az alfa, nem kéne így lennie.

- Jungkook, nagyra tisztelem ezt tőled. De én meg az omega vagyok, és mivel olyan remek férjem van mint te, nem kell dolgoznom és megkeresed az anyagiakat, az itthoni munkát bízd rám. Minden omega álma egy ilyen férfi mint te vagy.- nyomja el a cigarettát.- Jó szíved van, dolgozol és próbálod azt elérni, hogy itthon ne keljen nekem semmit se csinálnom.- karolom át nyakát, hogy rám figyeljen.- Arra szeretnélek kérni, hogy ha én ezt mind elengedem neked, hogy ne dolgozhassak. Akkor te enged meg nekem, hogy had végezem az itthoni dolgokat. Szerinted egészséges ha minden órában csak téged hiányollak, hogy mikor érsz haza?- húzom fel szemöldököm.

- He nem tennéd szomorú lennék.- karolja át derekam egy apró mosollyal, amin én is elmosolyodom.- De igazad van.- bólint.- Ha te szeretnéd, akkor legyen. Nem tilthatom meg neked és el is lennél egésznap.

- Akkor?

- Mivel Minának csak pár hét van, azután átvehetted a dolgait a házban.- mondja ki, amit hallani akartam.

Mosolyogva ölelem meg és szívom be fenyő illatát. Most annyira boldog vagyok, nem fogom mindennapomat semmittevéssel tölteni, mert az alfa megengedte és Mina se hessegethet el ezentúl!