You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

26.rész

~4 hónap múlva~

Fáradtan fekszem le az ágyra és hunyom le szemeimet. Kezd nagyobb lenni a hasam és kicsit nehezen megy már pár dolog. Sokkal fáradékonyabb vagyok és néha napján a hormonjaim felborulnak. Jungkook szerint ez teljesen normális dolog ilyen állapotban. Nekem nem volt az a rosszul léti korszakom, inkább csak többet eszegetek és kicsit össze vissza. Bár ez előtt is ettem így, de most már tudok rá okot is mondani.

Kicsit nehéz így minden, mert Mina már nincs itt, én pedig állapotos vagyok. Jungkook próbál a tenyerén hordozni és nem engedi, hogy egy porcikámat is megmozdítsam mikor itthon van. Nem dolgozik olyan sokat már, szerencsére minden omegának tudott segíteni. Majdnem minden héten megvizsgál engemet, persze annyiszor nem kéne, mint ő teszi. Félt engemet nagyon és a babánkat is.

Alig várom, hogy meglegyen a kicsi és velünk legyen. Most is velünk van, de hogy a karjaimban tartsam. Akaratlanul simítok le hasamra és hagyom ott kezemet. Halványan elmosolyodom, nem sokára kiderül milyen nemű is a kicsikénk. Nagyon szereti mikor apukája hatalmas tenyerével simogassa pocakomat, vagy puszikat hagy ott neki. Ő is oly annyira imádja Jungkook közelségét mint én.

Jinek már nagyon nagy a pocakja és lassan meg is fog szülni. Örülök, hogy barátom hamarabb túl lesz rajta és majd eltudja nekem mondani, milyen is egy szülés. Ahogy megtudta, hogy terhes vagyok, másnap már mondta is nekem, hogy ő miket élt át addig és tanácsokat adott. Nagyon hálás vagyok neki, meg persze szerelmemnek is. Mostanában kezd fájni a derekam és Guk megszokta masszírozni. Hyung mondta, hogy a bokám is dagadni fog és lesznek olyan napok, mikor még a mellbimbóim is fognak nagyon fájni.

Hoseokkal átjöttünk Jinhez, mert mindketten unatkoztunk már otthon.

- Még mindig nem döntöttétek el a nevet?- fekszik el a kanapén barátunk.

- Próbálunk dűlőre jutni.- végzi a mozdulatokat, az óriási gumilabdán hyung.

- Nem sokára meg lesz a pici.- mondja el szemléletét Hobi.

- Nem mondod.- forgassa meg szemeit. - Hoseok, zaklasd Taehyungot egy kicsit.- liheg Jin, nem adja fel a tornát.

- Taehyung, miért eszel folyton répát?- néz rám, miközben egy újabb bébi répát veszek számba.

- Mert ezt kívánja a kicsi és amúgy is egészségesen szeretnék táplálkozni.- válaszolom.

- Nem kívánsz édességet, vagy valami extra ételt?- kíváncsiskodik.

- Nem.- rázom meg fejem.- Ha még is, megcsinálom vagy szolok Jungkooknak. De nem vagyok olyan mint a filmekben Jung Hoseok.- iszom a gyümölcsléből.

- A filmekben folyton össze vissza esznek és hánynak, az érzelmeik össze vissza. De ti, maximum egy két hisztérikus roham vagy elpityeregtek egy kicsikét.

- Na és kedves Jung Hoseok, ebből lehet tudni, hogy ez nem egy film, hanem a valóság.- válaszolja a legidősebb egy mosollyal.

- Akkor ti tényleg terhesek vagytok és szülni fogtok.- szerintem most fogta fel úgy igazán, legalább is az arcáról ezt olvasom le.

- Hoseok, szerintem te a kórházban megfogod kérdezni, "kié ez a gyerek?".- nevetek fel.

- Lehet azt fogja hinni, hogy örökbe fogadtunk egy gyereket.- nevet tovább Jin, vele én is.

- Viccesek vagytok.- forgassa meg szemeit.

Miután mi kinevettük magunkat, majdnem be is pisiltem. Na igen, az nem majdnem lett, mert tényleg bepisiltem és annál jobban kezdtünk el nevetni. Ezért pedig szegény hyung is bepisilt. Hoseok is majdnem, de ha ő is, nem tudta volna mire fogni. Ezért elmentünk lezuhanyozni és kaptam ruhát is. Szerencse, hogy Jinie is terhes és van mama ruhája. A szennyest pedig bedobtuk egy mosásra. Ezek után pedig a kanapét kinyitottuk és letelepedtünk rá. Bekapcsoltunk egy filmet és enni kezdtünk, én a bébi répáimat, ők pedig a pattogatott kukoricát.