You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

28.rész

Kissé fáradtan ballagok le a konyhába, egy kis étel után. Amit elkezdtem képet festeni, átjavítottam, majdnem hogy teljesen. Mikor Jungkook elvitt engem elárulni az örömhírt, akkor dolgoztam ezen a festményen, azóta nem nyúltam hozzá. Most az elmúlt napokban pedig foglalkozni kezdtem vele újra és javítani. Ez amúgy is egy meglepetés lesz Kooknak.

Előveszem a fagyasztóból a halrudakat és kisütöm őket. Mellé kis zöldséget és kecsapót veszek elő. Mindent egy tányérra rakok és leülők az asztalhoz, aztán felkelek egy pohár vízért és vissza ülök. A tányér kis szabad részére nyomok a tubusból és csendben kezdek falatozgatni. Rossz, hogy egésznap egyedül voltam, mert szinte senki nem ért rá. Mellé pedig, a pici megint helyezkedik a pocakomban, ezért kisebb rosszul létek jönnek rám. Már most érzem, hogy nem lesz az a egyhelyben maradó típus. Akkor biztosan megfog gyűlni vele a bajunk. Remélem olyan erős lesz, mint az apukája.

Jungkooknak egyébként nagyon jól megy az egyetemen tanítás. Mindig kis varázzsal a szemeiben mesél arról, hogy a diákok mennyire érdeklődőek. Ezt mindig megmosolygom. Szerencsére az egyetemen olyanok vannak, akik tényleg tanulni szeretnének annak, amilyen szakon vannak. Egy héten kétszer jár be, két vagy esetleg három órát tölt ott. A rendelőben is be van osztva, most már mennyi időt van bent. Így tud velem is itthon lenni és a hétvége az hétvége marad. Nagyon örülök neki, hogy így rendbe rakta a munka dolgait, még a kicsi születése előtt. Bár a hétköznapokon többet van bent és ritkábban jön haza hamarabb, a hétvége csak a miénk és nem megy be, mert szépen megkéri egy omega.

Miután megettem mindent, elmosogatok és a kanapéra fekszem le. Festékes a ruhám, de csak elől, szóval nem lesz baj. Bekapcsolom a tévét és az egyik kedvenc filmem megy, a "Tükröm tükröm....". Ha valaki azt hinné, hogy ez a Lily Collins a törpökkel, hát nem. Ez annál sokkal jobb, mert ebbe előadják az igazi szerelmet. Nem számít mennyi smink van rajtad, mit eszel. Ez bemutassa, hogy a férfi lassan esik bele a nőbe, aki kész természetesség és mikor változtat magán, ami nem ő. A férfi ezt utálni fogja. Azt hitte a nő, hogy nem vonzódik hozzá a férfi, ezért csinált magából olyat, mint a többi nő. Nagy butaság volt, mert a férfi az igazi valóját sírta vissza és elmagyarázott neki mindent, és a legvégén tényleg kimondták, hogy szeretik egymást. Mai napig, szeretem ezt a filmet.

A végénél pont haza érkezik férjem. Leveszi zakóját, amit az akasztófára akaszt, azután egy csókot ad nekem egy "Szia szerelmemmel", megkérdezi hogy vagyunk és tovább megy a konyhába. Nem csináltam ma semmit, legalább is neki. Magamnak is akkor, mikor végeztem a festménnyel.

- Taehyung, nincs itthon semmi sem?- kiabál ki feszülten. Nem hiszem, hogy jó napja volt.

- Amit látsz, az van!- kiabálom vissza.

- Nem főztél?- jön ki és áll meg, a nappali elején számon kérően.

- Nem......- mondom halkan.

- Ha lenne bejárónőnk, most nem kéne éhesen lefeküdnöm. De te, mindenbe folyton bele szólsz!- kiabál, amitől össze rezzenek.

A félelem átjárja testemet és kis dolog választ el attól, hogy ne kezdjek el sírni. Nem is tudom, mikor kiabált így velem.

- Van itthon mirelit hús.- nézem a díszpárnát.

- Mirelit? Tizenkét órát dolgozok és te elém dobnál egy mirelit húst?- kérdezi meg.

- Sajnálom.- kelek fel a kanapéról és remegő lábakkal, indulok meg a konyhába, közben pocakomra rakom kezemet.

- Most hová mész?- állit meg, mikor haladnék el mellette.

- Keresni valami ételt.- nem merek szemeibe nézni, még mindig és hangom is megremeg, mert tényleg közel állok a síráshoz. 

- Pár órával ezelőtt kellet volna így gondolnod és cselekedni. Most már teljesen mindegy. - enged el.- Menj és feküdj le, biztosan elfáradtál.- hagy magamra.

Könnyeimet szabadjára engedem és lassan kullogok fel szobánkba. Rosszul érzem magamat, mert kiabált velem, ilyen állapotban. Tudom, hogy valami baja van, de ne rajtam vezesse le! Rosszul érintettek szavai. Némán sírva ülök le az ágy szélére, torkomból felszakad a rendesen sírás. Hasamat még mindig fogom, közben lágyan simogatni kezdem. Nem szeretném, ha a babának bármi baja is legyen.

- Nincs semmi baj picim.- beszélek hozzá.- Anya jól van.- törlöm meg szemeim és felkelek. - Beszélek apával.- megyek le.

Az alfa az asztalnál ül, miközben egy csésze kávé van a kezében, a másikban pedig egy papír. Nem is veszi észre, hogy bejöttem. Az üvegtálból kiveszem a kocsi kulcsot, ahova mindig rakjuk. Inkább elmegyek neki valami ételt venni. Úgy talán enyhülni fog és nem kiabálni velem. Át kéne öltöznöm, de most ez sem érdekel annyira.

- Hova mész?- fordulok vissza, mert léptem volna ki a konyhából.

- Sehova.- válaszolom.

- Akkor miért van a kocsi kulcs a kezedben?- néz le rá felhúzott szemöldökkel.

- Mert....elakarok menni, venni neked valami ételt. Ami nyitva van még kajálda. - harapok alsó ajkamba.

Mindent lerak ami a kezében van és elém sétál. Szó nélkül ránt magához és tapad ajkaimra, ami miatt egy meglepetett nyögök. Lassan mozgassa párnácskáit és csak akkor vezeti át nyelvét, ha megadom rá az engedélyt. Lágyan játszanak egymással érzék szerveink, kezével pedig érinti testemet.

- Nagyon sajnálom, hogy kiabáltam veled!- dönti össze homlokunkat. - Nem érdemelted meg! Amiket pedig  mondtam, csak mérgemből mondtam, semmi sem igaz! Csodálatos vagy és nagyon szeretlek.- szemeim megtelnek könnyekkel és átkarolom nyakát.

- Miért vagy mérges?- puszilok ajkaira.

- Nem lényeges.- néz más merre, majd vissza szemeimbe.

Ekkor elhúzódom tőle.

- Kiabáltál velem Jungkook, nem is tudom megmondani utoljára mikor tetted ezt!- leszek kicsit hangosabb.- Főleg, hogy a gyermekünket hordom ki. - néz le hasamra.

Egyik kezét rá is rakja, de a póló alá. A másikkal derekamra fog, hogy magához közelebb húzzon.

- Van egy béta lány, aki az órámra jár.- kezd bele.

- Igen?

- Valaki rendszeresen veri, családon belül. Próbáltam erről beszélni vele, mert nem csak én látom rajta a sérüléseket, de azt állítja csak valamire allergiás és e fajta dolgok. Beverte magát!

- Az igazgató?

- Nem tehetnek semmit, ha ő maga nem vallja be és nagy korú már. Nem olyan, mint általános iskolában.- sóhajt.

- Te pedig aggódsz érte.

- Mondhatni, hisz egy diákom.

- Gondolom ma is próbáltál beszélni vele, de eredménytelenül.- erre bólint.

- Tényleg sajnálom... csak annyira mérges vagyok! De ezt se mentség! Te vagy az én férjem és szerelmem, a babánk pedig benned növekszik és még is kiabáltam veled. 

- Seggfej vagy.- bólintok, amin meglepődik. Ritka, ha káromkodok. De ezután elneveti magát és megcsókol.

- Az vagyok.

________________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
Jungkook kicsit elvetette a súlyt........

Mindenki legyen a legjobban és mosolyogjatok🤍