Egyrészesek

Summer Love

- Ó, rendben! - lelkesedett fel azonnal Louis, és miután feldobta a piros utazótáskáját a fejük feletti csomagtartóra, le is huppant Kate, egy másik ifi mellé. - Milyen volt a nyarad?

- Hosszú és fárasztó - sóhajtott fel a Louis-val egyidős lány, akivel már évek óta táboroztak együtt. - Végig dolgoztam egy gyorsétteremben. Azt hittem buli lesz, de kicsit örülök, hogy vége. Most pihenünk, aztán vissza az egyetemre.

- Hogy tetszik a természettudományi kar? - kérdezett vissza a fiú, mert bár sajnálta a lányt a kellemetlen nyár miatt, szerette volna kicsit elvonni a figyelmét róla. Louis-nak semmi dolga nem volt, a kis egyetemen, ahova jelentkezett, ösztöndíjat kapott a kiváló gimnáziumi eredményei után. Így nyáron csak focizni járt a barátaival, strandolni a húgaival, vagy sokszor be is segített az anyjának a háztartásban, amikor Jay éjszakás volt, nappal pedig pihent, de ezt nem érezte szó szerint munkának. - Szeretsz Bristolban tanulni?

- Mondjuk... Közel sem olyan jó, mint amire számítottam, de ettől még nem rossz - mosolyodott el a lány. Louis elővette a fülhallgatóját, mert látta Kate mennyire fáradt, a szavaiból, hangjából is hallani lehetett, mennyire fáradt. De legalább abban biztos volt, hogy jót tesz majd neki ez a kis vakáció. - És a te sulid?

- Hát nem olyan menő, mint a bristoli egyetem, de szerintem nem is lehetne jobb - válaszolta szelíd mosollyal. - Nagyon családias, a tanárok is tök jó fejek.

- Szuper, Louis! Nagyon örülök neked! - mondta őszintén, aztán ásított egy nagyot. - Randizol is valakivel? - kérdezte a lány, aztán kicsit jobban kényelembe helyezte magát az ülésen. Louis biztos volt benne, hogy hamarosan már aludni fog.

- Nem, nem igazán - vakargatta meg a halántékát Louis. Ez nála nem volt olyan könnyű, mert már gimiben egészen biztosan rájött, hogy a fiúk érdeklik. Egyelőre még abban sem volt biztos, az egyetemen, a környezetében van-e hozzá hasonló srác, bár a második félév vége felé látta, hogy van LMBTQ csoport, és el is határozta, hogy el fog menni az egyik összejövetelükre. Nem rejtőzködött, inkább csak óvatos volt. Az anyja és nevelőapja is egészen jól fogadta, amikor elmondta nekik, hogy egy sráccal randizik a gimiből, és Jay még arról is tudott, amikor Louis először lefeküdt valakivel. Aki szintén egy srác volt. Viszont nem volt türelmetlen, se frusztrált, nem érezte, hogy fel fog robbanni, ha nem talál magának mihamarabb egy kapcsolatot. Mindig hitt abban, hogy majd jön magától, ha itt az ideje. Nem siettetett semmit. - És te?

- Aha, van egy srác, akivel találkozgatunk - mondta, aztán teljesen lazán dőlt Louis vállára, hogy tényleg aludjon egyet.

Harry eközben néhány sorra mögöttük beszélgetett arról, hogy mennyire erősen közeleg a pályaválasztás, és ő nem akar egyetemre menni. Anne már tudta, és egyáltalán nem volt elragadtatva az ötlettől, de Harryvel nehéz volt ilyen téren. Önfejű volt, ha valamit egyszer a fejébe vett, az istenért se lehetett kiűzni onnan. Így hát Anne is tudta, hogy idővel meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy Harry csak valami kis helyi főiskolán szeretne felvenni egy kurzust, és fotózást meg videózást tanulni. Nem hitt abban, hogy ebből meg lehet élni, de Harryben hitt, és ez már valami.

- Sose vágytál többre? - kérdezte tőle a szemüveges fiú, Gareth, aki akkor is egy vaskos könyvet tartott a kezében.

- Nem igazán - rázta a fejét Harry, és az ölében fekvő polaroid fényképezőgépet birozgálta. Háromféle kamerája is volt, és mindet imádta. Minden ház körüli munkával, és nyári diákmunkával összeszedett pénzét a legújabb gépére költötte, és a szüleinek még így is be kellett segíteniük picit, de annyira megérte. - Mondd meg őszintén, a te álmod, hogy orvos legyél, vagy a szüleidé?