Egyrészesek

A tüll érintése

Harry

Egy hét van a premierig, de Bella még mindig nem tudja tökéletesen eltáncolni a szólóját, ezzel pedig nem csak engem borít ki. Engem borított ki utoljára, mert szerintem nincs nálam türelmesebb tagja a tánckarnak. Bella viszont rejtély, hogyan kaphatta meg a szólista szerepet, amikor ennyire képtelen elvégezni a munkáját, ezzel mindenki más életét is megnehezítve. Már vagy huszadszor fut neki, hogy megugorja a Jeté Entrelacé-t.

- Újra! - kiált fel a balett mester, de legszívesebben már én is a hajamat tépve üvöltenék. Volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, csak megjátssza, de mostanra biztos vagyok benne, hogy csak széttette a lábait a főszerepért. Rosszul vagyok a fajtájától, és elvből se csinálok ilyet, még ha ez azt is jelenti, hogy a hátsó sorban, a tánckarban fogok megöregedni. Még igazán sose próbáltam, de valószínűleg csukott szemmel megugrom helyette a Jetét. Talán fel kellene ajánlanom neki, mert kezd tényleg az agyamra menni, hogy ez a próba róla szól, miatta vagyunk itt, és mindenki miatta szop délután óta. Sehova nem haladunk, semmivel sem sikerült többet kihoznia a szólójából, minket hátul átlag harminc másodpercenként leállítanak, és így a napi táncmennyiségem sincs meg. Szükségem van a napi táncomra.

- Jól van, kezdjük a jelenet elejétől! - érkezik az újabb instrukció, és mind azonnal mozdulunk. Teljesen egyszerre. A tánckar már reggel ötkor a legédesebb álmából felébresztve is gond nélkül le tudná táncolni az egész darabot. Pont így, tizedmásodpercnyit sem tévesztve, pontosan egyszerre mozogva. Bella egyébként jó táncos, mindig is annak tartottam, de csak a próbateremben, amikor nincs rajta nyomás. Szólót nem tud táncolni, mert stresszhelyzetben sokat ront. De ezt eddig a rendezők és a balett mester is tudta, szóval nem tudok másra gondolni, minthogy tett valamit ezért a lehetőségért.

- Harry, kérlek a vezetéseddel járjátok le egyszer az egészet önállóan, addig Bellával dolgozunk tovább! - morogja a mester, én pedig azonnal szót fogadok, és még számolok is vissza a többieknek, hogy egyszerre tudjunk kezdeni.

Végre mind sokkal felszabadultabban táncolhatunk, mert biztosak vagyunk benne, hogy nem kell tíz másodperc múlva abbahagynunk. Gyönyörű, ahogy mindenki elengedi magát, és csak hagyja, hogy átjárja a zene, a ritmus. Robbie a legszebb. Imádom, amikor kénytelen fehér harisnyát felvenni, mert a lábai díjnyertesek benne. A nem túl fontos próbákon mindig feketében van, de ezzel... ezzel a hófehérrel képes lenne könnyedén elvonni a figyelmem, ha megengedhetném magamnak. Most is felé pillantok a szemem sarkából, ő pedig komoly arccal koncentrál a lépésekre és ugrásokra. Észre sem veszi, hogy figyelem, de ez nem is nagy baj. Úgy tudom, Garyvel randizik, ami... elszomorító. Mindkettejüket kedvelem, csak mert Gary kevésbé volt komplikált, mint én, és rámozdult, ezért nem utálhatom. Csak csendben meghúzom magam, és nem bámulom Robbie-t olyan őrült zaklató módjára, mint néha korábban, amikor elkalandoztam, és nem figyeltem oda, mit művelek. Annyira mondjuk nem bánom a dolgot, amikor még az előző társulatnál dolgoztam, épp egy csúnya szakítás volt az oka, hogy úgy éreztem jobb, ha lépek. Azóta megfogadtam, hogy okosabb elkerülni az ilyet. És ezzel az ördögi kör be is zárul, mert tekintve, hogy az időm jelentős részét idebent töltöm, a maradékot pedig pihenéssel és tévénézéssel otthon, a szerelmi életem sivár mint a legszárazabb sivatag. Mondjuk ezzel még nagy bajom nem is lenne, ha legalább a szexuális életem egy kicsit virágzóbb lenne, de ezt sem mondhatnám. A partnerem hónapok óta csak a jobb kezem. Talán fél éve volt az utolsó kis kalandom, amikor Niall rávett, hogy menjek el vele abba az egyetemi buliba, ahova a csoporttársai hívták. Ott... mondjuk, hogy eléggé részeg voltam, és mivel a tánc a legnagyobb erősségem, elég hamar elloptam a showt a sok miniszoknyás libától, akik nagyon szerettek volna tetszeni mindenkinek a parketten. Aztán ott volt az a srác. Nagyon akart, és nagyon gyorsan találtuk magunkat a koliszobájában. A szex is egészen jó volt, de mindent elrontott a pillanat, amikor utána megkérdezte, mit csinálok, és azt mondtam, balett táncos vagyok. Kiröhögött a faszfej, szóval azóta nyilvánvalóan nem találkoztunk. Büszke vagyok arra, aki vagyok, és amit csinálok, a buzizással se tudtak soha megbántani, szóval hivatalosan is csak lesajnálom azokat, akik gúnyolódnak ilyesmin.