Egyrészesek

Summer Love

A nyár a lehető legszebben telt. Mindkettőjüknek. Harry addigra igazán jó barátságokat tudott kötni a gimnáziumi osztálytársaival, Louis-nak pedig sikerült beilleszkednie az egyetemre. Ők ketten ezelőtt soha nem találkoztak. Ehhez az a varázslatos nyári tábor kellett, amire midkettejük családja befizetett azon az augusztuson. Az ország minden gimnáziumából lehetett jelentkezni rá, és mindig pillanatok alatt beteltek a helyek, mert a gyerekek imádták. Louis korábban minden évben részt vett ezen a táborozáson, idén viszont mint ifi, mint vezető jöhetett, hiszen végzett a középiskolával, sőt addigra az első egyetemi évét is sikeresen zárta. Harry viszont ebben az évben jelentkezett először, mert mindig is szeretett volna megtanulni vitorlázni, és ez a tábor ezt a lehetőséget is nagyon kedvező áron ajánlotta. Ráadásul még soha nem járt Anglia ezen részén. Mindketten alig várták, hogy megérkezzenek. Már hetekkel előtte képtelenek voltak másra gondolni, és rengeteget beszéltek róla a családjaiknak. Hála az égnek, az időjárás előrejelzés is kedvező volt, kánikulát ígért szinte a teljes két hétben. Semmi sem lehetett volna ennél szebb, ennél ígéretesebb. És akkor még nem is sejtették, mi vár rájuk, ha megérkeznek. Mit tartogat számukra valójában a tábor, és Pagham kavicsos, hullámzó tengerpartja.

- Mindent összepakoltál? - kérdezte Anne, amikor utoljára szorosan megölelte Harryt a buszpályaudvaron. Bérelt különbusz szállította őket a kempingbe. - Megvan a kamerád is? Töltők? Elemek? A naptejet is eltetted?

- Minden megvan, anyu - mosolyodott el Harry, és adott még egy utolsó cuppanós puszit az édesanyja arcára. - Tegnap este kétszer is ellenőriztük.

- Sose mentél még el egyedül otthonról két hétre - hullott le a lepel Anne valódi aggodalmáról, ahogy a fia valószínűtlenül göndör tincseit simogatta az arcába hullva.

- Nem lesz baj, anyu - nyugtatgatta a saját anyját, aztán mindkét kezével a hátizsákja pántjába markolt a vállán. - Vigyázok magamra, és egyébként is lesz egy csomó felügyelő, meg ifi, akik vigyáznak mindenkire.

- Írj, amilyen gyakran csak tudsz - mutatta fel a mutatóujját Anne, Harry pedig csak mosolyogva bólogatott, aztán felszállt a buszra, hogy keressen magának egy helyet valahol hátul. Senki nem jelentkezett a táborba az osztálytársai közül, de ettől még nem aggódott. Mindig is nagyon könnyen kötött kapcsolatokat és ismerkedett idegenekkel. Ezúttal is leült az egyik magányosan szendvicset majszoló szemüveges fiú mellé, és azonnal bemutatkozott.

Louis erősen késésben volt, és tudta, hogy még arra is van esélye, hogy lekésse a buszt, de bízott az anyjában, aki minden apróbb, nem annyira szigorú közlekedési szabályt áthágva tartott vele az állomás felé.

- Mindjárt ott vagyunk, húzd előre a táskád - szólalt meg Jay, amikor már látták messziről az állomást, és Louis szerencsére kiszúrta a két hatalmas zöld buszt is, amik majd Pagham Kempingbe viszik őket. Az út nem volt veszélyesen hosszú, alig két és fél óra, és minden nyáron megállnak egyszer egy benzinkútnál. Mindig ugyanannál. Louis rajongva szerette ezt a tábort, pedig már kívülről tudta a menetrendet. Álmából felkeltve meg tudta volna mondani, pontosan hogy zajlik ez a két hét. - Vigyázz magadra, és azért néha jelentkezz majd.

- Rendben - hajolt oldalra Louis, és még akkor megpuszilta az anyja arcát, amikor az asszony parkolót keresett. - Csak állj meg itt, és rohanok.

- Érezd nagyon jól magad! - fogadott szót Jay, és egy villámgyors ölelés után Louis már szaladt is a buszok felé. Szerencsére még éppen időben érkezett, és azonnal nyugalom költözött a szívébe, amikor már a buszon volt, és régi kedvenc tábori felügyelői fogadták kitörő örömmel.

- Ne menj hátrébb! - állította meg egyből Jill, a már őszülő tanárnő, aki mindig annyira szerette Louis-t. - Most már ifi vagy, utazhatsz velünk a felügyelők szektorában.