Egyrészesek

Incredible Night

Szóval... Most muszáj az elején hagynom egy kis üzenetecskét... Először is, ez egy nagyon régi, nagyon elhagyatott kis mese, amit évekkel ezelőtt, ALKOHOLMÁMORBAN írtam csupán a magam és Carmen szórakoztatására. Amolyan... Kihívás elfogadva dolog volt. Eddig a gépemen porosodott, és azóta nem csak Carmen, de többen is elolvasták, és mindenki nagyon szerette. Mindenki azt mondta, meg kellene osztanom. Ezért hát... Itt van. Viszont! Ez nem egy hagyományos habos-babos Larry. Ők se józanok benne, threesome, és a képen középen látható személy, Brian Molko a harmadik. Ha nincs ínyedre az ilyesmi, nyugodtan csak... ezúttal hagyd ki, hamarosan jelentkezem egy extrém hosszú, 100% Larry shottal is. Még annyit, hogy nem próbáltam meg úgy leírni őket, ahogy szerintem viselkedtek a valóságban vagy ilyesmi, meg honnan is tudhattam volna, részeg voltam... XD Na vágjunk bele!

***

Brian

- Lou, mit keresünk itt?

Mély hang. Egy túlságosan is ismeretlen, mély hang üti meg a fülem. Nem hallottam ezelőtt, pedig ritkán jönnek új arcok erre a helyre. Akik jelen vannak a partin és potenciálisan szóba jöhetnek, azoknak már mind ismerem a hangját. A friss hús gondolata azonnal felvillanyoz. Szinte már az újonnan megismert hang izgalomba hoz. A rekedt mélység felé fordulok és elszántan kutatom a gazdáját.

- Nyugi, Hazz... - érkezik egy másik hang, ami a szöges ellentéte az előzőnek. Az ellentétek vonzzák egymást, szokták volt mondani. Hirtelen összezavarodom. Nem is tudom melyik tetszik jobban. Azt hiszem, ahhoz, hogy választani tudjak, mindkettőt meg kell ismernem közelebbről.

Egy magas, vékony fiú, göndör hajzuhataggal, és próbál beérni egy alacsony, bozontos hajú srácot. Hm, ez valamiért igazán izgalmasnak ígérkezik.

Már szinte utolérem őket, és a nyomukban járok, közben szemérmetlenül kihallgatva a beszélgetésüket.

- Azt ígérted, hogy csak benézünk egy buliba és ez már a negyedik ahová "csak benézünk".

- Péntek este van, Harry - dorgálja meg kedvesen a magasabbikat. A mozdulataikból, egymás felé tett gesztusaikból egyelőre nagyon úgy tűnik, ő hordja a nadrágot. - Minden normális ember éppen kikapcsolódik valahol.

- De a kikapcsolódást el tudnám képzelni valami kevésbé kimerítő módon is magamnak.

- Mint például? - torpan meg a kicsi, és most van szerencsém profilból is megnézni őket. Nagyon is szép példányok, ráadásul valahonnan kurva ismerősek. - Egy kellemes vacsora és egy romantikus vígjáték? Inkább szívj bele ebbe, ellazulsz kicsit.

- Eszemben sincs a számba venni azt a szart, és neked se kellene ma már többet - kapja ki a bozontos hajú kezéből a gyönyörűen megsodort jointot, aki ezt nem veszi túl jó néven. Egyből visszaszerzi, szív egy embertelenül mélyet, és arcátlanul a hosszú hajú szemébe fújja. Szegény nincs hozzászokva az ilyen mutatványokhoz, mert erős köhögésben tör ki, a kisebbik pedig kap az alkalmon és eltűnik két táncikáló test között. Mire a göndör észbe kap, a partnerének már hűlt helye.

- Lou! - kiált fel, és tágra nyílt szemekkel próbál a másik nyomára bukkanni. A szívem sajdul bele, milyen kis elveszett szegény. Egy őrikére emlékeztet. Ha jobban megnézem, a teste, a hosszú lábai is olyanok, mint egy fiatal kis őzgidának. - Louis!

- Minden rendben, fürtös? - lépek elé, ő pedig azonnal felém fordul. Valamiért izgató, ahogy lenéz rám. - Elvesztettél valamit?

- Minden rendben, biztos csak elment italért - nyugtatja inkább saját magát mintsem engem, de ennyiben hagyom.