Gondolatmenet •Thiam•

H a r m a d i k

Az állat gyönyörű volt.
Szinte hófehér bundája csak úgy ragyogott, még a nap lemente után is. De valami nem volt rendben. A farkas egyszerűen csak ott feküdt és nem mozdult.
Theot szinte elöntötte a pánik, amint arra gondolt, hogy az állat már lehet, hogy nem is él, így közelebb lépett és letérdelt mellé. Kezét szinte csiklandozta a farkas koszos fehér szőre, miközben meggyőződött arról, hogy az előtte elterülő ordas lélegzik-e.
- Még él- suttogta a chimera egy sóhaj kíséretében.

És most?

Talán elvihetném Deatonhoz.- gondolta a fiú, miközben felállt és kikereste az állat klinika számát- Feltéve, hogy bent van-e még ilyenkor.

- Jó estét! Miben segíthetek?- jött az ismerős hang a vonal túlsó végéről.
- Szia Deaton.
- Theo?
- Igen. Ami azt illeti...te még bent vagy, igaz?- kérdezte Theo minden második másodpercben a mellette lévő farkast csekkolva.
- Még igen, de már épp zárni készültem mert--
- Maradj bent!- szaladt ki hirtelen a chimera száján, kicsit erőszakosabban, mint akarta.
- Tessék?
- Mármint... kérlek maradj még bent, mert itt fekszik mellettem egy fehér farkas és eszméletlen és nem tudom mit csináljak mert lehet meghal vagy nem tudom, nem vagyok orvos TE VAGY ORVOS ÉS--
- Rendben Theo, csak nyugodj meg. El tudod ide hozni?
A fiú hátranézett a még mindig békésnek tűnő állatra mielőtt válaszolt volna;
- Szerintem igen...
- Remek. Akkor itt foglak várni.
- Oké. Akkor majd érkez-- de már nem tudta befejezni, ugyanis Deaton megszakította a hívást.- em.
- Na és most, hogy, és miképp?- nézett újra az ordasra majd vissza a kocsijára.

Ha a platóra rakom, lehetséges, hogy egy kanyarnál kiessen?
Nagy a valószínűsége....
De a kocsiba csak nem rakhatom, mert, ha meg felébred biztos éhes lesz és....
- Egy chimera vagyok.- mondta ki hangosan, miközben elindult és kinyitotta az autója hátsó ajtaját- Én vagyok az első chimera. Csak meg tudom védeni magam, nem?
Visszasétált a földön fekvő állathoz és lenézett rá.
A farkasok nem is esznek embert, nem?

• • •

Az út eléggé veszélyesen telt, tekintve, hogy Theo minden percben amikor csak tehette, a visszapillantóban ellenőrizte, a még mindig eszméletlen farkast.
A klinikához érve már teljes sötétség uralkodott, Deaton mégis a bejáratban várt rájuk.
A kocsiból kilépve Theot egyből megcsapta a frissen nyírt fű és az orvosi rendelők összetéveszthetetlen illata.
- Szép estét, Theo.- lépett mellé Deaton- Hol van a mi kis betegünk?
- Kicsinek nagyon nem mondható- vágott vissza egyből Theo, miközben megmutatta a hátsó üléseken elterülő jószágot.
- Hát tényleg nem.- lépett közelebb Deaton, hogy még jobb rálátást kapjon az állatra.- Be tudod vinni a rendelőbe?

Egy röpke tíz perces szenvedés után a farkas már a rendelő fémágyán feküdt, mellette Deaton teljes orvosi felszerelésben.
- Most pontosan mi is fog történni?- lépett be a szobába Theo- Mármint, nincs komolyabb baja, ugye? Szóval mit fogsz csinálni?
- Először is kiküldelek téged- nézett fel a Deaton a chimerára, miközben megindult felé, azzal a céllal, hogy kizárja őt.- Aztán megvizsgálom, és ha kell megműtöm. Még valami kérdés?
Ekkor már mindketten kint álltak a rendelő előterében.
- Én miért nem lehetek bent?- tette fel a kérdést Theo kicsi sértettséggel a hangjában.
- Mert nem vagy orvos.- azzal Deaton, meg sem várva a chimera válaszát becsapta az ajtót és megindult az új, fehér páciense felé.

A percek csak teltek és Theo egyre idegesebb lett. A gondolatok megint elkezdtek száguldozni a fejében és egymást érték az újabb és újabb megválaszolatlan kérdések.
A várakozóban eltöltött háromnegyed óra pont elég volt ahhoz, hogy az őrületbe kergesse saját magát, olyan kérdésekkel, amiknek senki se tudja a válaszát, kivéve az, akit nem lehet megkérdezni.

Honnan jött a farkas?

Eddig is éltek vérfarkasokon kívül igazi farkasok Beacon Hillsben?

Hogy került a parkolóba?

Liam előkerült?

És ha nem, ő hol van?

Van köze Liam eltűnésének a farkas megjelenéséhez?

Ám mielőtt még megfullaszthatta volna magát a saját kérdéseiben, Deaton lépett ki a hátsó helyiségből, immáron a műtős ruházat nélkül. Arcán kisebb mosoly, miközben megállt a chimera előtt, aki eközben már fel is pattant székéből.
- Szóval?- támadta le egyből Theo Deatont- Jól van? Mi baja?
- Fáradt.
- Hogy- a chimera egy pillanatra lefagyott- Fáradt?
- Igen, Theo. Fáradt. Valamitől nagyon kimerülhetett, és abból a hangokból amiket a gyomra adott ki, valószínűleg ma még nem is evett.
- Tehát, csak fáradt és éhes? Ennyi? Ezért néz ki úgy, mint aki a halálán van?
- Igen.- válaszolt Deaton, a chimerával ellentétben teljesen nyugodt hangnemben- Már csak azt kell eldöntenünk, mi legyen vele.
- Mi?- nézett újra értetlenül Theo- Mi az, hogy mi legyen vele?
- Itt nem maradhat, mert--
- Miért ne maradhatna?
- Mert ez egy kisállat klinika, és nem erdei nagyvadak klinika.- válaszolt Deaton.
- És akkor mit kezdünk vele?

- Remélem tudod, hogy perpillanat nagyon nagyon utállak.- nézett újra az üléseken fekvő állatra Theo. A Deatonnal folytatott beszélgetés után eldöntötték, hogy a legjobb az lesz, ha a chimerával marad, amíg fel nem ébred, aztán mehet vissza az erdőbe.
- De természetesen nem kaptam olyan könyvet, hogy: 'Hogy ne haljak meg, miközben egy autóban alszom egy farkassal.'- háborgott tovább Theo, miközben leparkolt pontosan oda, ahová eredetileg szánta, pár órával ezelőtt.
Leállította a motort, majd előkaparta az ülések alól a takaróit, és a farkasra nézett. Mostmár sokkal inkább nézett ki úgy, mint aki alszik, mintsem úgy, mint aki a halálán van.
Ezt Theo egy jó pontnak könyvelte el, miközben mondhatni kényelmes pozícióba küzdötte magát az anyósülésen.
- Jó éjt Farkas. Ha holnap magadhoz térsz, vissza mehetsz oda, ahonnan jöttél, oké?
Természetesen az állat nem válaszolt, Theo mégis büszke volt magára.

Talán végre egyszer én is igazából megmentettem valakit.

De ez a békés nyugalmi állapot nem tartott tovább, mint reggel fél 8. Ugyanis ez volt az a pillanat, amikor a chimera, egy óriási, mély tüdőből jövő morgásra ébredt.
Szemei azonnal felpattantak, és lassú, kimért mozdulatokkal hátrafordult, hogy szembe nézhessen az ordassal.

Most, hogy így ébren van, mintha nagyobbnak tűnne...

Sok féle és fajta gondolat futott át Theo agyán, míg a hátsó ülésen ülő, hangosan morgó állattal nézett farkasszemet, de végül csak egy szót sikerült kinyögnie;
- Picsába.