Gondolatmenet •Thiam•

M á s o d i k

Theo megfagyott.
Egyszerre volt szomorú, ideges és ijedt. Liam eltűnt? Mikor? És hogy? Honnan?
Csak úgy kavarogtak benne a kérdések.
Az nem lehet- gondolta magában, miközben a könnyek megállíthatatlanul elkezdtek gyűlni a szemeiben- Miért pont ő? Miért most?
- Mióta?- kérdezte az előtte állóktól, miközben megpróbálta magát valamennyire összeszedni.
- Tegnap óta.- válaszolta Scott, ahogy a chimera arcát vizsgálta.
- Bejelentette, hogy elmegy futni és nem jött vissza.- folytatta Lydia, szintén a chimerát vizslatva.
- És tegnap óta nem találtátok meg őt?- kérdezte Theo, miközben az ő szemei is felvették az arany színt.
- Wow hé! Nyugodj le Rómeó!- lépett egyel előrébb Stiles.- Egész este őt kerestük.
- Már mindent át néztünk.- vette át újra a szót Scott.- Az erdőt, a házát, a kedvenc helyeit, a régi vadász épületeket, de sehol semmi.
- És ezért idejöttetek, és rám támadtatok azzal a tudattal, hogy "Biztos ő vitte el, elvégre ő Theo." vagy mi?
- Nem vagy te annyira híres Raeken- szólalt meg újra Stiles- Csak megláttunk és nem volt jobb ötletünk.
- Tényleg nem tudod merre lehet?- kérdezte újra Lydia.
De Theo nem tudta.
Nem tudta merre lehet, vagy egyáltalán merre mehetett. És ez rémisztette meg a legjobban.
- Fogalmam sincs- válaszolta lassan a fiú miközben kinyitotta a kocsiját- De segítek megkeresni.
- Már elnézést, de ki mondott neked olyat, hogy szükségünk van a te segítségedre?- kérdezte Malia, meg sem próbálva elrejteni, a hangjában fellelhető gúnyt.
- És ki mondott olyat, hogy szükségetek lenne rám?- szólt vissza Theo ahogy beült az autóba és beindította a motort- Segítek megkeresni, mert ezt akarom. De nyugodj meg Malia,- váltott ő is gúnyosabb hangnemre- ha rólad lenne szó, nem lennék ilyen készséges.- azzal meg sem várva a többiek reakcióját, megindult megkeresni a bétát, aki kimentette őt, a saját poklából.

Már dél felé járt az idő, amikor Theo a harmadik város körét is befejezte.
De sehol semmi.
A gyomra már lassan hangosabb volt, mint a gondolatok a fejében, de akkor sem akarta abba hagyni.
Akkor sem akarta feladni.
Így úgy döntött, hogy átnézi az erdőt is párszor, hátha ott lesz valahol.
Ott kell lennie- gondolta Theo ahogy észre sem véve gyorsított az autóval.
Nem tűnhetett el, csak úgy.

Az autó sebesen száguldott, a szinte kiürült erdő melletti úton.

Mi van ha elvitték? Ha kínozzák?

A jármű átlépte a sebesség korlátot

Egy másik falka? Vadászok?

A chimera gondolatai egyre gyorsabban cikáztak a fejében, miközben az autó tovább száguldott az úton.

Mi lesz, ha nem találjuk meg?

A kocsi tovább gyorsul.

Mi lesz, ha soha többé nem látom?

A pedál újra lenyomódik, az autó pedig eléri a maximum sebességét.

Mi van ha már nincs is életben?

Theo nem tudta eldönteni, az idő fel gyorsult vagy lelassult.
A következő pillanatban egy nagy fehér árny rohant keresztül a két sávos úton, megállásra kényszerítve ezzel, a fiút.

Óriási satufék.

A kerekek csikorognak.

Majd az autó meg- a motor pedig leáll.

Ez meg mi a fene volt?- tette fel a kérdést Theo miközben kikászálódott az autóból, és a fák felé nézett, pontosan oda, ahol az a fehér valami szinte köddé vált.
- Mi a fene történt?- kérdezte mostmár hangosan, ahogy még egy pillantást vetett a fák felé, majd lassan visszamászott a volán mögé és újra indította a motort.

A nap már lemenő félben volt amikor Theo úgy döntött, mára elég a keresésből.
Többször is körül vezette az erdőt, és kétszer is körbe bolyongta, hátha akárcsak Liam illatát megérzi, de semmi. Mintha csak elszublimált volna a föld színéről.
Újabb baljós és aggódó gondolatok merültek fel a fiúban, ahogy mégegyszer körülment a városon, nem csak Liam, hanem egy potenciális nyugvóhely kereséséért.
De valami nem volt rendben.
A legtöbb parkolóban több rendőr is állt vagy parkolt, ami meg nehezítette a chimera dolgát.
Ezt most vagy azért csinálják, hogy én ne tudjak aludni, vagy mindannyiójuk Liamet keresi.- gondolta, ahogy tovább hajtott, egy új helyet keresve magának.

Meg van az az érzés, amikor tudod, hogy elfelejtettél valamit, de az életbe nem jutna eszedbe, hogy mit?
Theo is ezt érezte, ahogy szinte oda se figyelve, újra az erdő felé vette az irányt.
Fogalma sem volt miért megy arra amerre. Egyszerűen csak ment. Mintha valami oda vonzotta volna.
De akkor megérezte.

Az illat, amit 1000 közül is megismerne.
Az illat, amit a világ végéig is követne.
Az illat, amit annyira nagyon szeret.
Liam.

Felgyorsított, ahogy újra beleszagolt a levegőbe, de az illat addigra már eltűnt.
- Ne ne ne ne ne ne ne- mondta ki hangosan, miközben újra és újra megpróbálta elkapni, a megmaradt emléket, de már nem volt sehol.
Újra köddé vált.

A nap elérte a horizontot, mikor Theo végre talált egy megfelelőnek tűnő parkolót, majdnem az erdő szélénél.
Leállította a motort, és mielőtt még kiszállt volna, megállt egy pillantra.

Valami ismerős volt a levegőben.

De mégsem tudott emlékezni senkire, akinek ehhez hasonló illata lett volna.
Vagy mégis?
Mintha ismerné. De mégsem.
Mintha el lenne torzítva.

És ekkor hallotta meg.
Egy mélyről jövő, nem túl hangos, de annál erősebb morgás a kocsija háta mögül.
Most mit csináljak?- tette fel a kérdést Theo magában.
Ötletek százai vetődtek fel a chimerában, miközben lassan, óvatos mozdulatokkal, kiszállt az autóból, magához szorítva, egy kesztyű tartóból kivett csavarhúzót.
Nem túl erős, de ez is valami. Ráadásul egy chimera vagyok, nem? Egy.....valamivel, ami ott kint van, csak elbánok, igaz?
A morgás elhalt, ahogy megtelt a levegő azzal a nagyon ismerős illattal.

A chimera megindult az autó hátulja felé, magasabbra emelve a csavarhúzót, hogy csak lendíteni kelljen, ha meglát valamit.

A nap éppen akkor bukott a horizont alá, de még így is megcsillantak rajta az utolsó sugarai.
Theonak elakadt a lélegzete.
Maga mellé eresztette a karjait, miközben eggyel közelebb lépett, az előtte elfekvő állathoz.
A chimera megállt és nézte, ahogy az utolsó csepp napfény is eltűnik az állat szőréről.
Nézte, és csak nézte, az előtte elterülő fehér farkast, és fogalma sem volt, mit kezdjen vele.