Gondolatmenet •Thiam•

E l s ő

Hallotta, ahogy közel hozzá leparkol egy rendőrautó, de akkor sem zavartatta magát.
Tudta, hogy kopogtatni fog, és elmondja neki, hogy itt nem parkolhat, de nem nagyon izgatta.
Ugyanaz. Minden reggel.
A rendőr kiszáll, de Theo még mindig csak fekszik a hátsóüléseken, és a kocsi "plafonját" bámulja.
Ilyenkor még javában aludni szokott, hacsak fel nem riad egy-egy rémálomból, de ez most más.
Ma éjjel nem aludt. Nem tudott aludni.
Valami nincs rendben- futott át az agyán újra és újra ez a mondat, miközben a rendőr megindult az autója felé.
De mi lehet a baj? Milyen dolog történhetett, ami még Theo Raekent sem hagyta nyugodni.
A rendőr már csak pár lépésnyire volt a járműtől, amikoris a fiú úgy döntött, hagyja az egészet.
Csak egy sima álmatlan éjszaka- gondolta, miközben kicsit összébb szedte magát, a rendőr köszöntésére- Bárkivel megesik.
A tiszt odaért az autóhoz és miközben illedelmesen bekopogott, a chimera már mászott is előre, hogy indíthassa a motort.

Mitől más ez a mai nap?- tette fel magának a kérdést immáron sokadszorra, ahogy megindult a belváros felé, hogy összeszedjen magának valami kaját.
Theo nem volt egy nyafogós fajta, főleg ha evésről vagy alvásról volt szó.
Tudta, hogy megérdemli, ha éppen aznap nem ehet semmit, és már a rémálmaiba is kezdett beletörődni.
Ha így kell bűnhődnöm azokért a dolgokért, amiket tettem,- gondolta mindig egy-egy éjszakai terror után felriadva- akkor így fogok, mert ezt érdemlem.
De, ha még a szívkitépős rémálmai után  is képes mostmár visszaaludni, tegnap este miért nem tudott?
A nagy gondolkozás közepette, vagy három bolt mellett is elmehetett, így ahogy meglátott egy újabbat, egyből leparkolt.
Nem figyelt a részletekre.
Minél hamarább túl akart lenni a bevásárlás részén, ugyanis utált emberek között mozogni.
Utálta, ahogy a körülötte lévők ránéztek. Mintha mindenki tudta volna ki ő és miket tett. Mintha, mindenki megvetette volna őt, de közben mégis féltek volna tőle.
Theo utálta ezt az érzést. Újra és újra szembesülni azzal, hogy akármennyire is próbálkozik, ő mindig a rossz lesz, mindenki szemében.
A chimera kiszállt a kocsiból és már épp készült volna bezárni azt, amikoris valaki hirtelen neki lökte az autó oldalának és nem engedte mozdulni.
Theo a sokktól először nem is fogta fel, ki tartja őt fogva, de a hirtelen arcába villanó piros szempártól egyből magához tért.
- Scott?- kérdezte az őt szorító fiútól, aki erre a kérdésre, csak még erősebben nyomta neki a járműnek.
A chimera tekintete Scott mögé tévedt, ahol Stiles, Malia és Lydia épp kiszálltak a kék jeepből.
Istenem, de hülye vagyok- gondolta Theo, miközben megpróbálta meglazítani az alfa karjait körülötte, természetesen eredménytelenül. Mintha satuba szorították volna.
Hogy nem tűnt fel az a rohadt kék kocsi?!- üvöltötte magában ahogy a düh egyre csak nőtt benne, az indokolatlan erőszak miatt, amit most Scottól kapott.
- Hol van?- kérdezte Scott a chimerától, ahogy engedett egy kicsit a szorításán, de csak azért, hogy a többiek is hozzáférhessenek.
- Tessék?- kérdezett vissza a fiú, még mindig a düh és a sokk hatása alatt.
- Jól hallottad a kérdésem!- emelte fel a hangját az alfa, miközben újra neki nyomta a chimerát a kocsijának.
- Nem tudom, hogy kit keresel.- felelte Theo kissé levegősen, tekintve, hogy a tüdeje, egy alfa és egy kocsi közé volt szorulva.
- Tudjuk, hogy elvitted őt!- szólalt fel Malia is egy morgás kíséretében- Mondd meg hova vitted!
- Nem tudom kiről beszéltek!
Theonak kezdett elege lenni. Ő csak be akart vásárolni, erre ezek csak így random idejönnek, és olyanért vádolják amit meg sem tett. Még.
- Theo. Vagy elmondod hová vitted őt, vagy nagyon csúnya vége lesz.- szólalt meg újra Scott. Szemei újra pirosan izottak, mint a parázs, ahogy az ő torkát is elhagyta egy kisebb morgás.
- Idefigyeljetek.- kezdte a chimera, kissé remegő hangon- Fogalmam sincs kiről vagy miről beszéltek! Én csak eljöttem venni valami reggelit! Nem....nem vittem el senkit! Egyáltalán kiről van sz--
- NE HAZUDJ!- ordította el magát Malia, miközben az ő szemei is baljósan felragyogtak.
- Srácok szerintem tényleg nem tudja kiről van szó.- nézett Lydia egyenes Theo szemébe, szinte át rajta, le a lelkéig.
- Szerintem pedig csak túl jól hazudik- csatlakozott Stiles is.
A chimerában újra összegyűlt minden eddig elfojtott düh és harag, majd egy jól irányzott mozdulattal, lelökte magáról Scottot, aki a fenekére érkezett, a földön.
- Volna valaki olyan kedves, és elmagyarázná, hogy mi a jó búbánatos pokol folyik itt?- tette fel a kérdést a chimera, miközben végignézett egyesével mindenkin, majd tekintete megállapodott Scotton.
Scott felállt, és egyenesen Theo szemébe nézve szólalt meg újra;
- Tényleg nem tudod, hol lehet?- tette fel a kérdést, mostmár inkább aggódva mintsem idegesen.
- Mégis kicsoda?- a fiú kezdett nagyon kijönni a sodrából azzal, hogy senki nem tud neki egyenes választ adni.
De aztán olyan választ kapott, amitől igazán megijedt.
Amitől megfagyott a vér az ereiben és legszívesebben ordított volna.
De nem tette.
Inkább csendben magába roskadt, amint meghallotta, azt a három szót, amit Lydia válaszul adott neki;
- Liam. Liam eltűnt.