Megígért [Kenma x Reader]

7. Head empty

- NEKOMAAA!!! - üvöltöttem, hogy a csapatnak szurkoljak a Karasuno elleni meccsen. Ez a nap is eljött. A két csapat rég voltak ellenfelek a pályán, így ez számunkra kisebb ,, történelmi pillanat". Nem aggódom a fiúkért, de ahogy a bemelegítést néztem, nem lesz unalmas mérkőzés.
Az utóbbi napokban inkább Kurooval lógtam, és Kenmával kerültük egymást. Talán jobb is így. Nem tudnék újra a barátja lenni, és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
Nem mondanám, hogy magam alatt vagyok, de szomorú zenéket hallgatni 24/7, nem biztos hogy a jókedvemet erősítik.
Belegondoltam abba is, hogy mi van, ha viszonozni akarta az érzéseimet, de belé fojtottam a szót? Ilyenkor viszont eszembe jutott, amit Thana mondott: ,,Ha pedig szeret téged, meg fog harcolni érted." Ha viszonozni akarta volna, elmondta volna bármi áron.
És a sok gondolkodás közepette arra is rájöttem, hogy hol rontottam el. Április elsején kellett volna elmondanom neki. Akkor ráfoghattam volna az egészre, hogy csak vicc volt.
Nagy elmélkedéseimet az éles sípszó szakította félbe. Ez pedig azt is jelentette, hogy figyelnem kell, hiszen a meccs utáni megbeszélésen elemeznünk kell valami alapján az ellenfél játékát.
A megérzésem igaznak bizonyult, nem voltak könnyű vetélytársak. Remélem, a legközelebbi Nemzetin játszhatunk ellenük egy hivatalos játszmát.
Miután lenyújtottak és átöltöztek, automatikusan indultam gratulálni nekik. Csak akkor tudatosult bennem a saját cselekvésem, mikor már belekezdtem a mondatba.
- Ügyesek voltatok, fiúk... -és az agyam fel is adta a szolgálatot. Mintha azt mondta volna:
,, Viszlát, én ezt nem csinálom tovább. Ha olyan hülye vagy, hogy belekevered magad egy gáz szituációba, tedd meg egyedül. Én addig pihenek egy jót."
Pont a legjobbkor maradtam agy nélkül. Mint egy élőhalott. Van agyam és még sincs.
-Öhm... Szép meccs volt. - ennyi a maximum, amit ki tudtam préselni magamból.
- Az. Megyek és köszönök Shōyōnak - hagyta rám a szőke.
- Később... Majd beszélünk akkor... - igen, hogyne. Napok óta nem néztünk még csak egymásra sem. Biztos, hogy később még beszélünk.
- Kuroo... Neked ez nem furcsa? - kérdeztem, miután elment.
- Mi? Az, hogy random elkezdtél beszélni hozzá napok után, vagy hogy látszik, hogy nem vagy magadnál? Netalántán az, hogy Kenma határozottan szólalt meg?
- A legutolsó. Csodálkozom, hogy az a kissrác közel tudott kerülni hozzá. Több energiája van, mint nekem. Pedig az enyém sem kevés. És bár nem ismerem, a játékán, a bemelegítésén, ahogy a csapattársaival beszél, mindenen látszik, hogy nehezen fárad el. Hogy lehet, hogy Kenma elviseli, sőt keresi a társaságát?
- Hallottam valahol, hogy egy introvertáltból és egy extrovertáltból lesznek a legjobb barátok. Talán náluk is így van.
- Gondolod, hogy rosszul döntöttem? Nem kellett volna elmondanom neki?
- Nem mondott nemet, igaz? Bár nem tudok semmit azzal kapcsolatban, hogy mit érez, talán van még remény.
- Néha tényleg egy egysejtűnek érzem magam. Vagy egy cirkuszi bohócnak. Mindkét szerep illik hozzám.
- Hülye - pöckölt fejbe. - Nem vennének fel bohócnak, mert ha beöltöznél és kisminkelnének, nem cirkusz lenne, hanem horror előadás. És még ilyen állapotban is, egy egysejtűhöz képest túl fejlett vagy.
- Tudod egyszer megtanulhatnád, hogyan kell kedvesnek lenni. Elindulok haza.
- Vigyázz, nehogy bajod legyen. Nem akarok kétnaponta látogatóba menni a kórházba.
- Annyira életképtelen nem vagyok, hogy elüttessem magam - feleltem, miközben már elindultam az esőben. Lehet, hogy mindig piszkáljuk egymást, de tudom, hogy Kuroo most aggódik kissé értem.
Sok gondolat kavargott a fejemben, mégis egyetlen pillantásra mind kiürült, és semmire sem tudtam gondolni.
Kiben csalódjak először? Kenmában, amiért nem volt őszinte? Liliben, amiért tudatosan ezt tette velem?
Csak álltam a zuhogó zivatarban, és néztem kettejüket kézen fogva sétálni haza.
Elvégre is, mi értelme ennek az egésznek? Miért én kell legyek az, aki mindezt el kell viselje?
Ekkor minden elcsendesült, és csak egy fülsiketítő sípolást hallottam. Minden egyes porcikám fájt, de ezek együtt véve is elenyészőek voltak amellett, amennyire a lelkem fáj.
Lassan minden elsötétül.
Nincs senki mellettem.
Kenma... Ha ez egy romantikus film lenne, itt kéne térdelj mellettem, mondogatva, hogy tartsak ki. Miért nem vagy itt?
Akkor talán lenne erőm kitartani...

Gyerekek ma láttam hogy majdnem 2 hónapja volt rész, úgyhogy ezen változtatnom kellett.
De a legfontosabb: OUR LOVESTAY BOY IS BACKK❤️
Let's listen to 애 és várjuk a júliust!!✨❤️

Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozom a részeket. Már majdnem megírtam az egészet, de sosem töltöm fel 😭
Ha olvasod még mindig és nem dobtad ki ezt a sztorit: Love u💞

Also nyugodtan bármi hibát ha észrevesztek, vagy nem értetek valamit a sztori menetével kapcsolatban, nyugodtan kommenteljetek! Bármire szívesen válaszolok 😊

Fighting emberek💪❤️