Megígért [Kenma x Reader]

12. Special: Ansel

[Thana szemszöge]
Mikor kiléptem a kórházajtón, dühös voltam, de ugyanakkor elégedett. Sok minden már rég kikívánkozott belőlem.
Abban a pillanatban, ahogy átléptem a bejárati ajtó küszöbét, a nem túl nagy épülettel szembeni házból szintén kijött valaki. Ő is veszekedett, mert mielőtt becsapta maga mögött az ajtót, azt kiabálta, hogy ,,Úgyis találok valaki mást. Jobbat, aki nem kényszerít baromságokra."
- Vajon kivel vitatkozott?- tűnődtem, amit lehet meghallott, nem tudom, de a következő pillanatban már egy padon ültünk mindketten.
Anselnek hívták, és a barátnőjével szakítottak, mert állandóan befolyásolta őt, és csak a saját érdekeit nézte. Elmesélte, milyen szép volt kezdetben minden, de ahogy egyszer lemondott egy randit, mert rosszul volt, az egész kapcsolatuk elkezdett szétesni. Végül a csaj kidobta, mert nem tetszett neki a zene, amit halgatott. Nagyon nem akartam mosolyogni ezen, de nem sikerült. Ki képes ennyi miatt kidobni egy ilyen jó fej embert? És nem csak a személyisége... az öltözködési stílusa is ritkajó volt.
Én is elmeséltem mindazt, ami történt, és - természetesen - velem értett egyet.
Még poénból meg is jegyezte, hogy ő majd lesz az, akit felszedhetek előbb, mint [Y/N] Kenmát. Összességében rég találtam valakit ilyen szimpatikusnak. Számot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy elmehetünk valahová majd folytatni ezt a beszélgetést.
Ezután hazafelé vettem az irányt. Út közben még megálltam a boltban venni egy kis salátát vacsorára, és hazaérve felhívtam Lilit.
- Hallod baszki - kezdtem bele a mesélésbe, hiszen bár csillapodott a dühöm, még éreztem a hatását. - Kezdjem sorolni miket mondott? Na várjál kezdem-
- Micsoda?! - na igen, tökéletes a wifi.
- Várjál már hallod hadd mondjam. Szóval bementem meglátogatni, erre kiborult meg minden. Lehet nem a legtökéletesebb mondattal nyitottam, de ez kivétel nélkül mindig így van, nem meglepő. És elkezdett pofázni, hogy amin te meg Kuroo keresztülmentek, az semmi, és hogy az ő baja a legnagyobb, és nem is érdekel minket mert nem mentünk hamarabb.
- Ne felejtsd ki magad sem. Neked sem könnyű - szólt közbe.
- Az én bajaim közel sincsenek olyan szinten. Én más kategóriába tartozom.
- Mindegy folytasd.
- Szóval kiborult, én meg kiosztottam, hogy tudja a helyét. Hallod hogy sikerül mindig ilyen embereket összeszednem? - gondolkodtam hangosan. Valahogy a közhely, miszerint ,,az ellentétek vonzzák egymást", nálam abszolút nem jön be.
- Figyelj már, ennyi az egész? - szakított ki a merengésből.
- Ja igen, beszélgettem valaki tök jó fejjel, lehet lesz belőle valami - ugrott be.
- Holnap suliban mindenképp el kell meséld, mert elegem van a szingli fejedből - nevetett, és elköszönt. Őszintén örültem, hogy az ő pártját fogtam ebben az egészben.
Eltelt pár hét, és viszonylag gyakran találkoztam Ansennel. Egy ilyen estén, mikor épp hazaindultunk, belefutottunk Kenmába.
- Sziasztok! Öhm... Mi újság? - köszönt kissé boldogabb arckifejezéssel, mint amilyennel eddig az utcán mászkált.
- Szia Kenma! Ő it Ansel, a... nos... mik is vagyunk mi? - eddig fel sem merült bennem a kérdés, így érthetően voltam zavarban.
- Együtt vagyunk - jelentette ki olyan magabiztossággal, mintha azt mondta volna, hogy kék az ég.
- Igen... Igen. És, te is gondolom már rég meglátogattad [Y/N]-t - tereltem közös témára a társalgást.
- Ja igen, nos... még nem - nézett a cipője orrára hirtelen, mintha érdekesebbnek találná, mint minket.
- Hogy mi? - azt hittem, ő volt az első, aki bement hozzá. Erre kiderül, hogy két hét után még egyáltalán közelébe sem ment a kórháznak. - Na ne szórakozz. Most azonnal odamész. Te vagy állítólag az egyik legjobb barátja. Így is dühös lesz rád, de ha jót akarsz magadnak, most elindulsz. Bár engem már nem érdekel, a te érdekedben mondom.
Szótlanul elsétált, de egyértelmű volt, hogy hallgatott rám. És ami azt illeti...
- Te figyelj már, az előbbit komolyan mondtad? - fordultam Anselhez.
- Miért, szeretnéd, hogy komoly legyen? - mosolyodott el. A holdfényben hirtelen sokkal vonzóbbnak láttam.
- Belemegyek, ha szépen megkérsz rá - feleltem, egy lépést téve felé.
- Könyörögnöm is kéne? Az a te feladatod lesz kicsim - jött közelebb ő is. Alig egy méterre volt tőlem.
- Meglátjuk, ki fog, amint hazaértünk - már csak egy lépés választott el minket.
- Úgy legyen - ebben megállapodva indultunk haza, és a sötét utcákon a lámpák, mintha hatalmas emberek lettek volna, figyeltek ránk.

Heyyy... Hi.....
I'm back gays and guys😂
Eskü nem tudom honnan jött ez, de készüljetek lelkiekben, mert holnap jön az utolsó rész...
Kinek milyen eddig az őszi szünet? Kezd hideg lenni, de az ivás ugyanolyan fontos, úgyhogy go girl and get some water👍
A zene pedig... Bocsi muszáj volt✨❤️