Megígért [Kenma x Reader]

8. Fake

Halk szipogás... Valaki sír. Miért? Mi történt, ami ilyen rossz lehet?
Kinyitottam a szemem. Áh, Kuroo az.
-Mi a baj? - miért ilyen erőtlen a hangom? Hirtelen rámnéz, és még jobban sírni kezd, ahogy idejön mellém.
-[Y/N]... Te... te... - mi baja lehet?
-Mi van... velem?
-Majdnem meghaltál te idióta! - üvöltené, ha nem lenne berekedve.
-Én?
-[Y/N]? Ébren vagy? Hál' Istennek! - nyitja ki az ajtót Lili.
Odasietett az ágyamhoz, és megfogta a kezemet.
-Ne aggódj, fel fogsz épülni. Minden rendben lesz!
De ekkor eszembe jutott minden, és elcsaptam a kezét.
- M-Mi a baj?
- Láttam amit láttam. Ne legyél kétszínű. Ha már elárultál, vállald.
- Ennyire beverted a fejed?
- Kifelé!
- Mit-
- Kifelé! Nem értesz magyarul?
- [Y/N]-
- Azt mondtam menj - emeltem meg a hangom, mire végre elindult.
-Nem tudom, mi bajod, de remélem később tudunk beszélni - lépett ki a folyosóra, és bezárta az ajtót.
- Mi volt ez? - nézett rám kisírt szemekkel Kuroo.
- Mikor az iskolában elbúcsúztam tőled, láttam őt és Kenmát kézen fogva sétálgatni.
- Meg kellett volna hallgatnod. Lehet meg tudta volna magyarázni - felelte.
- Mit kell ezen magyarázni? Láttam amit láttam. És te miért az ő pártját fogod? Tudod, hogy hogyan érzek Kenma iránt. Nem akarsz egy kicsit együtt érezni velem?
- Amíg nem tudjuk, mi történt pontosan, miért vádaskodjunk? Nem mindig igaz, amit a szemünk lát.
- Annál inkább igaz, amit a szívünk érez. Te miért nem vagy dühös? Lili volt az. Kenmával. Szereted Lilit, nem?
- De igen.
- Akkor miért ellenem vagy? - néztem rá értetlenül, és már fojtogatott a sírás. Ha Kuroo se áll mellém, ki fog? Ugyanazt kéne éreznie, amit nekem.
- Azért, mert nem biztos, hogy jogos, amit csinálsz, és amit mondasz. Nem mindig neked van igazad. Te is tévedhetsz.
- Kinek kell az együttérzésed? Menj te is a kurvád után, és csapj egy édeshármast vele meg Kenmával. Szarok rátok.
- [Y/N], ne hisztizz. Nem lesz tőle igazad.
- Ahogy neked sem attól, hogy kioktatsz. Nincs szükségem az együttérzésedre. Hagyj békén!
- Nem tehetem, barátok vagyunk.
- Meg sem próbálod megérteni az érzéseimet. Milyen barát az ilyen?
- Igazad van. Miért is nem szidom én is Kenmát, aki olyan, mintha a testvérem lenne, és Lilit, akibe szerelmes vagyok? Miért nem vádolom őket olyanért, ami nem is biztos, hogy úgy történt?
- Azt mondod hazudok?! - szinte vöröslöttem a haragtól. Ellenem fordul és kifiguráz. Érzem, hogy számíthatok rá.
- Azt mondom, hogy nem tudhatjuk, mi lehet a hátterében annak, amit láttál. Az agyadra megy az egész. Próbálnám rendbe rakni az életed, de csak megnehezítesz mindent. Mikor nősz fel lelkileg a fizikai korodhoz? Nem vagy kisgyerek, hogy hisztizz.
- Nem kértelek rá, hogy segíts. Meg tudom oldani! - kiáltottam már könnyek közt.
Rámnézett a legkomolyabb tekintetével, és kiegyenesedve, lassan és normál hangerőn felelte:
- Ha nincs szükséged segítségre, vagy nem várod el azt valakitől, ne terheld rá a problémáidat. Nem arról van szó, hogy magadban kell tartanod mindent. De mindig ez van: siránkozol Kenma után, és most, mikor tennék valamit, hogy NEKED jobb legyen, kiabálsz, kikelsz magadból és hisztizel. Szívességből és barátságból akartam segíteni. De ha nem kell, akkor nem erőltetem. Oldd meg egyedül, ha tudod - ezzel lezárta a vitát, és ő is elindult haza, vagy ki tudja merre, ki a kórházból. Talán ki az életemből...

Most hamarabb hoztam egy részt, mint szoktam, de remélem ezt senki sem bánja. Kissé értelmetlen és talán váratlan volt ez az egész, de igyekeztem érdekessé tenni. Annyi még hogy ,,Anna" nevét átírom majd visszamenőlegesen és a következő részekben is.
Remélem tetszett nektek, és most majd gyakrabban hozok részeket, talán pár naponta, meglátom, hogy érek rá.
Ne legyetek sokat a napon, hogy ne legyen bajotok😊
És nagyon köszönöm az 500 olvasást (?) a sztorin 😭😭
Nemsokára ,,találkozunk"✨❤️