𝐓𝐡𝐞𝐫𝐚𝐩𝐢𝐬𝐭 ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

ㅡ 𝟙𝟝 ㅡ

A férfi lakása több, mint pazar; alapterülete többszöröse lehet piciny albérletemnek, s a megszokott túlzsúfoltság helyett itt szinte elvesznek a bútorok a tágas térben. A helyiségekben a fekete, fehér és barna szín dominál, mindez pedig oly' harmónikus hatást kelt, sétálás helyett majd' átfolyok a nappaliban elterülő, pihepuha, hófehér szőnyegen, hogy aztán a konyhába érve lekuporodjak a fekete párnás székre, ahonnan tökéletes rálátás nyílik az éjsötét árnyalatú gránit alkotta konyhapultra, melynél Jeongguk jelenleg meglepő precizitással próbálja összeállítani a hamarosan elénk kerülő tányérokat.

ㅡ Nagyon szép lakásod van ㅡ teljesen elvarázsolva pislogok a rám felpillantó férfira, kinek arcán szavaim hallatán széles vigyor terül el.

ㅡ Pedig a hálót még nem is láttad ㅡ játékosan vonogatni kezdi szemöldökét, miközben laza léptekkel felém ballag és a falapra helyzi a tányérjainkat. Mielőtt viszont lehuppanna a velem szembeni székre, apró csókot lop tőlem, s én csupán ettől a Mennyországban érzem magam. ㅡ Hmm, ez meggondolatlan lépés volt. Ezek után már nem is kívánok mást.

Orcáim rögvest pírba borulnak; úgy lángol az arcom, ahogy Jungoo szemében a vágy, hogy újfent csókba invitáljon. Erre gondolván halvány mosoly jelenik meg képemen, és eljátszanék egy s más gondolatával, ha a férfi nem rántana vissza a valóságba.

ㅡ Ne félj, nem mérgező! ㅡ kobakját oldalra biccentve az ételre, majd rám pillant.

Határozottan igaza van; amint belekóstolok a főztjébe, összefut a nyál a számban. Őszintén szólva ki sem néztem volna belőle, hogy ilyen finom falatokat képes lenne összedobni.

ㅡ Ez kimondottan ㅡ hosszas másodpercek erejéig húzom az agyát ㅡ jól sikerült! ㅡ komoly ábrázatom egyetlen szempillantás alatt eltűnik, s széles ajakgörbület váltja fel. ㅡ Kitől tanultál meg így főzni?

ㅡ Az apám szakács, mellette pedig koszon kívül más is ragadt rám ㅡ büszke félmosolya láttán halk kacaj bukik ki párnácskáim közül. ㅡ Anyának nagy szerencséje van vele ㅡ utal ezalatt az édesapjára, aki minden bizonnyal kíválóan végzi a dolgát.

ㅡ Nekem pedig veled~! ㅡ bazsalyogva rákacsintok, majd mint aki ezer éve nem evett, ismét az ínycsiklandozó fogás elfogyasztásába vetem magam.

A már túlontúl is idillikus pillanat rózsaszín ködfátyolát éles pengekét szeli ketté Jeongguk a számomra teljesen váratlan kérdésével: mi a helyzet az Én szüleimmel? Hibáztatni nem tudom ezért, csupán érdeklődni próbál, hiszen alapvetően egyetlen szót sem ejtettem neki róluk; ennek pedig meg is van az oka.

ㅡ Komolyan a szüleimről akarunk beszélni a randinkon? ㅡ kínos nevetést hallatok, miközben azt remélem, gyenge terelési módszerem célba ér.

A férfi a fejét megingatva elnézést kér, s a továbbiak során szó sem esik a felmenőinkről. Ennek hála ismét feloldódhatok, a vacsorát és a mesélését pedig teljes szívből élvezhetem. Komolyan, képtelen vagyok elhinni, hogy az életem végre sínen van; a boldogságra nem csupán vágyálomként gondolhatok, hanem átélhetem minden pillanatát Jeonggukkal.

ㅡ Szeretnék neked mutatni valamit ㅡ mancsomat óvatosan kacsói közé emeli, majd ujjainkat összekulcsolva a galériára vezető lépcsősor felé húz.

Gesztusa váratlanul ér, de mindez eltörpül a látottak okozta meglepettségem mellett, hiszen felérve rögvest szemeim elé tárul a férfi hálószobaként funkcionáló terepe, melyet a dolgozószoba résztől válaszfalként két hatalmas könyvesszekrény különít el, amiknek polcai szó szerint dugig vannak színesebbnél-színesebb, vastag könyvekkel; ám ez nem minden. Az egyik sarokban hatalmas vászon áll, körülötte rengeteg ecsettel és festékkel, s ugyan mindez önmagában is meglepő lenne számomra, nem emiatt esik le az állam, hiszen a vászonon saját képmásomat látom visszatekinteni rám.

ㅡ Minden nap dolgoztam ezen egy keveset ㅡ megtorpan mögöttem, karjait derekam köré fonja, arcát pedig vállamba temeti. ㅡ A vonásaid úgy az emlékezetembe vésődtek, másra sem tudtam gondolni ㅡ apró csókot nyom a pofimra; mindez szavai elegyével megteszi a hatását: fülig pirulok.

ㅡ Elképesztően tehetséges vagy! ㅡ csillogó szemekkel mustrálom a rólam készült festményt, eztán száznyolcvan fokos fordulatot teszek törzsem körül és hagyom, hogy tekintetem összekapcsolódjon a férfiéval. ㅡ Nem hittem volna, de létezik ㅡ vigyorogva közelebb hajolok az arcához ㅡ, tényleg létezik a férfi, aki mindenben jeleskedik ㅡ kuncogva gyors puszit nyomok az orra hegyére.

Válaszát nem várom meg - sejtem, ellenkezésbe kezdene -, kibújok a karjai közül és a hálója felé merészkedek. Eddig a könyvespolcok takarása miatt alig láthattam belőle valamit, holott rettentően kíváncsi vagyok. Rengeteg bútoron megakadhatna a szemem, mert vitathatatlanul egytől-egyig gyönyörűek és mindenbizonnyal drága darabok is, de képtelen vagyok nem a méretes ágyat és tükröt megcsodálni. Ha arra gondolok, hogy Jeongguk reggelente azelőtt a tükör előtt készülődik, veszi magára az inget és igazgatja nyakkendőit, menten elalélok.

ㅡ Látom, megtetszett a fekhelyem ㅡ nevetve a franciaágyhoz ballag, majd könnyed mozdulattal ledobja magát rá és kezeivel megtámaszkodik a háta mögött. ㅡ Kipróbálhatjuk, ha gondolod.

ㅡ Bolond ㅡ fejemet hitetlenül megingatva apró akváriumához tipegek, amit pusztán csak néhány másodperccel ezelőtt vettem észre.

Az üvegfalak fogságában egy kicsiny teknős tengeti napjait, aki a férfi elmondása szerint azért is a hálóban kapott helyet, mert nem szeretné, hogy az esetleges vendégek megzavarják a csöppség nyugalmát. S ugyan a teki boldog perceinek senki sem vet véget, az enyémeket a múltam gondolata elmarja tőlem, amint megpillantom a sarokba támasztott királykék esernyőt.

ㅡ Tetszik? ㅡ a sarok felé biccent, mikor észreveszi, nem igazán figyelek rá.

ㅡ Igazán szép a színe ㅡ halvány mosolyra húzom ajkaim.

ㅡ Nem az én érdemem ㅡ kuncogva elkezd matatni az egyik szekrényben, s mint később kiderül, a kisállat élelme után kutat ㅡ, a legjobb barátomé. Ma az irodámban felejtette, de elvileg eljön érte.

Néhány percen belül visszafogott kopogtatás üti meg füleinket. Jeongguk éppen a teknőssel foglalkozik, ezért megkér, nyissak én ajtót a látogatónak. Ez természetesen nincs ellenemre, sietős léptekkel a bejárathoz trappolok, majd kíváncsian kitárom az ajtót, s közben azon agyalok, vajon arról a haverjáról van-e szó, akivel a kávézóban iszogatott. Alig pár szekundumon belül választ kapok a fel nem tett kérdésemre: határozottan nem az a férfi áll előttem.

Világomat sem tudom, annyi minden kavarog a fejemben. Újra és újra felötlik bennem a múlt élményeinek gondolata, és minden másodperc elteltével egyre mélyebbre ránt, csintalan ketyegőm pedig oly' szapora tempót diktál magának, majd' kiszakad csont-tömlöcéből, s újfent annak a kezébe veti magát, aki egykor már darabjaira szaggatta.

✦ ·  ·  · ━━━━━━━━━━━━━━━
HEYHO!!!

Lementek az érettségik, túl is lendültem rajtuk, tehát itt is vagyok az új résszel!🥳

Még vár rám egy nyelvvizsga, amire gőzerővel készülök, de a szabad perceimet írásra szánom, szóval nem lesz itt gond!💖

Nektek pedig kitartást erre a pár napra! Mindjárt itt a vakáció!🎉

Puszi a pocitokra és a pofitokra!

♡
━━━━━━━━━━━━━━━ ·  ·  · ✦