A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

XVII. fejezet

Michael szemszöge

Kopogást hallottam.

- Mich nyisd ki az ajtót! - Hallatszott anyukám hangja a nappaliból. Kimentem az ajtóhoz és kinyitottam. Az ajtó előtt Oliver állt, kezében egy táskával. Ezen a héten nálunk alszik. Nem kellett sokat gyalogolnia, mivel mint nemrég kiderítettük csak pár házzal lakik arrébb, nem is értem eddig, hogy nem ismertük egymást...

- Helló! - Köszönt Oliver és belépett a szobába.

- Szia Oliver! - Köszöntem neki vissza, majd még kissé gúnyosan még hozzátettem. - Gyere csak be nyugodtan...

- Kösz. - Mondta pimaszul Oliver. A táskáját ledobta az étkező asztalra majd mintha otton lenne, leült a kanapéra. Én vettem egy mély levegőt, majd leültem mellé. Ekkor nyílt az ajtó és anya lépett be a nappaliba.

- Szia! - Köszönt Olivernek. - Biztosan te vagy Oliver! - Mondta anya mosolyogva és odajött hozzánk.

- Nem,  igazából Pista vagyok. - Mondta Oliver. Anya olyan fejet fágott, mint akit nyakon öntöttek egy doboz gyümölcslével, de végül mosolyt erőltetett az arcára és folytatta.

- Nem vagy éhes Oliver?

- De. Nagyon. - Válaszolta Oliver. - Milyen kaja van?

- Hát én spagettire gondoltam... - Mondta anya. Látszott az arcán, hogy már előre fél Oliver válszától.

- Igen az nagyon jó lesz. - mondtam gyorsan, mire anya gyorsan felállt és kimenekült a konyhába.

- Na, úgy látom, anyámnak meg van az első benyomása rólad... - Mondtam félig nevetve Olivernek.

- Megeshet..., - Vigyorodott el ő is.

- Felmegyünk a szobámba?

-Tőlem mehetünk. - Minketten felálltunk és a nappalin keresztül elindultunk a szobám felé. Mikor odaértünk, én bementem és leültem az íróasztalom melleti székre, Oliver azonban lecövekelt az ajtóban.

- Atyám! Te hogy tudsz ilyen rendben élni?! - Kiáltott fel. Körbenéztem. Tényleg minden a helyén volt, de nekem ez így természetes... Apa és anya szobályában elég nagy a rendetlendég, de engem nagyon zavar, ha valami nincs a helyén. A bátyám minidg azt mondja, olyan vagyok mint egy lány ezzel a szokásommal (mivel az ő szobályába konkrétan nem lehet belépni) de én még nem találkoztam olyan lánnyal, aki szeretett volna rendet rakni.

- Hát én... - Kezdtem volna a válaszomat, de Oliver közbe vágott.

- Inkább ne magyarázkodj! - Mondta, majd kényelmesen elfeküdt az ágyamon. Na jó... Kellett nekem meghívnom... Ekkor kopogást hallottam. Mindketten az ablak felé kaptuk a fejünket. Egy bagoly ült a párkányon, csőrével az abakot kopogtatta. Kinyitottam neki. A bagoly berepült és egy borítékot dobott az asztalomra, majd hamar kirepült.

- Hát ez gyors volt...

- Biztosan meglátta az arcodat, aztán inkább kimenekült! - mondtam neki vigyorogva.

-Miért, rosszul áll a hajam? - Kérdezte viccesen Oliver, majd tettetett aggodalommal gyorsan igazgatni kezdte a haját. Én addig kibontottam a levelet. Rose írta.

FONTOS

Szerző: Sziasztok! Nagyon régen írtam a legutololsó részt. Nem akarom a hosszú magyarázataimmal húzni az időtöket, úgy hogy rögtön a tárgyra térek:

Arra az elhatározásra jutottam, hogy meváltoztamtom a könyv borítóját. Szerintem ez, ami most van nem lett olyan "csodállatos". Csináltam a könyvnek egy másik borítót, amit  már ma (legkésőbb holnap) kiteszek  a borítós könyvem A griffendéles Lestrange című "fejezetébe".  Ott megtudjátok nézni én meg pénteken fogom kicserélni a két borítót.

További szép napot nektek!

Annabeth_Johnson

441 szó