A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

VIII. fejezet

Rose szemszöge

Éppen a tó felé sétáltam, mivel egy fa mögött megláttam Mary-t és Fionát. Úgy tűnt, mintha bújkálnának, de nem tudtam mi vehette rá őket, hogy egy fa mögött állva leskelődjenek, mivel a fa másik olalánál senkit nem láttam.

Mivel Mary-éket figyeltem, nem néztem magam elé, így nemsokára neki is ütköztem valakinek. Ránéztem. Sara volt az.

- Szia Sara! - Köszöntem neki vidáman. - Nincs kedved esetleg...

- Ne haragudj Rose, de most nincs időm! - Hadarta Sara, majd Amaliával a nyomában elrohant. Hogy Sara mit gondol, azt nem tudtam leolvasni az arcáról, de hugrabugos barátnője idegesnek tűnt. Mindegy. Vállat volntam, majd folytattam az utamat Maryék felé, ám ők megspórolták az odáig vezető utamat, mert felém rohantak.

- Rose, Rose! - Kiabálták mindketen a nevemet.

- Igen? - Kérdeztm, mikor lefékeztek előttem. - Mit kerestetek a fa mögött?

- Hát... csak véletlenül oda kerültünk...

- Ááá. Értem. - Bólagatam gúnyos arcal.

- Jól van, jól van! Igaából Sara és Amalia...

- Kémkedtek utánuk? - Kérdeztem értetlenül.

- Igen... de csak mert... - Kezdte Mary, de Fiona a szavába vágott.

- Mentünk el előttük, mikor azt hallottuk, hogy Amalia megkérdezi Sarától, hogy hogy jutunk el az Azkabanba!

- Hová? - Kerekesett el a szemem, mert jól hallottam, de nem tudtam elképzelni se, mit akarnának az Azkabanban.

- Az AZKABANBA! - Kiáltotta Fiona. Nem kellett volna... Hirtelen éreztem, ahogy valaki a vállamra teszi a fejét.

- Az Azkabanba? - Kérdezte mögöttem Oliver Corner. - Izgalamas... - Mosolygott fiú. Engem meg kirázott a hideg. Úgy vigyorgott, "olyan mindent tudok" vigyorral. Ismetem ezt. Anya is mindig ezt csinálja, mikor kitalál valamit, ami szerinte biztosan úgy van, én meg tagadom. Leráztam a fejét a vállamról.

 - Ki akar oda bejutni? - Kiváncsiskodott Oliver mögött Michael Mcleggen. Hátranéztem, Szerencsére csak ketten voltak.

- Ááá senki, senki... - mondta gyorsan Fiona, nem túl meggyőzően.

- Ne kamuzz, hallottuk! - Rivallt rá Michael. Fiona kissé furcsán nézett rá, gondolom nem szokta meg, hogy hirtelen így rá kiabálnak. Nekem is kicsit fura volt.

- Miért kérdezitek? Tudom, hogy mindent hallottatok. - Néztem Oliverre.

- Jó, de nem tudom, ki aza az Amalia!

- Tudod, Sara barátnője, az a hugrabugos lány, hosszú egyenes, világosbarna haj, barna szem,egyenes hát, általában szoknyát hord, ma egy sárga virágos van rajta. Megasabb mint én, de nem olyan magas, mint Michael... - Hadarta Mary.

- Wow. - Mondtam elismerően. - Jó megfigyelő vagy. Én ennek a felét se tudtam volna megmondani!

- Ááá! Most már tudom kiről van szó! - Kiáltotta Oliver vidáman.

- És egy hugrabugos akar bejutni az Azkabanba? -Kérdezte meg Michael. Igen, ez a kérdés szerintem mindegyikünkben fölmerült. De Michael mondta ki. Alig egy hete ismerem, csak de annyi már megvan belőle, hogy nem túl tapintatos. Kifejezetten szókimondó típus.

- Furcsa, de úgy tűnik, igaz. - Válaszolta Fiona.

- Na jó. Most megkeressük őket és rákérdezünk. - Jelentette ki Michael és elindult.

                                                                           ☆

Nem kellett sokáig keresgélnünk: a két lány a Grifendél klubbhelyiségében ücsörgött,a kandalló mellett.

- Sara! - Integettem, mikor megláttuk őket.

- Szia Rose! - Sara háttal ült nekem és mikor meghallotta a névét olyan gyorsan fordult meg, hogy a kezét bele ütötte a kandallóba, aminek eddig támaszkodott.

- Szeretnék kérdezni valamit... - kezdtem, miközben leültem melléjük a kanapéra.

- Igen? -Nézett rám Sara. Jól megnéztem az arcát. Feszültnek tűnt.

- Szóval csak az... igazából azt akartam... - Egyszerűen nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg a kérdést. Mégsem akartam csak úgy neki szegezni a kérdést... ám valaki közbevágott. Természetesen Michael volt az.

- Miért akartok bejutni az Azkabanban? - Nos igen, mondtam, hogy nem a tapintatáról híres...

- Miért akarnánk bejutni az Azkabanban? - Nézett össze a két lány. Láttam rajtuk, hogy van valami amit nem akarnak elmondani.

- Azt szeretnénk mi is tudni! - Mary pillantása olyan volt, mint aki épp mepróbál Sara gondolataiba belátni. Én szerintem megijedtem volna, ha valaki így néz rám, ilyen fürkészően, de Sara állta a pillantását. A tekintete annyira szúrós volt, hogy látszott, itt Mary lesz a vesztes.

- Ugyan, ez hülyeség, az Azkabant nagyon jól őrzik a dementorok, lehetetlen ki-be járkálni. Ha akarnánk se, tudnánk bemenni oda. - Mondta Sara, mikor megelégelte a csendet, de tekintetét továbbra sem vette le Mary-ről.

- Na jó, értem. Akkor biztosan valamit félre hallottunk... - Mondat Mary és elkapta szemeit Saráról.

- Igen. Biztosan.  - Mondta Sara és ő is lekapta a tekintetét.

- Micsoda?! Ti hallgatóztok? - Esett le  Amaliának, amit Mary mondott.

- Ááá, dehogy - legyintett Mary. Arca pont olyan volt, mint Saráé, mikor azt mondta igen. Biztosan. Látszott, hogy egyikük sem gondolja komolyan amit mond.

- Á, akkor értem. - Bólintott Amalia gúnyosan.- Nekem mennem kell. Mágia történet órám lesz. - Állt fel a kanapéról. Helyét azonnal Oliver foglalta el. Mary, Fiona és Michael körebe állták a kanapét.

- Én is megyek. - Mondta Sara. - Írok egy levelet anyáéknak. - Sara "kitört" a többiek köréből és a lányok hálókörlete felé indult. Mitelőtt lenyomta volna az ajtó kilincsét még hátranézett Amaliára. Barátnője elmosolyodott, majd mindketten kimentek a helyiségből.

Mi továbbra is csönben ültünk/álltunk a kanapénál. Pár perc múlva Sara kijött a szobából, kezében egy levéllel. Nem nézett ránk, csak kiment a klubbhelyiségből.

- Milyen kár, hogy a következő óránk mágia történelem a hurabuggal. - Mosolyodott el Mary, majd hozzátette. - Egy óra múlva. - Mind az öten elmosolyodtunk és követtük Saráékat fel a bagolyházba.

870 szó