A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

VII. fejezet

Amalia szemszöge

 Mikor vége lett a bűbájtan órámnak, úgy döntöttem a szünetben, nem megyek vissza a klubhelyiségbe, hanem inkbb megkeresem Sarát, hiszen már régen beszélgettünk. Azt hiszem két nappal ezelőtt... Elindultam lefelé, a parkba, mert még mindig nem tudom, hogy hol vannak a griffendélesek szobái. Megkértem Zoe-t, hogy vigye vissza a könyveimet, majd leszaladtam a lépcsőn, de az egyik kanyarban McGalagony-t és Madame Pemfrey-t pillantottam meg. Megálltam azon a lpcsőfokon, ahol éppen álltam és gondolkoztam. Nem tudtam mit csináljak. Nem tiltott terület ez és szünet van, úgyhogy lehetek itt, de a két tanár láttán kicsit mégis megrémültem.

- Nem tudom mit csináljunk. - Hallottam meg McGalagony hangját. -  Amíg mi sem tudjuk biztosan, addig semmi képpen nem mondhatjuk el neki, de nagyon nem szeretem ezt a titkolózást.

- Minerva, szerintem ki kellene kérdezni a foglyokat, külömben soha sem tudjuk meg kik a lány szülei!

- Igazad van Poppy. De még egy kicsit halogassuk az ügyet. Van elég gondom enélkül is és a szüleinek is és igazából jól megvan a lány is...

- Rendben. - Sóhajtott Madame Pomfrey, majd titokzatos, de izgatott hangon hozzátette: -  Ugye te is meglepődtél, hogy a lány a griffendélbe került? Én mindenre gondoltam , csak erre nem!

- Én is meglepődtem. De mostmár mennem kell! - Úgy tűnik, McGalagony nem az a pletykálkodó típus. Megfordult és felfelé idult a lépcsőn. Én lefelé indultam, mintha csak most  értem volna ide és nem hallottam semmit. McGalagony sietős léptekkel jött felém a lépcsőn, én pedig megpróbáltam a lehető legártatlanabb tekintetemmel ránézni. McGalagony ezt nem viszonozta. Olyan szúrós szemmel nézett rám, hogy nem tudtam állni és lesütöttem a szememet.

- Szia Sara! - Üdvözöltem a tóparton ülő barátnőmet, aki vidáman nézett vissza rám.

- Helló Amy! Hát te?

- Csak régen beszélgettünk... gondoltam megkereslek. Képzeld, miközben lefelé jöttem, hallottam amint Mcgalagony és Madame Pomfrey beszélgetnek. - Meséltem izgtottan, mert eszembe jutott, hogy mivel Sara is griffendéles, talán van ötlete, ki lehet az a lány, akiról beszéltek.

- Igen? És mit mondtak?- Kérdezte Sara, de nem tűnt olyan kíváncsinak.

- Valami olyasmiről beszéltek,hogy foglyokat kell kikérdezni és akkor kiderül, hogy kik a lány szülei. Nem tudom kiről beszéltek, de azt mondták, hogy nagyon meglepődtek, hogy a griffendélbe került. - Hadartam izgatottan. - Szerinted ki lehet az? Sara! - Barátnőm nagyon ijedt arccal nézett rám. Szemében félem csillant. Pedig, ha rám néz, általában én szoktam félni. Oylan ilyesztő a ekintete, mintha átakarna látni rajtam, de közben biztos vagyok benne, hogy nm akar rosszat.

- Sara! - Kiáltottam rá, mert még mindig nem válaszolt.

- Amy... - Kezdte.

- Igen? - Sürgettem.

- Anya és Apa még otthon...  - Sar hangja elcsuklott. - Ugyan azt mondták, mint McGalagony professor. Hogy csak az Azkabanban találhatják meg a megoldást valamire. De még nem akarják megtudni. És hogy most még nem lehet elmondani... aztán Anya nem örült annak, hogy hallottam... és azt mondta felejtsem el. - Rám pillantott. A fejem tele volt gondolatokkal.

- Ki lehet az?

- A griffendélben rajtam kívül csaak három lány van. Mary Linecart, Rose Weasley Fiona Felty és... én. - Ekkor értettem meg mire, vagy inkább kire gondol Sara. Egyik felmenőjére sem hasonlít, nem is hugrabugos lett, mint a legtöbb rokona és a szeme olyan félelmetes, simán hozzá tudnám kapcsolni az Azkabant. Mármint, hogy van hozzá valami köze.

- Sara... - Kezdtem, de nem találtam a szavakat. Szerencsére közbevágott.

- Igen, tudom Amalia. - Tekintete megváltozott: nem félt már. Szemeibe megint visszaköltözött az a félelmetes fény, mintha szikrákat szórna, még sem tűnt dühösnek.

576 szó