A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

XI.fejezet

Amalia szemszöge

- Jó napot! - Köszönt Mcgalagony. Megállt a mi asztalunknál és csak nézett minket. A tekintete olyan fürkésző volt. Úgy éreztem, minden gondolatomat látja... Megpróbáltam állni a tekintetét, de soha nem voltam jó ebben, McGalagony szemei pedig simán vetélkedtek Saráéival. Úgy láttam, ő még farkasszemezik a tanárnővel.

- Igen tanárnő? - Kérdezte egy idő után Sara, de továbbra is McGalagonyt nézte.

- Semmi... inkább majd másokor... - Mondta gyorsan Mcgalagony, majd megfordult és elindult kifelé. Az ajtóban még egyszer szigorúan ránk nézett, majd kilépette a könyvtárból.

- Ez meg mi volt? - Kérdeztem Sarától izgatottan.

- Nem tudom... - Válaszolta Sara. - Lehet, hogy tudja, hogy mi is tudjuk...

- Lehet. - Hagytam rá.

Nem sokára abbahagytuk a tanulást. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán lemenünk vacsorázni.

A másnap először egy teljesen unalmas napnak ígérkezett, de reggeli közben eszembe jutott, hogy ma kviddics meccs lesz.Nagyon kiváncsi voltam, hiszen még soha sem láttam ilyet.

Sara biztosan nagyon boldog. Ő szereti a kviddicset. Azt mondta, hogy ha majd ha harmad éves lesz akkor szeretne ő is bekrülni a griffendél csapatába. Én, ugye nem sokat tudok róla, (Sara mikor a kviddicsről mesélt, többnyire azon kesergett, hogy milyen kár, hogy csak harmadévesen kerülhet be az iskolai csapatba, azt is mondta, hogy régebben, már másodévesek is bekerülhettek a csapatba, de mikor McGalagony lett az igazgató akkor megemelte egy évvel. Amit Sara mesélt, hiába mesélte lelkesen, nekem nem jött meg tőle a kedvem. Emberek repkednek seprűkön, ahonnan bármikor leeshetnek és közen labdákkal dobálják egymást... Hááát nem túl meggyőző...

Reggeli után a többiekkel eggyütt felmentünk a hugrabugos lelátóra. Leültem Cecily mellé és a kviddicsről kérdezgettem.

- A kviddicset is egy labdával játszák? - Kérdeztem, mivel Sara említett valamit a labdákról, de nem igzán figyeltem rá...

- Dehogy is! -Kiáltott fel Cecily. - Itt öt labda van. A mugliknál csak egy?

- Igen. - Válaszoltam. - De mit kezdenek annyi labdával?

- Te jó ég! Sara semmit sem mondott neked a kviddicsről?

- Háát, nem sokat...

- Az egyik labda a kvaff. Látod ott azt a három karikát. Mindkét oldalon három karka van és a három hajtónak az a feladata, hogy a kvaffal beletaláljon az egyik karikába. Minden találat tíz pont. Nálunk Oscar Main, Clarissa  Digory és Lily Bonnes a három hajtó. Mindkét csapatban van egy-egy őrző. Neki kell őriznie a három karikát. Nálunk Alice Longbottom az őrző.

- Igen! Sara mesélt róla, mert ugye unokatestvérek... - Mondtam és örültem, hogy végre én is tudok valamit.

- Aztán van a csaptban még két terelő. Mind a kettőjüknek van egy ütője. Nekik az a feladatuk, hogy a két gurkót a másik csapat emberei felé terelje. - Miközben Cecily magyarázott a hugrabugos csapat kivonult a pályára. Arcukon vidámság látszott, láthatólag egyáltalán nem zavarta őket, hogy az ellenséges csapa, ami történetesen a mardekár volt. A két csapat teljes ellentéte volt a másiknak: a hugrabugosok kesvesen mosolyogtak, de látszott rajtuk azért némi félénkség is van bennük. Biztosan nem lehetett jó érzés az, hogy mindenki őket nézi. A helyükbe én már elszaladtam volna. A madekár csapata gonoszul és lenézően méregette a mi csapatunkat. Mindegyikük felszegte az állát. Cecily most izgatottan tovább mesélte a kviddics szabályait.

- Látod ott azt a vékony fiút, meg mellette azt a másikat? - Kérdezte, miközben a házunk csapatának két tagjára mutatott.

- Igen. - Válaszoltam.

- Ők a mi terelőink. Ikrek. John és Jack Smith. És végül ott van még a fogó. Nézd ott, az a magas fekete hajú, Dylen Lewis. Neki az  a feladata, hogy elkapja a cikeszt. A cikesz egy kicsi szárnyas arany labda, ami néha eltűnik valahová. A két csapat fogójának ezt kell megkeresni és megfogni. Ha valamelyik csapat fogója megfogta, akkor az 150 pont a csapatnak vagyis az a csapat győz, amelyik elkapja a cikeszt.

- Értem. Válaszoltam és most tényleg értettem a kviddics szabályait. Nemkedveltem meg jobban a játékot, de legalább tudom, hogy mi szabályos és mi nem. Magamtól pl. szabálytalanságnak minősíteném, ha valamelyik terelő a másik csapat emberei felé küldené a gurkót. Remélem Sara nem terelő akar majd lenni...

A meccs elkezdődött. Az első tíz percben már a mi csapatunkvezetett 50-0-ra, de a mardekárnak így is több helyzete volt mint a hugrabugnak,  az egész a mi őrzőnk ügyességén és a másik őrző bénázásán múlott. Mikor Lily Bonnes megszerezte hatvanadik pontot, a mardekárosok dühbe gurultak és rátámadtak a mi csapatunkra.

Ez valahogy úgy történt, hogy a mardekár terelője "véletlenül" neki ment Alice Lonbottomnak, aki kis híjján leeset  seprűjéröl. Ez még el ment volna, de a terelő megfogta Alice seprűjét és nem törődve, a kiabáló, sípoló Madame Huchal odébb rángatta a lányt a karikák elől. Eközben  Lukrecia Spell (a mardekár egyik hajtója) kicsavarta Clarissa kezéből a kvaffot és most, hogy a három karika szabad volt Lukrecia lazán bedobta a labdát a jobb szélső karikába. A karika mögött ott állt a másk mardekáros hajtó ( Amanda Shaw) aki hátul elkapta a kvaffot, visszadobta Lukreciának, aki újra és újra bedobta a kvaffot. Úgy tűnt a két lány nagyon élvezi ezt a helyzetet önelégülten vigyorotak, de a mosoly hamararosan lefagyott az arcukról. Sípszó hallatszott, mindenki odanézett és akkor vettük észre, hogy miközben mindenki a mardekárosokkal foglalkozott, addig Dylen hátul elkapta a cikeszt. A játéknak vége lett, a mi csapatunk győzőtt (220-110),a mardekárosoknak pedig, egy héten keresztül büntető munkára kell menniük és levontak tőlük fejenként harminc pontot. Hát, ettől a meccstől nem szerettem me a kvidicset, az biztos. Kevés ilyen durva játékot láttam még.

876 szó