A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

XV. fejezet

Rose szemszöge

Sara válaszamár másnap meg érkezett. Nagyon furcsa levél volt, háromszor is elolvastam, de semmi értelmet nem találtam benne, se olyat ami valamire is utalhatott volna. A levél így szólt:

A lényeg, írok

A részleteket inkább kérdezd a szüleidet, nagyon bizonnyal emlékeztettél, Üdvözlettel: én magam és Kedves Rose! lementem hozzátok, személyesen... igaz... kínosan köszönöm én hogy a bátorságot megkérdeztem mehetünk-e  a többieknek! Légyszi  hogy minden majd anyáék én teljesen gyüjtöttem elfelejtettem, leveledet még egy kis beszélgetés és nyomasztó őket. az ügy elég furcsa mikor megkaptam magamnank, addig meg éreztem hogy... kissé anyáékhoz is, volt. majd de Sara

Nos, szerintem ennek tényleg nincs semmi, értelme, még akkor sem, ha egész nap itt bámulom, úgyhogy inkább írok Sarának. Előhalásztam az Olivertől kapott füzetet és elkezdtem rá írni a levelet:

Kedves Sara!

A levelet amit küdtél nem tudom elolvasni...

Gondolkoztam, hogy hogyan folytassam tovább a levelet. Kinéztem az ablakon. Csak ültem és bámultam kifelé az ablakon... Nem tudom, mennyi idő telt el így... Fél óra, egy perc... Végül eszembe jutott, a levél folytatása. Levettem tekintetemet az ablakról és az előttem lévő papírra nézem. nem volt rajta semmi. Teljesen ledöbbentem, mivel biztos voltam benne, hogy nemrég erre a papírra már írtam. Ekkor eszembe jutott valami. A papír darabra ráfirkantottam egy szót és vártam... Igazam volt, a szó kb. 5 percen belül már nem volt ott.

Idegesen csaptam le a tollat az asztalomra. Mondhatom, ez az Olvier nagyon vicces gyerek! Mély levegőt vettem, majd a kis füzetet száműztem a fiókomba és egy másik papírt vettem elő. Újra kezdtem a levelet:

Kedves Sara!

A levelet amit küldtél nem tudom elolvasni... Nem tudom, milyen titkos írást használsz, de én nem értek belőle egy szót sem! Légyszi írd meg újra, lehetőleg értelmesen...

Üdv:

Rose

Sara válasza másnap jött meg:

Kedves Rose!

Bocsáss meg nekem, de elkövettem azt a hibát, hogy az Olivertől kapott tollal írtam és csak később jöttem rá, hogy ha befejeztem az írást, utána a szöveg valahogy megváltozik, illetve a szavak teljesen összekeverednek.

Az eredeti levél így szólt:

"Köszönöm, hogy emlékezettél, én teljesen elfelejtettem az ügyet. Mikor megkaptam a leveledet, még egy kis bátorságot gyüjtöttem magamnak, majd lementem anyáékhoz és megkérdeztem őket. Elég furcsa, és kissé nyomasztó beszélgetés volt ez. Én nagyon kínosan éreztem magam, és minden bizonnyal anya is, de a részleteket majd inkább személyesen...

A lényeg az, hogy... tényleg igaz...

Légyszi kérded meg a szüleidet, hogy mehetünk-e hozzátok, én addig írok a többieknek!

Üdvözlettel:

Sara"

Szóval, mégegyszer bocsi a toll miatt 💙

Ölel:

Sara

UI:  Amúgy a te leveled is furcsa... mikor fölértem a szobámba, már üres volt a papír...

Így most már mindent értek. Mikor elolvastam a levelet rögtön lerohantam anyához, aki szerencsére nem ment ma be a minisztériumba.

- Szia Anya! - Köszöntem neki.

- Jó reggelt Rose! - Kösztönt Anya is. (igen, még csak tíz óra van.)

- Anya...

- Igen Rose?

- Néhány barátom átjöhetne, még most a szünetben?

- Hááát, nem tudom kicsim... - Na, ne... Muszály megengedie!!!

- De hát Percy-ék, Bill-ék, George-ék és Ginny-ék már két napja elmentek, most van egy csomó szabad szoba! És az én szobámba is jöhetnek, még legalább ketten!

- Ilyen sokat akarsz meghívni!?

- Hááát, összesen, csak ötöt hívnék... ja nem, hatot...

- Hát, ez azért elég sok, nem gondolod?

- Nem!

- Rose, nem rég még tele volt a ház. Szerintem megérdemlünk egy kis pihenőt...

- De anya! - Fakadtam ki. - Most miért nem?! Igérem, nem fogunk zavarni!

- Nem is tudnátok bennt leszek a minisztériumban és csak este jövök haza!

- Akkor, meg azért! Legalább nem kell egyedül lennem és tudok kivel játszani!

- Ott van Hugo! És ahoz, hogy legyen kivel játszanod, még nem kell áthívni mindjárt hat embert!

- Anya légyszi!

- Na jó... - Enyhült meg anya. - Még megbeszélem Ronnal! - Nos, azt hiszem, nyert ügyem van! Anya bármire rá tudja venni Apát!

Másnap, megint megkérdeztem Anyát, aki közölte, hogy Apa (furcs módon) beleegyezett, úgyhogy jöhetnek. Ebéd után felmentem a szobámba és megírtam Sarának a hírt. Most nem oliver papírjára.

Kedves Sara!

Jó hír: jöhettek hozzánk szombaton és akár egy hetet is maradhattok!

Üdv.:

Rose

Szerző:

Sziasztok! Ez a fejezet (a többihez képest) egész gyorsan meglett, úgy hogy most büszke vagyok magamra. 🤗 Szerintem nem lett rossz fejezet, remélem neketek is tetszik.

A kommenteknek és a szereplők leírásainak (nem csak Saráról és Amaliáról) továbbra is nagyon örülök. Az következő fejezetekben Oliver, Michael, Mary is Fiona is többet fognak szerepelni, úgy hogy róluk is írjatok majd légyszi!

Annabeth J.

680 szó