Naruto - Vér és gyönyör

2. Fejezet - Éji lidérc (18+)

Ahogy leszállt az éjszaka és sötét lett beszálltam a kocsiba és elindultam meglátogatni a rózsaszín csinibabát. Pár méterrel messzebb parkoltam le a fák árnyékába a kocsit és mielőtt kiszálltam volna megpillantottam Kakashit, ahogy elhasít valószínűleg a bordélyba a nőihez. Ez azt jelenti, hogy a kislány teljesen egyedül van otthon. Meglepett, hogy egyáltalán nem áll egy őr sem a birtok körül és amikor beugrottam a kőfalon még akkor sem láttam senkit. Tehát teljesen egyedül élnek ezen a hatalmas helyen talpnyalók nélkül, merész... Az egyik emeleti szobában égett a villany és nyitva volt az erkélyajtó, túl könnyű és nincs benne kihívás. Vártam egy darabig és egyszer csak a csaj az ajtóhoz lépett és bezárta azt, leoltotta a villanyt és csak egy kisebb éjjeli lámpa fénye villogott...ugye nem lámpánál alszik?

Vártam még kicsit, majd amikor nem láttam mozgást az ajtóhoz léptem de a konyhaablak is nyitva volt így beugrottam rajta de halkan. Körbenéztem a lakásban és egyszer csak felkapcsolódott a villany és lépteket hallottam, csak nem kiszúrt volna a kis csaj? Nem is rossz, körbenézett és az arcára kiült a szokásos rémület mint a legtöbb áldozatom arcán de ez most valamiért mégis volt. A szemei smaragd zölden ragyogtak még miután lekapcsolta a lámpákat is és visszament az emeletre. Követtem a lépcsőn felfelé és a lépcsőfordulóban megvártam míg bemegy a szobába és bezárja maga után az ajtót. Hallottam, ahogy valószínűleg a szobához tartozó fürdőben megnyitotta a csapot. Az ajtóhoz léptem és halkan lenyomtam a kilincset de amint résnyire nyitottam az ajtót az nyikorogni kezdett.

Éreztem a félelem illatát a levegőben és hirtelen leoltotta a fürdőben a villanyt, ó de szeretem amikor megpróbálnak elbújni...hát elkezdődött a hajsza cicám.

- Gyere elő...tudom, hogy itt vagy! - mondtam dörmögős hangomon de már felforrt a vérem a gondolatra is, ha csak az arcára gondolok amit elönt a rémület. - Sakura! Hiába bújsz el, úgy is megtalállak. - léptem be a fürdőszoba küszöbén, éreztem a szapora lélegzetvételeit hiába is próbálta nyugtatni magát.

Nem akartam felkapcsolni a villanyt mert így izgalmasabb a vadászat, volt egy olyan érzésem hogy az ajtó mögött lesz így elkezdtem arra felé menni. Pár lépésnyire voltam tőle, amikor hirtelen erős fájdalom hasított a gyomromba. Ez a cafka képes volt gyomorszájon rúgni, na ezért még nagyon kapni fog. Szememben felvillant a sharingan és tisztán láttam, ahogy elszalad mellettem és tudtam, hogy megpróbál kijutni. Ó, naív kis Sakura...rángatta az ajtó kilincsét de hiába amikor bejöttem bezártam és a kulcs nálam van. Tudtam, hogy a második próbálkozása az erkély lesz de mielőtt még kinyithatta volna mögötte termettem és megragadtam a derekánál fogva. Sikoltani kezdett és a szíve majd ki ugrott a helyéről annyira dobogott. A nyaka köré fogtam az egyik kezemmel, a lábait szétfeszítettem nehogy még egyszer lehetősége legyen megrúgni és teljes testemmel hozzá simultam. Elöntött a mámor és tudtam, hogy érzi kemény férfiasságom ahol a testének feszül és egész teste remegni kezdett.

- K-ki maga? - kérdezte dadogva és közelebb hajoltam hozzá, hogy érezze a lélegzetem a nyakán.

- Az én nevem Sasuke. - nyaltam meg a nyakát szép lassan és éreztem, ahogy megborzong.

- M-mi-mit akarsz tőlem? - tévedtem, még sem más mint a többi nő... megfordítottam és a falnak szorítottam a kezeit a feje fölé nyomtam.

- Ez egyszerű, azt amit minden férfi egy nőtől! - mondtam hozzám képest költőien már már Itachisan de mindegy, fészkelődni kezdett de esélye sem volt mert túl erősen szorítottam.

Hirtelen felnyögött, ami ebben a helyzetben az egyik legrosszabb dolog volt tőle amit tehetett mert ezzel még inkább felizgatott.

- E-ezt nem teheted! - fenyegetőzik, ez egyre jobb lesz.