Naruto - Vér és gyönyör

1. Fejezet - A világ amiben élünk

- Van egy üzlettársam Fugaku, mint tudod. - kezdett bele, de hogy mit kell ennyit köntörfalazni.

- Ja, Sasuke apja. - mondtam két falat palacsinta közt.

- Igen, nos úgy döntöttünk hogy Sasukéval kaptok egy közös lakást a birtokaink határán. Délutánra kész is lesz, ha minden igaz csak még pakolják befelé. Mindketten 18 évesek lettetek és megérdemlitek. - nyögte ki végül és nagyon meglepett vele de jó értelemben.

- Király, kössz fater. - feleltem és tökre belelkesültem.

- Nincsmit, de a család még mindig az első ezt ne feledjétek! - és már sikerült is lelankasztania a jókedvem, király.

- Persze, tudom. - vágtam rá majd inkább megittam még a maradék reggeli kávémat.

A következő pillanatban megszólalt a kaputelefon Sasuke hangján.

- Üdv, Sasuke vagyok! - hallatszott majd apám odalépett és kinyitotta neki a kaput. Mi a fene? Sasuke nem szokott délnél korábban felkelni, biztos meló.

- Csá haver! - előztem meg a köszönésben themet amikor belépett az ajtón.

- Cső, üdv uram. Az apám küldött egy kis csomagot és azt üzeni köszöni a valamit. - mondta a haverom majd letette az asztalra a feltehetően pár kiló drogot tartalmazó csomagot.

- Köszönöm. - felelte apám, majd theme is leült hozzánk reggelizni.

- Hallod theme, úgy néz ki lakótársak leszünk! - magyaráztam nevetve.

- Mi? - nézett rám értetlenül Sasuke.

- Á, akkor még Fugaku nem mondta. Építettünk neked és Narutónak egy lakást a birtokaink határán ami délutánra meg is lesz. - mesélte el apám themének is.

- Klassz, köszönjük. - mondta Sasuke és összenéztünk kaján vigyorral, ezt meg ünnepelnünk egy bulival és nőkkel.

Reggeli után leültünk a kanapéra játszani a ps-n és közben beszélgettünk.

*****

Egy újabb átlagos nap az átlagos életemben már, ha mondható ez annak. Egy maffia családba születtem de a szüleimet még kisebb koromban meggyilkolták és azóta a nagybátyám nevel itt a birtokon. Visszavonultan inkább hétköznapi családként élünk mert nem akartuk folytatni a szüleim életvitelét. Nem rég töltöttem a 18-at és középiskolás végzős vagyok. A legjobb barátnőimmel Inoval és Hinatával gyakran megyünk el vásárolni vagy moziba bár ebben a városban kissé veszélyes a fiatal lányoknak egyedül mászkálni mert nagyon sok a nemi erőszak és a gyilkosság de én nem félek mert amíg a szüleim éltek megtaníttatták, hogy védjem meg magam ahogy a csajoknak is a szülei. Ino és Hinata apukái bérgyilkosok és bár mindenki tudja senki nem beszél róla.

Ma reggel a csajokkal bejöttünk a suliba mint minden nap, az órák nagyon unalmasak voltak és alig vártuk, hogy kicsengessen az utolsó óráról. Amikor végre kisétáltunk a teremből az udvarra nem értettük, hogy mi volt az a nagy sutyorgás körülöttünk. Végig sétáltunk az udvaron a kijárat felé és akkor pillantottunk meg egy fekete terepjárót az iskola előtt és Uchiha Itachi állt előtte a kocsinak támaszkodva. De vajon mit kereshet itt az egyik legnagyobb bandavezér fia az iskolánál? Mit sem törődve vele mentünk előre és kiléptünk az ajtón, amikor mellénk lépett és megszólított.

- Sakura? - kérdezte tőlem és levette a napszemüvegét és rám nézett.

- Attól függ miért kérdezed? Uchiha Itachi. - feleltem és felé fordultam.

- Beszélni szeretnék veled. Négyszemközt. - mondta az Uchiha és láttam a lányok aggódó pillantását.

- Saku... - kezdett bele Inó de megöleltem és inkább elhallgatott.