1. Fejezet - A világ amiben élünk

217 9 5
                                    

- M-miért? Miért teszed ezt velem? - kérdezte remegő hangon rémülettel teli szemekkel az első áldozatom. Akkor még én magam sem tudtam csak éreztem, hogy a vérének illata és a vágy az iránt, hogy én halljam a szíve utolsó dobbanásait mámorító érzés.

De nem pusztán ölni szeretek, az előjátékot amikor kifigyeled az áldozatot a tömegből. Ahogy megpróbál elmenekülni amikor észreveszi, hogy követed majd amikor kilépsz elő a sötétből és hallod a felgyorsult szívverését és levegővételeit. A sikolya, ahogy felveri az éjszaka csendjét és a rengeteg vér ami rád fröccsen miközben játszadozol vele. Olyasféle kielégülést okoz mint egy robbanó orgazmus, eltölti a tested és remegsz a gyönyörtől.

Kisgyerek voltam, amikor az apám beavatott ebbe a világba mondván ez a mi örökségünk. A bátyám és én is erre születtünk, amibe az anyánk soha nem tudott beletörődni így elhagyott minket és a Tea országába költözött elhagyva minket. A városban mindenki tisztel minket hiszen aki megpróbálna ellenszegülni azt könyörtelen megölnék.

- Sasuke! Gyere le apánk beszélni akar veled! - rontott be a szobámba a bátyám kopogás nélkül, mint általában. Furcsa, mert egy helyen lakunk de "küldetésen" sosem voltunk még együtt.

- Mit akar már megint? - kérdeztem, mert még félig aludtam és nem is szándékoztam kikelni az ágyból, az estét egy vörös hajú cafkával töltöttem és bár nagyon idegesítő volt egy éjszakára elment. A nők nekem nem többek csupán a vágyaim kielégítő eszközei.

- Nem tudom azt nem mondta, na csipkedd magad! - felelte Itachi majd kiment a szobámból végre.

Felvettem egy gatyát és egy felsőt majd leténferegtem, nehogy felidegesítsem apámat még a szokásosnál is jobban mert ő képes lenne a saját fiait is hideg vérrel kibelezni. A szokásos bőrkanapé előtt ült és a jelentéseket olvasta, na vajon mit talált ki nekem mára?

- Itt vagyok, miért hívattál? - kérdeztem és megálltam előtte mire felnézett rám a szigorú komor tekintetével, amivel mindig.

- Vidd el az asztalon lévő 10 kiló kokaint Minatóékhoz és mond meg neki, hogy megkaptam a csomagot és köszönöm. - magyarázta, már megint futárkodjak remek.

- De ez miért nem valami talpnyaló csinálja? - kérdezte bár közben a kokaint már a kezembe vettem.

- Mert jobb szeretem a fiaimra bízni, ami fontos. - felelte apám de már fel se nézett.

Nem kérdeztem többet egy szó nélkül ott hagytam mielőtt kitalálna még valamit. Kiálltam a fekete mercedes terepjárómmal és elindultam Narutóékhoz aki a legjobb barátom.

*****

A telefonom ébresztője zavart fel az álmomból és morcosan nyomtam ki a telefont majd visszahúztam volna magamra a takarót de észrevettem, hogy a tegnap esti kis játékszerem még mindig mellettem fekszik. Kizavartam a szobámból, nem is értem minek maradt itt egyáltalán miután magamévá tettem. Általában mind elhúz hála istennek pár perccel azután de nem is bánom mert én nem alszom egy nővel sem. Az embernek vannak bizonyos szükségletei de ennyi, semmi érzelem. Kikászálódtam az ágyamból és elmentem tusolni. Ahogy a meleg víz a bőrömhöz ér és végig csorog rajta igazán jó érzés. A szőke hajam nedvesen tapad az arcomhoz és kissé a szemembe lóg. Amikor végre sikerült kimásznom a zuhany alól felöltöztem és lementem a konyhába, hogy ezek valamit. Apám és anyám már lent reggeliztek, hát igen nálunk 10-11 között van a reggeli...

- Naruto fiam, beszélni akarok vele! - szólít meg apám, amikor leültem elé az asztalhoz.

- Hallgatom! - feleltem közömbösen miközben a palacsintámra öntöttem a juharszirupot.

Naruto - Vér és gyönyörWhere stories live. Discover now