Meet & Heat (Namgi) ✓

huszonharmadik fejezet

- De én azt akartam megenni! - kezdett erőteljes hisztizésbe a hibrid, miközben szinte kiabálva ejtette ki ezeket a szavakat.

Namjoon kétségbeesetten pillantott a kedvesére, majd amilen gyorsan csak tudott, elszaladt a konyhába, hogy kidobhassa a csirkecombot, majd ugyanilyen gyorsaságot felvéve visszasietett Yoongihoz, hogy átölelhesse őt.

- Kiscicám, nyugodj meg - duruzsolta kedvesen a hibrid fülébe az idősebb, miközben lágyan cirogatni kezdte a pociját. - Az a husi nem szerette volna, hogy megedd őt, és ennyi, nem is baj, hogy leesett a földre.

Az idősebb mostanra már megtanulta, hogy az ilyesféle helyzetekben Yoongival úgy kell beszélni, mint egy kisgyerekkel, mert akkor könnyebben megnyugszik. Namjoon nem pontosan tudta, hogy ez miért van így, mindenesetre neki az pont elég volt, hogy ez a módszer bevált a hibridnél.

- De miért nem szerette volna, hogy megegyem? - kérdezte Yoongi szipogva, miközben szorosan Namjoonhoz bújt, bár mostanra már sokkal nyugodtabbnak látszott.

- Nem tudom, édes - ingatta a fejét Namjoon mosolyogva. - De ne foglalkozz vele, inkább vegyél el egy újabbat!

- Már nem szeretnék enni - fújta fel az arcát Yoongi durcásan.

- Miért nem? - ijedt meg Namjoon azonnal. - Már nem vagy éhes? Elment az étvágyad? Rosszul vagy?

- Joonie, ne aggódj ennyit, csak már nem bírok enni - kuncogott fel a hibrid édesen, miközben az egész testével Namjoon felé fordult.

- Ne haragudj, csak izgulok! Most már szinte bármelyik pillanatban itt lehet a baba, én pedig félek, hogy pont akkor, amikor megtörténik, nem leszek itt melletted időben, hogy segíthessek.

- Itt leszel, ne aggódj - mosolyodott el Yoongi kedvesen. - És egyébként is azt terveztük, hogy mindennap átjön majd valaki hozzám a srácok közül, ha esetleg neked be kéne menned dolgozni.

- Rendben - fújta ki a levegőjét Namjoon kicsit nyugodtabban. - De már szóltam a főnökömnek, hogy a szerelmem bármelyik pillanatban szülhet, így megegyeztünk abban, hogy nem kell majd túl sokszor bemennem a céghez.

- De jó! - borult az idősebb nyakába Yoongi nevetve, ezzel a mozdulattal pedig mindketten eldőltek a kanapén, így Namjoon kuncogva simított a kedvese tincsei közé. - Annyira, de annyira örülök!

- Óvatosan, édes - susogta a hibrid füle mellett Namjoon, majd lejjebb vezetve az ajkait lágyan belecsókolt Yoongi nyakhajlatába, később pedig a pocijára is nyomott néhány puszit. - Ó! - nyíltak hatalmasra az idősebb íriszei, amint megérzett valamit Yoongi pociján. - Megmozdult a baba! Cica, megmozdult a kisbabánk!

Akármennyire is tűnt ez lehetetlennek, a Yoongi pocijában lévő kisbaba még egyszer sem rúgott, sőt, nem is igazán mozgolódott a hibrid hasában, egészen eddig. Hatalmas meglepetéssel járt ez, Yoongi még el is sírta magát, Namjoon pedig a lehető legkicsattanóbb mosollyal az ajkain fúrta az arcát a hibrid pocijába, ahol egyfolytában érezte az apró mozgolódásokat.

- A mi picikénk - mosolyodott el Namjoon önfeledten, miközben elárasztotta Yoongi a pusziáradatával, a hibrid pedig szintén vidáman simított a tenyerével a saját pocakjára.

Egyébként Namjoon és Yoongi közös megegyezésként úgy döntöttek, hogy hagyják meglepni magukat a baba nemével. Már így is összevásároltak a picinek mindenféle ruhácskát és játékot, s az, hogy fiú lesz-e vagy lány, csak a szülésnél derül majd ki, csak fokozta az izgalmakat. Már, nem mintha még több izgalomra lett volna szükségük.

- Már most látom, hogy rám ütött - kuncogott fel Yoongi édesen. - Kis lustácska.

- Lehet, hogy cicahibrid lesz, úgy mint te - csillantak fel Namjoon íriszei boldogan, miközben felnézett a kedvesére. - Istenem, egy mini Yoongi. Ó, de aranyos lesz!