Meet & Heat (Namgi) ✓

huszonharmadik fejezet

"(...) már minden reggel szerelmes tudok lenni
 szabad és igaz életembe"

(3 hónap múlva)

Yoongi egy elégedett mosollyal az ajkain ült a nappaliban, miközben egy primitív reality show-t nézett a tévében, ennek tetejében pedig a fejét tömte a KFC-ből rendelt kirántott csirkecombokkal mepakolt kosárral. Ironikus volt, hogy valamiféle modellekről szólt a műsor, ő pedig orrba-szájba falatozott a finomságokból a műsort közvetítő készülék előtt, bár nem lehetett kibáztatni őt ezért, hiszen a december eljöttével sikeresen átlépett a várandóssága utolsó hónapjába.

A pocakja mostanra már olyan volt, mint egy kétszeresére, talán háromszorosára nőtt görögdinnye, amely miatt Yoongi egyre többet szenvedett. A terhessége elején minden tök cuki volt; aranyos pocija volt, a kisbabája még csak embrióként lakott a testében, tudott futni, ugrálni vagy esetleg felsétálni néhány lépcsősoron anélkül, hogy kifulladt volna. 

Mára pedig minden megváltozott. A hibrid szinte mindentől elfáradt, nem tudott normálisan aludni, fájt a háta, a lábairól pedig már ne is beszéljünk! Kész katasztrófa volt ez az egész terhesség, Yoongi pedig már alig várta, hogy megszülessen a pici, ő pedig végre fellélegezhessen ettől a rengeteg tehertől, amely szó szerint a testére nehezedett.

Nem arról volt szó, hogy nem örült volna a picinek, hiszen kimondhatatlanul csodálatos érzés volt látni magát egy pocaklakóval a hasában, azonban egy szó, mint száz, várandósnak lenni nem mindig volt móka és kacagás.

Még szerencse, hogy Namjoon mellette volt, s ott segítette őt, ahol csak tudta. Igaz, ő is jóval elfáradt ezalatt a néhány hónap alatt, hát még úgy, hogy talált magának egy új munkahelyet is, ahol kezdő dolgozóként kicsit többet kellett gürcölnie, mint azt eddig megszokta. 

Mindenesetre csodálatos munkát végzett, mind párként és jövendőbeli apaként is, ezért pedig Yoongi eszméletlenül hálás volt. 

A mai nap teljesen nyugodtan indult a pár életében, egészen addig, amíg Yoongi a tévénél ülve eszegetni nem kezdett. Eddig még mindig minden rendben volt, azonban, amikor Yoongi kivett az előtte lévő kosárból egy újabb csirkecombot, az pedig kicsúszva a kezei közül a földre esett, a hibridben hirtelen elpattant valami.

A szája azonnal lekonyult, Yoongi pedig vehemensen sírni kezdett, miközben hüppögve figyelte a földön fekvő, magányos csirkecombot, amelynek jelenleg a szájában kéne lennie, de nem... le kellett esnie arra a kicseszett padlóra, ahonnan Yoongi nyilvánvalóan nem tudja majd felvenni az óriási hasa miatt.

Ez is a Namjoon hibája! Minek kellett neki teherbe nyomnia őt?!

Az idősebb pedig, amint meghallotta a hibride keserves sírását, teljesen önkívületi állapotban kezdett loholni a nappali felé, ugyanis azt hitte, hogy beindult Yoonginál a szülés, esetleg valami szörnyűség történt. Jóhogynem infarktust kapott, amikor felhangzott a kedvese hüppögése.

- Mi a baj, édes? - ért oda Yoongihoz Namjoon kifulladva, majd ijedten fogta közre a hibrid valóját. - Mi történt? Miért sírsz?

- Leesett a földre a csirkecomb! - sírt fel hangosabban a hibrid, miközben ujjaival az említett ételdarabra mutatott, Namjoon pedig teljesen megsemmisülve vezette a tekintetét a földön fekvő kirántott csirkecombra.

- Cica, nincsen semmi baj, csak vegyél ki egy újat a kosárból - mosolyodott el Namjoon kínosan, miközben lágyan szólt Yoongihoz, ugyanis az ilyesféle helyzetekben megpróbálta a lehető legnyugodtabban kezelni a szituációt, hiszen, ha ő is kiakadt, akkor Yoongi még jobban kétségbeesett. - Nem baj, megtörténik az ilyen, de ezt már ne edd meg! - emelte fel a földről a csirkecombot, hogy azt aztán kidobhassa a szemeteskosárba.