Meet & Heat (Namgi) ✓

negyedik fejezet

"(...) minden egyes nap
 kétszer is
 ellentétesen kell
 igaznak lenni"

Yoongi éjszaka semmit sem aludt, így reggel kómás arccal ücsörgött az ágyában, közben pedig a vele szemben lévő falat bámulta. Egy új helyen volt, egy új ágyban, méghozzá teljesen egyedül. Igaz, tudta ő, hogy Namjoon a mellette lévő szobában alszik, azonban egészen eddig még sosem aludt egyedül; mindig voltak szobatársai, s, ha éjszaka esetleg félt, odabújhatott valakihez, azonban mivel ez volt az első éjszakája az új otthonában, nem mert volna szólni Namjoonnak.

Inkább egész éjszaka a mennyezetet bámulta.

Igazából alig mert kilépni a szobájából, ugyanis félt attól, hogy felébresztené Namjoont vagy, hogy véletlenül rányit zuhanyzás közben. Yoongi még soha senkit nem látott meztelenül; legalábbis embereket egyáltalán, hibrideket pedig csak az intézetben, ha zuhanyzás idő volt.

Yoongi eszméletlenül magányosnak érezte magát. Tudta, hogy Namjoon itt van tőle néhány lépésre, azonban tekintve, hogy kiskora óta mindig volt valaki mellette és, hogy mindig többen aludtak egy szobában, kicsit hiányzott neki az intézet.

Mármint nem a rendszer sem a tanárok, csupán a hibrid társai, kik, ha nem lettek volna, Yoongi nem élte volna túl az ott töltött éveket.

A macskahibrid szeretett volna társalogni egy kicsit Namjoonnal vagy legalább szerette volna, ha az idősebb közelében lehetett volna; szüksége volt arra, hogy foglalkozzanak vele, s igazából nem kicsit rosszul esett Yoonginak, hogy még csak be sem kukkantott hozzá az újdonsült lakótársa.

Már nem is érdekelné ő Namjoont?

Az említett férfi, mintha csak meghallotta volna Yoongi gondolatait, néhány kopogással az ajtaján jelezte, hogy be szeretne fáradni oda, Yoongi pedig ijedten húzta magára a takaróját, ugyanis csak egy rózsaszín rövidnadrágot és egy fehér rövidujjút viselt, s nem szerette volna, hogy Namjoon így lássa őt.

Így is elég volt az, hogy kómás fejjel ült az ágyában. Valószínűleg tök ronda lehetett - gondolta Yoongi.

- Jó reggelt! - dugta be a fejét Namjoon egy kedves mosollyal az ajkain, s amint meglátta a macskahibridet fáradt szemekkel és kócos hajjal ücsörögni az ágyában, miközben szinte a nyakáig felhúzta a takaróját, egyszerűen azonnal meglágyult a szíve. - Ne haragudj, nagyon sokáig aludtam - ásított egy nagyot a ház ura.

- Nem baj - ingatta a fejét Yoongi félénken, majd a tekintetét leszegve, a takarója szélét kezdte morzsolgatni.

Namjoon nem volt biztos abban, hogy Yoongi ennek a tudatában volt-e, azonban a füleit egyfolytában mozgatta, a farkincáját pedig a háta mögött lengette. Egyszerűen olyan gyönyörűen festett, hogy arra nem voltak szavak. Namjoonnak legalábbis biztosan nem.

- Jól aludtál? - dőlt az ajtófélfának Namjoon kíváncsian, Yoongi azonban nem szerette volna megmondani neki az igazat, miszerint egy szemhunyásnyit sem aludt, így csak lassan bólogatásba kezdett.

- Igen - bólintott Yoongi.

- Biztos? - vakarta meg a tarkóját Namjoon kínosan. - Ne értsd félre, csak nagyon fáradtnak tűnsz! Nem volt kényelmes az ágy? Vagy valami zavart? Nekem nyugodtan megmondhatod, és akkor megpróbálom megoldani.

- Nem, semmi ilyesmi - ingatta a fejét Yoongi hevesen, majd egy apró ajakgörbületet küldött Namjoon felé. - Csak azt hiszem nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egyedül aludjak. Ez volt az első éjszakám.

- Miért nem szóltál nekem? - nevetett fel halkan Namjoon a macskahibrid aranyosságán.

- Nem akartalak zavarni - hajtotta le a fejét Yoongi.