Meet & Heat (Namgi) ✓

tizenhatodik fejezet

"szeretem a nyugalmad
ahogy elringunk
az években
mik előttünk állnak (...)"

(3 hónap múlva)

18+

- Nee, Namjoon, már teljesen tele vagyok! - nyafogott Yoongi nevetve, amikor már jóhogynem szétpukkadt a hasa a rengeteg kajától, az idősebb mégis tömte belé a csirkehússal megpakolt falatkákat.

- Még ezt az utolsót edd meg, cica! - kérte őt Namjoon kedvesen mosolyogva, miközben felé tartotta a finomságokat hordozó kanalat. - Szükségetek van a finom husira - ezzel a mozdulattal pedig Yoongi szépen bekapta a kanalat, melyen olyan nagy mennyiségű csirkehús volt, hogy az egész pofikája pufi lett, mintha csak egy mogyorót tároló hörcsög lett volna.

- Mmh - hümmögött jólesően a hibrid, Namjoon pedig szükségesnek érezte, hogy nyomjon egy gyors puszit az ajkaira, ugyanis eszméletlenül aranyos volt így, felfújt arccal.

- Ügyes vagy - dicsérte meg Yoongit Namjoon egy büszke mosollyal az ajkain, majd szépen felállt az asztaluktól, hogy elpakolhassa a piszkos tányérokat.

Yoongi lassan már a várandóssága negyedik hónapjába lépett át, s ez a pociján is meglátszódott. Bár nem volt túl nagy, mégis látszódott, hogy egy embrió növekszik ott, amelyet Namjoon a világ egyik legédesebb dolgának könyvelt el. Imádta a hibrid kidudorodó pocakját.

Reggeli rituálénak számított az, hogy Namjoon Yoongi hasára simítva köszöntötte kettejüket, miközben a babával társalgott, esetleg olykor-olykor még az énekléssel is megpróbálkozott. Bár olyankor Yoongi nevetése nagyban elnyomta az idősebb nem túl tökéletes énekhangját.

Namjoon eszméletlenül odafigyelt arra, hogy Yoongi semmiből se szenvedjen hiányt; nem engedte, hogy takarítson, mindig hatalmas mennyiségű élelemmel látta el őt, s a hibrid csak az idősebb társaságában tehette ki a lábát a házból, pedig Yoongi pocakja még nem is volt olyan nagy, hogy ilyen alapdolgokat ne tudjon elvégezni. Egyértelmű volt, hogy Namjoon túlaggódja ezt az egészet; Yoongi már most tudta, hogy az idősebb egy tipikus neurotikus és stresszes családapa lesz.

- Mit szeretnél csinálni? - kapta az ölébe Yoongit Namjoon csintalanul, mire a hibrid mosolyogva simult az idősebbhez.

- Pihenni - nyammogta. - Veled.

Yoongi mostanában különösen fáradt volt, amely várandósságát figyelembe véve, egy teljesen természetes dolognak számított. Egyébként nem voltak rosszullétei, egészen eddig egyszer sem hányt, különböző ételektől sem lett rosszul; neki a szédülés, a migrén és a fáradtság jutott. Bár Namjoon mellett minden fájdalom enyhébbnek hatott.

Yi Kyungot havonta látogatták, ezen látogatásokkor pedig Yoonginak kötelező vérvételen kellett részt vennie, hogy teljesen biztosan legyenek abban, hogy ő és a baba is egészségesek. A baba neme sajnos még nem derült fényre, azonban ennek ellenére Namjoon már bezsongva vásárolt össze mindenféle babadolgot, legyen az fiús, esetleg lányos.

"Egy babának úgysem számít, hogy kék ruhája van vagy rózsaszín." - jelentette ki Namjoon, melyen Yoongi csak kuncogni tudott, bár be kellett vallania, hogy az idősebbnek teljes mértékben igaza volt. Egy baba nem tudja, hogy mik a fiús vagy a lányos ruhák és játékok.

- Meggondoltam magam - jelentette ki Yoongi büszkén, miközben Namjoon az ölében cipelte őt a hálószobájukba, kijelentése miatt pedig az idősebb azonnal megtorpant. - Nem szeretnék pihenni.

- Akkor mit szeretnél, édes? - kérdezte Namjoon kedvesen, miközben egyik kezével Yoongi tartotta, a másikkal pedig lágyan az arcára simított.