Meet & Heat (Namgi) ✓

huszadik fejezet

"ha gitárnak hoztál
 hadd legalább
 hogy a sarokban játsszak
 magamon"

Reggel Yoongi még mélyen aludt, amikor Hoseok elhagyni készült a lakását annak érdekében, hogy Namjoonhoz vegye a irányt, hiszen keményen el akart beszélgetni a barátja fejével. Hoseok, hogy a hibrid ne ijedjen meg attól, hogy egyedül ébred majd, hagyott a számára egy édes üzenetet, melyet a Yoongi oldalán lévő éjjeli szekrényre helyezett.

Hoseok szégyellte magát azért, hogy az éjszaka elaludt Yoongi mellett, s olyan mélyen durmolt egész éjszaka, hogy reggelig nem is kelt fel, akkor pedig már túl késő volt ahhoz, hogy rájöjjön, milyen nagy hibát is követett el azzal, hogy a hibriddel aludt.

Igaz, semmiféle rosszaság nem volt ebben az egész együttalvásban, hiszen olyanok voltak, mintha testvérek lennének, bár Hoseok érzelmei Yoongi iránt az egész szituációt bűnösre festették.

Így történt az, hogy Hoseok hatalmas bűntudattal a vállain vezetett el Namjoon lakásához, ahol az említett már hajnalok hajnala óta várta a barátját, hiszen arra számított, hogy ezzel a beszélgetéssel majd visszakaphatja Yoongit. Megőrjítette őt a hibrid hiánya; nem tudott aludni, csak fetrengett az ágyában, s a már megvett babacuccokat szorongatta, miközben megpróbálta Yoongi minél több öltözékét magához venni, hogy beszippanthassa a szerelme bódító és jellegzetes illatát.

Hiányzott melléje a kedvese; az az aranyos, szende, csodálatos hibrid, ki ellopta a szívét, bár Namjoon már azon se lepődne meg, ha ez most vissza lenne dobva neki. 

Akkor pedig, amikor meghallotta a bejárati ajtaja felől felhangzó csengőt, izzadó tenyérrel és hevesen emelkedő mellkassal indult ajtót nyitni Hoseoknak, s egy szomorú mosollyal az ajkait realizálta magában, hogy a barátja csengetett, pedig Hoseok sosem szokott csengetni; mindig saját magát szokta beengedni Namjoon lakásába.

- Jó reggelt! - tárta ki az ajtót Namjoon egy lágy mosollyal az ajkain, Hoseok pedig csak kimérten biccentett egyet, majd ő is elmormolt egy halk köszöntést.

Félelmetes volt látni mindkettejüknek, hogy mennyire elhidegültek egymástól, és, hogy mennyire máshogy viselkednek egymással, pedig néhány nappal ezelőtt még gondtalan barátok voltak. Ez a tény mindkettejüket elszomorította, bár tudták, hogy, ha nem ejtik meg ezt a beszélgetést, a helyzet korántsem változik majd.

- Kérsz valamit? Enni, inni? - kérdezett rá Namjoon a tarkóját vakargatva, mire Hoseok csak kelletlenül felsóhajtott, aztán ingatni kezdte a fejét.

- Nem, köszönöm - zárta rövidre a válaszát. - Inkább szeretném letudni minél hamarabb a beszélgetést.

- Legalább előtte az mondd meg, hogy jól van-e Yoongi - nézett Hoseokra Namjoon kérlelő tekintettel. - Fáj még a hasa? Kérlek, nyugtass meg, hogy nem!

- Megérdemelnéd, hogy aggódj miatta - morogta Hoseok a nem létező bajsza alatt, de aztán csak sóhajtva Namjoonra nézett. Mindketten a nappaliban helyezkedtek el, hiszen mégiscsak kényelmesebb ülve beszélgetni, mint az ajtóban állva. - Jól van, vagyis azt hiszem, hogy jobban. Nem fájlalta a hasát, és éjszaka is nyugodtan aludt.

- Hál' Istennek! - fújta ki a bent tartott levegőjét Namjoon megkönnyebbülve. - Köszönöm, hogy vigyáztál rá.

- Szerintem még egy ideig nálam marad - köszörülte meg a torkát Hoseok kelletlenül. - Azt hiszem, hogy ez mindkettőtöknek jót fog tenni.  

- Nem, nem, Hoseok, kérlek ne! - kérte az említettet Namjoon kétségbeesetten. - Hoseok, nagyon szépen kérlek, ne tedd ezt velem! Nem bírom Yoongi nélkül, kérlek, engedd, hogy lerendezzük ezt egymást között! Ha nem fogunk találkozni Yoongival, hogyan kérjek bocsánatot tőle?