Tom Riddle élete

13.-új év-

~ Tom Denem ~

"Ennek sosem lesz vége. Egyszerűen minden tele van ezzel a ragacsos dologgal." Nyavajgott Elisabeth és az újból kifejlesztett sikálni azt az ablakot, amit már vagy húsz perc próbált tisztára mosni. Lilith a padlót próbálta felmosni, több-kevesebb sikerrel. Én és Mattheo a padokat takarítottuk és a lányokhoz egész jól haladtunk.

"Megtennéd, hogy halkabban hisztizel? Ezt hallgatjuk az elmúlt tíz percben. Takarítasz te egyáltalán?" Szóltam rá, mire szúrós szemekkel nézem rám és végül nekem vágta a rongyot amivel az ablakot próbálta tisztítani. - Hé, ez meg mire volt jó? Kérdeztem ártatlan tekintettel és visszadobtam neki a rongyot, mivel még jobban kell rá rá.

"Majd ha nem kritizálsz akkor megmondom mire volt jó." Mondta és elfordult az ablak felé. Lili és Theo csak halkan kuncogtak és hallottam, ahogy Lisa is próbálta visszatartani a nevetését. "Egyáltalán nem vicces." Hallottam ahogy elcsuklik a hangja és végül hangos nevetés töltötte be a termet.

Végül több órás takarítás után kezdett eltűnni a trutyi és már csak pár padon látszódtak a robbanás maradványai. Az ajtót lassan kinyitották, és Lumpsluck lépett be.

"Látom szép munka végeztetek. Lilith, Lisa, a szüleitek elkértek titeket a következő három napra. Ajánlom, hogy készülődjetek, mivel ma este indultok, vacsora után. A pálcáitokat a szobátokban találjátok." Voltak az utolsó szavai és kisétált a teremből.

"Est nem hiszem el. Nem vagyok hajlandó haza menni." Szólalt meg Lisa és a testvérére nézett. "Ne gondold, hogy nekem több kedvem van hazamenni mint neked." És ezzel mind a négyen a klubhelyiség irányába sétáltunk. Szerencsére nem találkoztunk senkivel út közben, mivel már a legtöbben a szobáikban voltak. A lányok megkérdezik, hogy van-e kedves segíteni nekik összepakolni, de mi Mattheoval hevesen tiltakoztunk és inkább a saját szobánkba mentünk.

Lucas az ágyán ült és kisebb varázslatokat gyakorolt ​​mikor felértünk. "Csak véget ért a büntetés, mi? Hallottam, hogy a lányokat haza küldik az ünnep idejére. Én a helyekben vigyáznék. Nem túl kedvesek a szüleik." Mondta, csak továbbra sem nézett ránk.

"Mégis honnan tudnál te bármit is ?!" Kérdezte Theo egyből. "A szüleim" jóban "vannak a lányok szüleivel. A többi nem tartozik rátok." Mondta, furcsán hangsúlyozva a 'jóban' szót.

Este nyolc lehetett, mikor a lányok bekopogtak elköszönni. Látszott, hogy semmi kedvük nem volt hazamenni.

"Ígérjétek meg, hogy vissza írtok, ha küldünk levelet." Mondta Lisa mielőtt megölelte Mattheot aztán engem. Lilith tisztes távolságban állt tőlünk és nem tervezett ölelés adni, amiért kimondottan hálás vagyok. Nem nagyon szeretem ha ölelgetnek. Lisának is említettem már, de nem igazán érdekelte.

Úgyis csak azért viselkedett így, mivel senki nem volt Dippet irodája előtti  folyosón. A tanárok elmondták, hogy a lányokat nem vonat viszi majd haza, hanem hopponálni fognak az irodából.

Egy tanár jött ki az ajtón és hívta be Lilithet és Lisát. A lányok elköszöntek, mi pedig Mattheoval elindultunk a szobánk felé. Furcsa volt, hogy se Kim, se Lilith, se Lisa sem voltak körülöttünk. Alig ismertem őket fél éve, de igazán megkedveltem őket. De Végül is csak pár nap és mindenki újra itt lesz.

Sosem szerettem senkihez sem kötődni, mivel mindig rossz vége lett. Tudtam, hogy ezt sem szabadna, hogy nem lesz jó vége ennek az egész barátság dolognak. De mist az egyszer nem érdekelt. A többi gyerek nem szólt hozzám, és mindenki elkerült. A tanárok általában furcsán néztek rám, és próbálták különféle csapatokban tenni, de végül egyedül maradtam és ezt egyáltalán nem bántam.