Tom Riddle élete

1.-Kedves Naplóm-

-Tom Denem-

És újból itt tartunk. Egy újabb nap.

Mint minden reggel, ma is nagy nehezen, de kikeltem az ágyból. A nevelők eldöntötték, hogy minden 10 év alatti gyereknek ki kell menniük az udvarra.

Elegem van az összesből. Főleg a kisgyerekekből. Akik alighogy 6 évesek.

Nem értem miért kell itt lennem. Ma megint megpróbáltak bajba keverni a 9 éves -nagyfiúk-. Egyszerűen idióták. Nem tudják kivel kezdenek ki. De ma inkább 'pont nem érdekel' hangulatban voltam. Ezért inkább hagytam had éljenek a maguk módján.

A szokásos fa árnyékában ültem és mélyen el voltam temetkezve a gondolataimban, amikor megláttam, hogy egy idősebb fiú fogdossa és lökdös egy kislányt. Kb 7 éves lehetett a lány. Akármennyire is nem akartam vele foglalkozni, valahogy mégis felálltam és feléjük sétáltam. Aztán megláttam a fiú arcát. Ki nem állhattam őt.

Matthew Daniel Enderson.

A nagymenő 10 éves aki mindenkivel kikezdhet. Számomra már felfoghatatlan milyen arcátlan és beképzelt ez a gyerek. Ezért úgy döntöttem közbelépek.

'Megint a kisebbekkel kell cseszekedni Enderson? Méghozzá lányokkal.?!' vontam kérdőre.

'Most magadra célzol, Denem?' mondta, a saját
- beszólásán - nevetve.

Ahogy előbb is említettem, pont nem érdekel hangulatban voltam. Ezért a tekintetemet rászegezve és minden erőmet összeszedve a kert másik felébe repítettem.

Mikor megszabadultam ettől a patkánytól, aki nem mellesleg a nevelőkhöz futott, a lány felé fordultam.

'Jól vagy?' kérdeztem felvont szemöldökkel.

'Igen. Most már hogy elment igen. Köszönöm.' mondta elbűvölő hangon, meg sem említve, hogy mi történt a fiúval aki kb. 20 métert repült. A többiek, a nevelőkkel együtt tudták, hogy más vagyok. Ezért a legtöbben egy kicsit tartottak is tőlem.

'Szóra sem érdemes. Ha szabad megkérdeznem, mi a neved?' érdeklődtem. Még nem volt olyan aki egy ilyen eset után nem futott volna el.

'Elisabeth. Elisabeth Madelyn Stone. Téged hogy hívnak?' kérdezte, miközben elbűvölően mosolygott.

'Tom Denem. Örülök a találkozásnak.' mosolyogtam vissza rá.

'Szint úgy. Van kedved sétálni?' kérdezte.

Hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak. Még sosem kérdeztek ilyet. De válaszoltam.

'Persze. Miért is ne. Új vagy erre? Még nem láttalak.'
Válaszoltam végül.

'Igen. A szüleim idehoztam mert elkezdtek félni tőlem. Pedig nem értem.. a húgomat máshova vitték. fogalmam sincs hova.. ' mondta kicsit szomorúbb hangulatban. 'Te mióta vagy itt?' kérdezte már újból életvidáman.

'Itt vagyok mióta az eszemet tudom.' mondtam őszintén.

A szüleimet sosem ismertem. Mindig elgondolkodtam rajta, vajon az én hibám e, hogy elhagytak.

'A testvéredtől is *féltek*? Vagy őt miért nem ide hozták?

'Igen, tőle is féltek. Pedig apura hasonlítottunk. De erről nem szeretnék beszélni. Menyünk el inkább sétálni.' mondta és kinyújtotta a kezét.

'Rendben.' mondtam és megfogtam a kezét.

És elindultunk. 'Gyere erre.' mondta a lány.

'Erre nem mehetünk. Nem mehetünk el a nevelők szeme elől.'

'Amíg nem látják nem fáj nekik.' mondta egy vigyorral az arcán.

'Rendben. De nem lehetünk el sokáig, mert ha rájönnek...'

'Ti ketten meg hova mentek?' csattant fel mögöttünk egy hang. 'Te már így is elég nagy slamasztikában vagy Tom. Ne akarj nagyobb bajba kerülni. Ebből is elég nehezen húzod majd ki magad'

Lassan fordultunk meg, mire az intézmény egyik legszigorúbb nevelőnőjével találtuk szembe magunkat, az oldalán a nagyban vigyorgó Matthew Endersonnal.

'Elnézést asszonyom. Az én ötletem volt hogy jöjjünk erre. Nem tudtam hogy nem szabad.' mondta ártatlan szemmel a lány, pedig egyértelmű hogy tudta.

'Rendben. De ha lehet többet ne forduljon elő ilyen.' és ezzel a lendülettel megfordult, magával rántva fiút és elment.

'Ezt hogy csináltad? Még sosem hagyott senkit csak úgy menni!?' kérdeztem meglepetten

'Úgy hívják manipuláció.' mondta, és elsétált a szobája felé.

------------------------------------------------------------------------------

Ez az első 'könyv' amit valaha írtam, így biztos nem a legjobb, de igyekszem. Megpróbálok naponta feltölteni. A helyesírási hibáknál nyugodtan szóljatok ha találtok. Még nem láttam ilyen könyvet, így gondoltam írok egyet. Vannak emberek akiket én találtam ki, de akik már alapból benne voltak a filmben.

millió puszi és sok köszönet!!

U.i.: Az elején még elég 'unalmas' vagy nem tudom minek nevezzem, de lassan érdekesebb lesz! Idővel hosszabbak is lesznek a részek!!