A Bébiszitter

16. fejezet

Gyorsan felöltöztem és elindultam le.

-Kész vagyok. -lépkedtem le a lépcsőn.

Oliver ingben állt a nappaliban. Fekete haját beállította, de még így is kócos volt. Neki ez nagyon jól állt.
Fekete farmernadrág volt rajta fehér inggel, és természetesen sport cipő.
Felém fordult, végig nézett rajtam és elmosolyodott.
Én is pontosan ugyanezt tettem.
Olyan volt, mint a filmekben.
A lány lesétál a lépcsőn, és az igaz szerelme ott áll lent.
Legalábbis remélem, hogy az én esetemben is az igazi áll lent.

-Wow! Csinos vagy! -lépett mellém mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.

Fekete szoknya volt rajtam, és egy piros csipkés felső.
A hajam kivasaltam, a sminkem pedig csak egy vörös rúzsból állt.

-Köszönöm! Te sem panaszkodhatsz. Jól áll az ing. -mondtam.
-Ezzel arra utalsz, hogy többször kellene inget viselnem?
-Vedd úgy, ahogy akarod.

Romantikus filmet fogunk nézni.
Persze, mi mást?
Oliver választotta a filmet, én pedig csak az előzetest láttam.
Mindössze annyit tudok a filmről, hogy egy olyan lányról szól, aki beleszeret  a bébiszitterébe. Majd pedig, ahogy az előzetes mutatta, elveszítik egymást.
Hmm, milyen találó...

Az odaút kellemes volt.
Az autóban One Direction ment. Mint kiderült, mindketten imádjuk.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen izgatottak vagyunk a film miatt.

-Azért választottam ezt a filmet, mert lassan eljön az idő, hogy apukád haza jön és nekem mennem kell. -kezdte.
-De ez nem azt jelenti, hogy el kell válnunk. Vagy de?
-Nem dehogy. Legalábbis én nem szeretném. De szerintem apukád nem venné jó néven.
-Nem érdekel apa.

Ezzel le is zártuk a témát. Legalábbis egy ideig...

° ° °

-Mekkora popcornt vegyünk? -kérdezte Oliver, a pulthoz lépve.
-Nagyot.

Ez nem is kérdés. Film nézés közben folyamatosan rágcsálok. Szóval nálam, egy jó filmezés minimum egy zacskó popcornnal kezdődik.

-Oké. Inni mit kérsz?
-Pepsit.

Kicsit otthagytam Olivert, és megnéztem, hogy mit írnak a filmről.
Semmi olyat, amit eddig ne tudtam volna.
Csalódottan lépkedtem vissza.

A moziterem szinte üres volt.
A film alatt egyszer sem szólaltam meg, de még csak a popcornt sem pusztítottam, úgy ahogy általában.
Valószínűleg azért, mert lekötött a film.
Olyan volt mintha rólam szólna.
Néha, amikor amolyan igazán romantikus jelenet volt, elképzeltem milyen lenne, ha ez velem is megtörténne.
Ez sajnos csak egy film.
Néha elkalandozott a tekintetem Oliverre.
Volt, hogy összenéztunk teljesen véletlen.

A film vége felé a vállára dőltem és úgy néztem tovább.
Igazán szomorú vége lett.
Nem elég, hogy el kellett mennie a fiúnak, de út közben meghalt egy balesetben, a lány pedig nem tudott erről, azt hitte, hogy csak ott hagyta, minden egyéb ok nélkül.
Volt egy idő ugrás a végén.
A lány tíz évvel később jött rá az igazságra.
Nem szoktam sírni a romantikus filmeken, de ez nagyon meghatott.
Oliver is észrevette és átkarolt.

Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a mi "filmünk" happy end-el végződne.
De ki tudja...

-Hogy tetszett a film? -kérdezte Oliver, már az autóban.
-Klassz volt, megható és nem olyan, mint azok a tipikus romcsi filmek. -kaptam felé a fejem.
-Örülök, hogy tetszett.
-Neked hogy tetszett?
-Nagyon tetszett, bár az idő ugrás nem fogott meg annyira, de azt leszámítva imádtam.
-Nekem nagyon tetszett az idő ugrás. Sok filmben van.
-Sok filmet ront el.
-Dehogy.

Vitatkoztunk még ezen egy kicsit.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy már az utcánkba kanyarodunk be.
Oliver leállította a kocsit, de nem szálltunk ki.
Megvártuk a naplementét.
Meseszép volt, és olyan romantikus.

Miután bementünk együtt vacsoráztunk.
Úgy volt hogy mekibe megyünk, de egyikünk sem kívánta, így a pizza mellett döntöttünk.

-Köszi a mai napot. -mondtam.
-Ugyan.
-Nem Oliver, tényleg. Valójában csak vigyáznod kellene rám, de te mégis... -megakadt a szavam, nem tudtam hirtelen mit mondjak.
-Ne viccelj, ez a dolgom.
-Nem egészen. -nevettem. -Ciki lenne ha apa megtudná.
-Amiről nem tud, az nem fáj neki.-mondta nevetve.
-Okos.
-Kérdezhetek valamit? -mondta végül.
-Persze. Csak nyugodtan.
-Oké. Hogy is kezdjem? Khmm... figyelj Nora, nagyon kedvellek, és annyira jó itt, veled... szóval... lennél a ba...

~Ring Ring~

A telefonom volt.
Megnéztem és ekkor a mosoly az arcomra fagyott...