Meet & Heat (Namgi) ✓

tizedik fejezet

Már lassan elmúlt dél, amikor Namjoon végre valahára hazatoppant, Yoongi pedig meghallva az ajtó csukódását, abban a pillanatban szaladt az említetthez, hogy köszönthesse őt. A kaját már elkészítette, s a terítéssel is készen lett, így nem kellett félnie attól, hogy valami esetleg odakozmál, amíg Namjoonnal van.

- Szia! -szökdécselt az idősebbhez kedvesen, ki úgy volt felpakolva a csomagokkal, mintha csak egy nepáli serpa lett volna, így Yoongi meglepetten torpant meg Namjoon előtt, ugyanis nagyon nem értette ezt a helyzetet.

Úgy volt, hogy Namjoon dolgozni ment, erre vagy tíz, ha nem több táskával állított haza.

- Ó, szia, cica! - mosolyodott el boldogan Namjoon, majd látva a hibrid szándékait inkább az összes táskát letette a földre, hogy átölelhesse Yoongit. - Nagyon kedves tőled, hogy így vársz engem.

Namjoon fontosnak tartotta, hogy megdicsérje a hibridet, s, hogy megköszönje neki a kedves tetteit, ugyanis pontosan tudta, hogy Yoongi mennyire szégyenlős, s az, hogy ilyen gátlásokat napról napra vetkőzött le magáról, hatalmas dolog volt, ezért pedig járt a dicséret.

Istenem, mintha csak a házi kedvencéről beszélne.

- Csak hiányoztál - jelentette ki Yoongi édesen, miközben Namjoon nyakát karolta át, amely miatt pipiskednie kellett, ugyanis a magasságuk teljesen különböző volt.

- Te is nekem - csatlakozott Namjoon a hibridhez vigyorogva, miközben szorosan a derekát ölelte, orrával pedig megbökte Yoongi arcocskáját.

- Hol voltál? - kérdezett rá Yoongi kicsit félve, ugyanis nem tudta, hogy mire számítson Namjoontól ilyen helyzetben. Még sosem kérte számon arról, hogy mit csinált vagy hol volt az idősebb, azonban ahhoz ő sem volt olyan hülye, hogy ne vegye észre, hogy Namjoon teljesen biztos, hogy nem munkában volt. Legalábbis nem egész délelőtt. - Vagyis... - pirult bele a hibrid a be nem fejezett mondatába. - A csomagok.

- Oké, ne haragudj meg rám, de hazudtam arról, hogy dolgozni kellett mennem - húzta el az ajkait Namjoon gondterhelten, Yoongi elméjét pedig egy pillanat alatt lepték el a rosszabbnál rosszabb gondolatok, miszerint az idősebb találkozott valakivel, hogy randija volt vagy tudja is ő! A lényeg az volt, hogy kezdett bepánikolni a gondolataitól, emiatt pedig már a szemei is könnyesedni kezdtek. - Igazából elmentem vásárolni, de ne aggódj, nem azért nem hívtalak magammal, mert nem szeretném a társaságodat, csupán szerettelek volna meglepni téged. Vettem neked ajándékokat!

- Ajándékokat? - kérdezett vissza Yoongi hatalmas szemekkel, a kezdeti aggodalma pedig mostanra már teljesen tova szállt.

Namjoon egy kedves mosollyal az ajkain törölte le a néhány elcsöppent könnycseppet a hibrid arcáról, majd miután nyomott egy apró csókot Yoongi ajkaira, az ajándékokért nyúlt.

- Igen. Szeretnéd megnézni őket?

- Szabad? - kerekedtek ki Yoongi íriszei boldogan.

- Persze, hogy szabad, cica! - nevetett fel Namjoon jóízűen. - Gyere, csomagoljuk ki őket! - vezette a hibridet a nappaliba, ahová miután leültette őt, heves léptekkel indult vissza a bejárati ajtóhoz. - Mindjárt itt vagyok, csak hozok még valamit!

A hibrid valójában már meg sem hallotta Namjoon szavait, ugyanis csillogó szemekkel nézett végig a rengeteg csomagon, amelyek jelenleg a nappali kisasztalán helyezkedtek el.

A hibrid még soha életében nem látott ennyi ajándékot, és a gondolat, miszerint mindezt neki szánták, teljesen elérzékenyítette őt.

Namjoon pedig, amíg Yoongi az ajándékokat csodálta, addig szépen mellé lopózott, majd egy izgatott mosollyal az ajkain szorította a keze között a legfontosabb ajándékait, s arra várt, hogy a hibrid végre észrevegye, hogy mellette áll.