If I knew what he thought~ Kuroken

1. fejezet

*Kenma szemszöge*

Már fél órája csak azt a ruhát keresem ami passzolna a jelenlegi "Lássátok, hogy csak miattatok raktam le a nintendom" hangulatomhoz. Igen, már egy ideje megígértem, hogy a mostani csapat találkozóra elmegyek. Álltalában nemet szoktam mondani, de mint ahogy látjátok ez most nem volt opció.
Habár legalább az eggyetlen ember is ott lesz akit elviselek a csapatból... az én legjobb barátom. Semmi több. Igen kenma. Semmi több...

-Sziasztok!- köszöntöm a csapatom, és már ülök is le a szokásos box-ba. Kuroo már lefoglalta a közvetlen mellette elhelyezkedő széket, és ha jól gondolom nekem, mert hevesen csapkodja azt a szegény ülő alkalmatosságot, közben velem szemkontaktust tartva. Mikor kényelmesen elhelyezkedtem, elő  veszem a játékom. Ekkor viszont kuroo kikapja a kezemből és elrakja maga mögé. - Add. Vissza. Most. -mondom, várakozást nem tűrő hangon. -Az alatt, hogy eljössz nem azt értettem, hogy végig kockulod ezt IS.- mondja határozottan, az IS szót kiemelve. -Mi az hogy is?- kérdezem -Még egyszer nem volt olyan, hogy normálisan figyeltél volna egy csapat találkozon. Ja várjunk. Azért mert eggyen sem voltál ott. És miért? Ja igen. MERT KICSESZETTÜL OTTHON KOCKULTÁL!- Mondja. -ahhhhjjjj, de amint végeztünk visszaadod!- Közlöm vele határozottan.
-Mindjárt jobb- Mondja és halványan rám mosolyog. Ha tudná ilyenkor mit érzek... képes egy mosolyával pillangókat varázsolni a tüdőmbe...vagy gyomromba? Mindegy. Ő úgyse érez irántam semmit a puszta barátságon kívül. De mivan ha mégis? Lehet ő is szokott rám gondolni? Lehet mégse vagyok számára közömbös? -jézus Kenma te hülye vagy.- mondom a kelleténél kicsit hangosabban mire mindenki rám néz. - Nem újdonság- Mondja... Lev? Most komolyan? Pont ő? -Nyugi Lev, úgy látszik még nem ütött nálad be a macikávé.- Mondja kuroo. Erre mindenki hangos nevetésbe tör ki.

Hamarosan kihozták az ételt és el is fogyasztottuk. Beszéltünk a jövő heti meccs tervéről amit a karasuno ellen játszunk. Aztán arról, hogy lev meggyőződése, hogy kagehina igenis valós. Ekkor jött el az én időm, mert a kezem magától tolta le neki a tockost. Az egy dolog hogy igaza volt, de Shoyo a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el senkinek. Ha meghallaná biztos azt hinné én mondtam el.

Mindenki elköszönt egymástól mikor kuroo megfogta a karom. - Itt ne hagyd. Még a végén belehalnál.- Mondja a tokioi torony gúnyosan. -hahaha nagyon vicces te rekreációs fa kapa.- mondom a lehető legjobban éreztetve vele mennyire rühellem az ilyen "csodás vicceit". - Naaaa, Kenmaaaa! Ne pukkadj! Olyan vagy mint egy mérges macska! Pont olyan hisztis, foltos hajú és aranyo...- a mondat végét nem hallottam, mert olyan halkan mondta, hogy még az égi csatkai szűzmária se hallotta volna meg. Ekkor ránéztem a faliórára ami... FÉL NYOLCAT MUTATOTT??? -JÉZUS KURO, ELKÉSTEM A BUSZOM!- mondtam teljesen kétségbe esve. -Kenma... hányszor mondtam hogy nyugodtan aludhatsz nálunk ha szeretnél? Látszik hogy szőke vagy!- Mondta röhögést visszatartva. -Csak festett szőke te hülye! Amúgy se ez alapján lehet megkötni valaki inteligencia szintjét. Téged se az eszedért szeretlek...- Ne! Ne! Neeee!ugye ezt nem mondtam ki? Ugye nem?? Lehet ez a nap ennél is rosszabb? -Mit mondtál? Nem értettem a végét a röhögésemtől.- oké szerintem eljött a perc hogy megtanuljam a Halleluhja- című dalt.  -Akkor jössz? Anyám megfog ölni ha nem vonszolom haza a seggem most azonnal.- Az a baj hogy tudom mire képes az anyja a papuccsal. -Felőlem- felelem.

-Szia anya! Hoztam Kenma-t is, remélem nem baj!- Mondja legjobb barátom, immár felkészülve a most következőkre. Hát... mit ne mondjak az ide vezető út nem éppen volt egyenesnek nevezhető. Elég mérges voltam mert útközben ELEJTETTE. AZ. ÉN. KIBASZOTT. NINTENDOM. AZ ENYÉMET! pfhhhuuu de feltud baszni agyilag! Csak hát mivel végig az önvédelemre koncentrált eltévedtünk. Kétszer. Miközben a saját házához tartottunk.

-KUROO TETSURO! HOGY GONDOLTAD, HOGY ESTE 11 KOR VETŐDSZ HAZA TANÍTÁSI IDŐBEN?- mondja Emiko telitorokból órdítva. Lehet mennem kéne... -Jaj, kenma! Kérsz valamit drágám? Esetleg egy tea vagy ilyesmi? Máris megágyazok neked!- azta. Valami lehet nagyon elromlott bennem de... ez ugyan az a nő?
-Anya én...-
- HOZZAM A PAPUCSOT!?-
- Csak azt akartam mondani bocsánat.-mondja kuro lehajtott fejjel -
- talán elnézem...- Mondja Emiko halvány mosollyal. Néha ilyesztő tud lenni, de imádja azt a szaros fiát. Mondjuk én is... de ez most lényegtelen!

Már 5 órája nem játszottam, eddig bírtam. Előveszem a játékom és kikapcsolok. Nem figyelek senkire csak a játékra és a frissülő stratégiáimra, amikből van egy pár. Nos igen, nem véletlen vagyok a csapat esze... hé, miért nem kapcsol be? Mi ez a sok lila fény? Elromlott mikor Kuroo elejtette? Én tényleg megverem! Lehet akármilyen tökéletes, a nintendom akkor is fontosabb! Ez meg mi?

,,Hogy lehettem ilyen hülye? Majd nem kimondtam, hogy aranyos! Kuroo Tetsuro.... hogy lehetsz ilyen hülye? Biztos arcon röhögne... de mi van ha mégse?''

Állj! Ez meg mi?

Gratulálunk Kenma!  Elérkeztél az első szintre! Kíváncsi vagy a szabályokra?

                Igen         Nem

Üdvözlünk a Nézet Vásár nevű játékban! A szabályok egyszerűek! Mi az általunk kiválasztott személy gondolatait adjuk neked, cserébe te megteszel dolgokat. Olyan, hogy nem játszók nincs. Ha nem teljesíted a követelményeket, a másik személy lát  bele a gondolataidba egy napon át. Jó szórakozást!

Tehát... az elöbb azok kuroo gondolatai voltak? De mi lesz a fizetségem érte?