Meet & Heat (Namgi) ✓

negyedik fejezet

- Egyáltalán nem zavartál volna - ingatta a fejét Namjoon kedvesen, ebben a pillanatban pedig bátorkodott egy kicsit közelebb lépni Yoongihoz, aki csak hatalmas szemekkel figyelte a magas férfi össze mozdulatát.

Hogy nézhet ki Namjoon reggel is ilyen jól? - kérdezte Yoongi a fejében.

- Máskor nyugodtan szólj, oké? Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy milyen életed lehetett az intézetben, éppen ezért fontos, hogy mindent elmondj nekem, amely a szívedet nyomja. Ha ma éjszaka sem tudnál aludni, nyugodtan gyere át hozzám és kitalálunk valamit, oké?

- Oké - bólintott Yoongi hetykén.

- Nos, éhes vagy? - kérdezte a magas férfi. - Előre szólok, hogy szörnyű vagyok a konyhában, de pirítóst tudok készíteni neked, ha szeretnéd.

- Én tudok főzni - emelte fel a füleit Yoongi izgatottan. - Én... én szívesen készítek valamit.

- Tényleg? - tátotta el az ajkait Namjoon meglepetten. Lehetne Yoongi ennél is tökéletesebb? - Hát, ha nem gond, azt megköszönném. Azt hiszem megspórolnánk vele egy kis időt és akkor a tűzöltókat sem kell majd kihívnunk az esetleges tűz miatt.

Yoongi most először nevette el magát jóízűen, amióta Namjoon otthonában van. Füleit édesen lelapította, a mosolya közben pedig kivillant a kicsi és aranyos fogsora, melyet Namjoon egyszerűen a legédesebb dolognak könyvelt el. Nem értette a gondolatait, ahogyan azt sem, hogy miért van ennyire oda a hibridért annak ellenére, hogy csak tegnap találkoztak, azonban, amint Yoongira pillantott, csak arra tudott gondolni, hogy szívesen megnyomorgatná az arcocskáját, esetleg mégegyszer mosolyt csalna a csodaszép arcára.

A hibridek tényleg gyönyörű teremtések voltak, azonban Namjoon úgy gondolta, hogy Yoongi a legszebb közülük.

Így történt az, hogy nem sokkal ebéd előtt Yoongi nekifogott a brunch készítésének, amely jóval felülmúlta Namjoon elvárásait, ugyanis, ha rajta múlt volna a dolog, akkor most mindketten pirítóst ropogtatnának.

Namjoon egyáltalán nem ismert magára. Máskor ilyenkor már régen a számítógépe előtt görnyedt volna, miközben hevesen gépelt volna azon, mindezek ellenére azon kapta magát, hogy ezen a szerdai napon a nappalija kanapéján ücsörög, s úgy tesz, mintha a tévét nézné, pedig egyébként Yoongit leste, ahogy ő sürgött-forgott a konyhájában.

Nem tudta levenni a tekintetét az aranyosan tekergő fekete farkincáról és a Yoongi feje búbján elhelyezkedő cicafülekről, melyek egyszerűen elbűvölővé tették a hibridet. Igaz, Namjoon nagyon jól tudta, hogy Yoongi ezen testrészek nélkül is csodálatosan festett volna.

Valójában, miközben egyfolytában Yoongit pásztázta, mélyen elgondolkodott a tegnap óta fejében vándorló gondolatain. Nem értette, hogy miért vonzza őt Yoongi ennyire magához; lehetséges, hogy valamilyen hibrid bűbáj lenne? Sokszor hallott már arról, hogy a hibridekbe nagyon könnyű belebolondulni, s egyelőre nem tudott rájönni arra, hogy vele ez épp most van-e folyamatban vagy sem.

Hogy el tudta volna képzelni őket kettejüket, mint egy párt? Fura lett volna, az igaz, de be kellett vallania, hogy vonzódott Yoongihoz. Mindig is szerette a félénk, szende fiúkat, kiknek taníthatott dolgokat; mint testileg és lelkileg is.

A macskahibrid kettős érzelmeket váltott ki Namjoonból. Egyszerre akarta pátyolgatni őt, megvédeni a valóját mindentől és mindenkitől, és egyben meg is akarta rontani a hibridet, meg akarta mutatni neki az összes mocskos dolgot, mellyel eggyé válhatnak.

Yoongi jócskán beindította Namjoon fantáziáját, s akár helytelen volt ez vagy sem, ez volt az igazság. A ház ura egyelőre nem tudta, hogy mit kéne tennie, azonban abban teljesen biztos volt, hogy nem ronthat majd csak úgy rá a hibridre, hiszen azzal csak elijesztené őt magától.