Az ég árnyéka

3

Olcsó sült krumplit rágunk, Vin fagyiba mártogatja az övét. Lesi a népeket, az önazonos hamburgerezőket, akiknek eszükbe sem jut magukkal meghasonulni. Irigyli az egyszerű fájdalmaikat. Mind irigyeljük a nálunknál kevésbé szenvedőket. Csak általában ennek a társadalom krémjét tekintjük. Vin meg mindenkit, szinte. Szégyenben maradok mellette az övével labdába sem rúgó problémáimmal. Untatom is őt velük. Nem mutatja. Sőt. Pedig biztos így van.

Előadom neki, hogy idegesít Iggy, aki apámra hivatkozva betoppangat hozzám hívatlanul, saját kulccsal, amit apám adott neki, minden nap levetődik a tévé elé, vedel, vakaródzik, és másnap teli a szőrével a zuhanyzó, mert itt borotválja csupaszra magát, mielőtt megy a csajához. Vagy egyenesen ide hozza a csaját. Néha édeskés parfümöt okád a kanapé. Amikor gyerekként vigyázott rám, tetvek leptek meg, szappant dugtak a seggembe, hogy kijöjjenek, és a nyers gyümölcstől, amit összeettem, mert mást nem találtam, hetekig hánytam. El sem mertem mondani, hogy a barack miatt. Mert akkor már azt sem ehettem volna.

Akkor kezdtem el, mondom ki hangosan, belemarkolva a sült krumpliba. Akkor kezdtem el gondolni arra, hogy engem ilyen helyzetbe senki nem hozhat. Hiába, hogy gyerek vagyok, lesz saját pénzem, szerzek.

És a... szüleid? kérdezi Vin, a szájából úgy hangzik ez, mint egy káromkodás. Rendelünk még két duplahamburgert.

Ahhoz, hogy férfinak fogadjanak el, tenni kell. Ahhoz, hogy nőnek, elég, ha rád néznek. Amit nőiesnek tartanak, benne foglaltatik a külsőségekben. Kinézet, ruha, smink, haj, körmök, gesztusok, testtartás, tekintet. Meg sem kell szólalni hozzá. Férfinak lenni folyamatos küzdelem, bizonyítás. Mert ha még kívülről maszkulin is vagy, még csak a hímségig jutottál el. Férfinek lenni már egészen más, mondja Luka.

Mi különbözteti meg a férfit a hímtől? teszi fel Vin a kérdést, és most örülök, hogy Luka is itt van, mert így nem nekem kell belegondolnom ezekbe. Akkor semmi másra nem jövök rá, csak arra, hogy nem értek az élethez.

Lukát hallgatni olyan, mintha azt mondaná ki, amit én is tudok. Rá lehet vágni, persze, ezt gondoltam én is! Miközben tudom, hogy soha nem fogalmaztam volna meg ilyet magamtól. De ők ezt nem tudják.

A rakparton lógatjuk a lábunk hármasban. Vin a szivarkáját szívja, Luka a körmén maradt lakkdarabokat kapargatja, én a mobilomat bámulom. Körülöttünk csatakos fű.

A férfinek saját ereje és törvényei vannak, és képviseli is őket, mondja Luka. Vin felhorkant.

Jó volna most is egy pár hamburger. Míg zabálunk addig se kell beszélni.

Felkúr, mondja Vin, és beledob egy követ a vízbe, ami hosszan kacsázik a szürke felszínen. Én vagyon ennek a prototípusa. Látnak engem, és azt hiszik, mind ilyenek vagyunk, szóval hogy a többiek mind ilyenek, mint én, mert más sem tölti ki a személyiségünket, csak ez. Mintha a ciszheterók mind egyformák lennének.

Meg sem lehet különböztetni őket, szól Luka. Rám néz, mintegy bocsánatkérően. Te persze más vagy, teszi hozzá nyomatékkal.

Nem akarok más lenni. Egyforma akarok lenni. A birkák közül kilógó birkát megeszik a farkasok.

Én sem akartam soha más lenni, mondja halkan Vin. Aztán így sikerültem.

Luka előrehajol, olajos fényű haja a vállára omlik. Nekem van egy elméletem erről, kezdi.

A magzat az anyja hasában érzi az anya érzéseit, érzi azt is, ha valamilyen elvárás él a nemét illetően. Például nézzetek meg engem, szól diadalmasan. Anyámtól kérdezte az orvos, megmondja-e az ultrahangról, minek készülök. Anyám meg azt felelte, hogy minek? hát nem tök mindegy? És így is gondolta. És ilyen is lettem.

Anyám lányt akart, mondja Vin belebámulva a folyóba. Egy cserfeset.

Miről beszélgetnek a normális emberek? teszem fel a kérdést.

Normálisak? így Luka.

Akik nem lelkibetegek, mint mi.

Senki sem tiltakozik a jelző ellen.

Samponokról beszélgetnek. Szar sorozatokról az értelmesebbjei. Nem akarsz te közéjük tartozni, néz rám komolyan Luka.

Van, akivel sorozatokat dumálok meg. Akkor most hová tartozom?

Megindulunk haza.

Hétvégén Minka naranccsal etet. Ragacsos ujjakkal kínálgatja elém az összefogdosott, tenyérmeleg gerezdeket. Vin rászól, akkor elcsügged. Nem akarom elkedvetleníteni. Eszem lelkesen.

Frusztrállak, kérdezem megállapító hangnemben, magammal? Vin mintha várta volna ezt a kérdést, határozottan vágja rá a nemet. A szemembe néz, elbizonytalanodik. Mindenki frusztrál, mondja aztán. Ez egy ilyen helyzet. De te ezért ne érezd rosszul magad.

Meg is érint, ahogy ezt mondja, óvón. Még engem félt.

Minka a markomba nyom egy csomó megcincált gerezdet. Ömlik az alkaromon a levük.

Mit tudok tenni azért, hogy ne? motyogom magam elé.

Csendes méltósággal felel. Nekem kéne magammal tennem valamit. Kivesz az ujjaim közül egy narancsdarabot és egészben lenyeli.

Másnap bűntudata van. Ezt abból látom, hogy állandóan irkál, apróságokat, hogy érezzem, fontos vagyok. Nem győzöm rá a mosolygó kakikat küldeni. Így is érzem magam. Egy vigyorgó szar. Nehéz ezen az életérzésen túllendülni.

Este felhív. Sír egy kicsit. Ezért is bűntudata van. Nagyon szar, mikor a parfüm belemegy a vágásokba. A belső combján. Mert annyi öntudata van, hogy ne a karján csinálja, ahol látszódik. Elkezdünk Hugo Bossról beszélgetni, és lassan átmegy a dialógus olyan samponos mélyenszántásba, amit Luka a normális embereknek képzel. Mikor Vin megnyugszik, lerakja. Hugo Boss, mint szorongásoldó. Végülis más is erre használja. Azért kell a márka, hogy ilyen-olyan nyomorunkat enyhítsük vele. Most is bevált.

Csak legyenek meg a papírok. Ő már itt sem lesz. Váltig állítja.

Szájbakúrt kromoszómák. Ilyeneket is mond.

Mintha kromoszomális szinten szeretnénk bele a másikba. És nem a személyiségébe. Ezt meg egy csúnya randi után hadarja el. Hogy őt leszbikusnak nézik, de nem az, ezerszer, milliószor könnyebb lenne úgy, mert azzal nem az egész identitásod kell új alapokra helyezni, hanem csak egy részét. Icipici, pirinyó szeletkéjét a nagy egészhez képest. De nem, ez az egyszerű út nem járható.

A lány, akit összetinderezett, másfél órás előadást tartott neki a kromoszómákról, alaposan körüljárva azt a témát is, hogy aki nem a testrészeivel azonosítja magát, az mentálisan beteg, hiába, hogy ezt már sok évvel ezelőtt hivatalosan is eltörölték, ő jobban tudja. Miért nem hagytad ott? kérdezem, mire Vin összerázkódik. Lehet, hogy igaza van, mered rám. Honnan tudhatnánk, mi az igazság?

Bántod magad. És amikor nem, akkor valaki olyannal vagy, aki megteszi ezt helyetted. A nyelvemen van, hogy ezt ki is mondjam. Ehelyett azt mondom, jó szaga van ennek a Hugo Bossnak.

Vin megdörzsöli az állát, min már lassan-lassan elkezdenek sarjadzani az illegális tesztoszteron idézte szőröcskék.

A tinderes csaj képe szét is foszlott. Helyette Vin most azon gondolkodik, hogy igen. Tényleg jó szaga van.