11

66 19 13
                                    

A látható világ három százaléka a teljes világnak. Ezt mondják a fizikusok. Ami materializálódott, mindössze három százalék. A többi azon túl van. Alkot téged valami, amit nem látsz, nem szagolsz. És az a meghatározó.

Luka a jósgömbjét simogatva mondja ezt.

Ez a test, ez a hús csupán a jéghegy csúcsa. Legnagyobb részt viszont nem ez vagy.

Zsíros ujjlenyomat marad a gömbön, ahogy Luka tapogatja. Nekem még mindig nem nyílt ki a harmadik szemem, búslakodom. Elmehetsz te is a jó francba, így okítson téged az ember, közli Luka. Vin a hátán fekszik, kinyújtott kezében képregény. Hetvenedjére hallgatja a fizikusos dumát.

Eljöhetnél ám egyszer Vin nélkül, szól rám Luka ugyanolyan haragosan, mint ahogy lecseszett. Nem ennélek meg.

Salmacisról beszél, hevülten. Nimfácska, aki belebolondult Hermaphroditosba, berántotta magához a vízbe, és úgy eggyé vált vele, hogy nemi jellegzetességeik is összekeveredtek. Hát mi más a szerelem, ha nem ez? vakkantja Luka. Kicsit erőszakos, kicsit leuraló. De lehet vele azonosulni. Szeretlek, tehát egy akarok veled lenni. Be akarlak kebelezni. És akkor a kettőből létrejön egy. Hermaphrotidos mondjuk nem lelkesült annyira ezért, és megkérte az isteneket, hogy átkozzák el a Salmacis forrását. A vízből ivó csávók lányossá váltak, így magyarázták ezt a pajkos görögök. Az ember keresi a miértjeire a választ, és mitologizál. Legalábbis mi ma így véljük. Viszont mi van akkor, ha tényleg így történt? Ha tényleg éltek nimfák, vagy még ma is élnek, csak ma már nincs érzékünk hozzá, hogy kommunikáljunk velük, míg régen volt, olyannyira, hogy ismertük a meséiket, történeteiket, amik összefonódtak az emberével?

Nem misztifikálod túl az életet? vetem fel ártatlanul. Ettől már csak egy köpésre vannak a gyíkemberek. Az asztalon koccan a jósgömb, Luka méltóságteljesen mér végig.

Minden misztérium, mondja. Vagy így élsz, vagy úgy, hogy semmi sem az. Akkor viszont minden profán. Vagy művész vagy, kutató, szomjú ember, aki csodálattal, tisztelettel és nyitottsággal nyúl hozzá az élet jelenségeihez, vagy polgár, aki elfogadja, hogy minden úgy van, ahogy van, és késztetést sem érez, hogy mögéjük nézzen. Melyik akarsz lenni?

Nem kell hinni nimfákban, folytatja Luka, meggyújt egy tömjénszagú füstölőt, és körbejár vele a szobában. Mézbarna füstöt bodorít maga köré. Salmacis kapcsán meg szokták jegyezni, hogy a mítosz a keleti vallások alapján keletkezett. Mert a keletiek nem úgy fogják fel a lélek és test viszonyát, mint a kézét és kesztyűét. Hanem energiákról, elvekről, minőségekről, princípiumokról beszélnek, ami meg tud nyilvánulni anyagként. Aki tudatos a maga teljességére, az tisztában van azzal, hogy a női meg a férfi minőség egyaránt jelen vannak benne. Aki korlátozottabb, az korlátoltan fogja fel a maga tartalmait. De attól még ott van benne. Csak a figyelmét nem fordítja rá. A keleti vallások rendszeresen emlegetnek olyan isteneket, akik egyaránt működtetik személyük női és férfi aspektusait. Shívát, a férfi elv legfőbb megtestesítőjét is teljes természetességgel ábrázolják feminin nemi jegyekkel. Elvégre ezzel lesz ő teljes. És egy istentől csak elvárhatnánk, hogy ne legyen kizárólagosan egyvalamilyen, nem? Még ha mi magunktól nem is.

A füstölő hamuját belehullajtja a zsályás-rozmaringos cserepei közé. Hát ezért olyan satnyák.

Egyszóval, fordul felém Luka, körülglóriázva a remegő füsttel, attól, mert a mi kultúránkban valami szokatlan, vagy tabu, vagy feltérképezetlen terület, még nem biztos, hogy ne lenne neki tradíciója. És attól, mert nálunk leköpdösnek valamit, még nem jelenti azt, hogy az ne lenne maga a szentség.

Tavaszodik. Gömbölyű vonalak, füstfüggöny, nyíló, hunyódó hullámverés, feszültség, friss forradások. A harmat összefűzi a vizet és levegőt. Kék, zöld, és vizes fehér váltakozik. Kilombosodó, égető jelen. Csak nekem halál.

Az ég árnyékaМесто, где живут истории. Откройте их для себя