Az ég árnyéka

2

Ásítva közli ezt. Lábait felhúzta a székre, úgy nézi, bambulva, mint pakolászik Minka. Pakolászásra mindig van ok és alkalom, Minka megtalálja ezeket. Szöszmötöl, haja felkunkorodik a halántékánál, ahogy izzad.

Szóval az önbántalmazás férfias dolog, állapítom meg, Vin egykedvűen bólogat. De nőies is. Emberi, mondja, és megint ásít.

Ezzel, meg ilyesmivel telnek a napok, ülünk a konyhaszéken, vagy izzósorok között, és szokom a versek szagát meg a mesterséges tesztoszteronét. Otthon Iggy, eggyel hivatalosabban Szivák Ignác, apám bizalmasa üvöltözteti a tévét, meg néha, a változatosság kedvéért, ő is üvölt. De aztán pizzát rendelünk, és mindenki megnyugszik.

Ez ilyen központi téma, a vacsora, ezt meg kell ülni egy magára valamit is adó családban, és a család jellege sűrítve kiütközik ezeken az alkalmakon. Iggy ragaszkodik a szalámis pizzájához, anélkül nincs élet, mindegy, hogy hétvége van, karácsony, húsvét, szalámis pizza szükségeltetik az asztalra, a borravalót elsóherkedi a futáról, aztán röhög, az így megspórolt pénzen tud venni egy Pepsit, ami pont megy a pizzához. De ha nem sóherkedne és röhögne, akkor is tudna venni Pepsit.

Minka a maga szottyos müzlijéhez ragaszkodik. Vin eszi, ami akad. Csak Lukánál, eggyel hivatalosabban Kévés Lukrécia, vettem észre, hogy a rántott húsnak kultusza van, olyannyira, hogy ez már egy ellenforradalmi mozgalmat is elindított. Luka maga is eme ellenhívek közé tartozik. Ebben jelentős szerepe volt a vasárnaponta kötelezően felszolgált kovászosubi, rántott hús párosnak. Nekem, aki Iggy spórolós pizzáin nevelkedtem, eszembe sem jutott, hogy lázadnom kéne a bécsi szelet ellen. Az ember már csak ilyen korlátolt.

Luka családban nőtt fel, ezt ha másról nem is, de a rántott hús iránti ellenszenvéről meg lehet ítélni. Feketében jár-kel, ha kicsípi magát, az arca is fekete, és a haját kibontja a hátranyalt kontyból. Van pár nyaklánca, ami olyan hatást kelt, mintha lefejezték volna, és a koponyája bizonytalanul billegne a nyaklánc ejtette vékony, vörös határvonalon. Csipkékbe burkolja magát, mosolytalan száját feketére festi, de mondom, ezt csak akkor, ha külön készül erre. Különben nálánál háromszor nagyobb, fekete pólókban flangál, tövig rágja a körmét és tüntet elhanyagolt gerincerfedülésével. A körmén folyamatosan dolgozik, csupa nyálas csillogás a keze. Zavartalanul marcangolja magát. Nem pirul el, csak sötéten néz, ha látja rajtam, észrevettem, hogy kilátszik a ritkás, összefogott, olajos haj alól fehér fejbőre.

Vin szeretetét élvezi, ahogy én is. Próbálunk barátságba keveredni egymással. Sokat értetlenkedem, ő meg sokat okosít. Még absztraktabb dolgokról, mint Vin.

A Luka nevet szigorúan veszi. Egyszer merészeltem lelukréciázni. Jobban gyűlölt, mint a rántott húst. De ahogy hagytam magam megnevelni, beleláttam abba is, mit kedvel Vin benne. Elvégre egy rántott hús alakú országban formabontó egyéniségnek kell lennie annak, aki kampányt folytat a rántott húsos ebédek ellen.

Mit jelent férfinak lenni? kérdezi időnként Vin, és Luka meglepő válaszokat talál rá.

Mit jelent nőnek lenni? Luka felteszi a lábát az asztalra, oda, ahol az előbb Minka müzlistálja volt. Én aztán nem tudom, vonogatja a vállát, én nem ebben utazom.

Hát akkor miben? kérdezem, mire megrezzen a nagylábujja. Halálfejmintás zokni van rajta, épp a nagylábujjnál szakadt. Szinte meglepődöm, hogy a lábujjkörme nincs lerágva.

Fasz se tudja, feleli.

Ez korrektebb válasznak tűnik bármi másnál.

Szóval a Nap felelős az életért a földön. A Hold meg a tengermozgásért és a vérfarkasokért. Hát persze, hogy a Holddal vagyok, mondja Luka a konyhaszéken billegve. Minka a tálkáját sikálja már tíz perce.

Ez a Hold mellett szól, de másban nem vagyok a Holddal, folytatja Luka, mintha értenénk. Vin talán érti is. Nem merek ránézni, hogy megbizonyosodjam erről, mert azzal rögtön elárulnám magam. Igyekszem bepasszolni a társaságába. Nem akarom, hogy rájöjjenek, én mindezekről eddig soha nem gondoltam, és nem is hittem pár éve, hogy ezek körül fognak forogni a napjaim, hogy mi a férfi, mi a nő, és mi az, ami ezen kívül van.

Ott van például a Plutó. Hozzá sokkal izgibb analógiák kapcsolódnak. Luka már bele is kezd egy sztoriba az alvilág istenéről, de Vin még idejében leállítja. Nem bírja a boszorkányos cuccokat. Pedig abból van bőven Luka fejében.

Te ilyen marsikus fazon vagy. Minka Hold. Vin egyértelműen Nap. Én meg, és a pontpontpontot egy kézlegyintéssel teszi ki.

Most illenék megsértődöm? Mit jelent a marsikus? Amióta itt időzöm, kezdem észrevenni, hogy elválik a jelenség meg a jelentése, mint egy megbontott banán a héjától. Társíthatnék a szavakhoz egy értelmezést automatikusan. De attól nem kerülnék közelebb a mélyéhez.

Mi a faszról beszélsz? kérdezem inkább, direkt faszozva, mert hallottam, hogy ha más szavait használjuk, azzal szimpatikusabbá válunk a számára.

Erre Luka elhúzza a száját.

Ennyit ér a pszichológia.

Egy fél ajakbiggyesztést.

Olyan kurvára kevés dolgot érzek, mondom, mikor már csak ketten vagyunk Vin szobájában.

Én meg túlságosan is sokat, mondja ő.

Aztán csend. Rettenetes a hallgatás.