Meet & Heat (Namgi) ✓

második fejezet

És ez pontosan így is volt; Yoongi olyan szinten stresszben volt, hogy egy kicsit a farkincája szőrét is hullajtani kezdte. Ha ideges volt mindig ez történt, emiatt pedig nagyon kellemetlenül érezte magát, és egyáltalán nem akart mindent összeszőrözni az új otthonában, azonban ez ellen nem igazán tudott bármit is tenni.

A találkozásuk pillanata rohamosan közeledett, s, amikor Yoongi megpillantotta Jint és Hoseokot a picike szobája ajtajában, egy ideges mosollyal az ajkain köszönt nekik, majd a hátizsákját a vállára véve, elhagyta az épületet abban reménykedve, hogy soha többé nem kell ide visszajönnie.

Nem volt ott sok barátja, a fontosabbaktól pedig már egy ideje elköszönt, és mivel már a papírmunkával is végeztek, szó nélkül elhagyhatta az "otthonát". Most már csak egy találkozás maradt hátra Namjoonnal, amelytől szó szerint felállt a szőr nem a hátán, de a farkincáján.

- Minden rendben? - kérdezett rá Hoseok kedvesen az anyósülésről intézve Yoongi felé a szavait, miközben a járműt Jin vezette.

- Csak izgulok - jelentette ki Yoongi halkan, miközben az ölébe húzott farkát birizgálta.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj! - mosolyodott el Hoseok. - Namjoon már nagyon vár téged.

- De azt mondtátok, hogy nem tetszett neki az ötlet - húzta el az ajkait Yoongi, s belegondolva abba, hogy nem szívesen látják majd őt az új otthonában, eszméletlenül elszomorodott.

- Pontosan! Múlt időben - emelte ki Jin büszkén a múlt időt. - Most már tetszik neki. Tetszeni fogsz neki.

Yoongi Jin mondatát meghallva azonnal elpirult, közben pedig egy apró ajakgörbülettel lesett ki az autó hátsó ablakán, ugyanis élete során nem sokszor volt alkalma kilépni a civilizációba, pedig már lassan a huszonegyedik életévét töltötte be.

- Egyébként nemrég beszéltem Namjoonnal és egyszerűen olyan szinten fel van csigázva, hogy inkább rácsaptam a telefonomat, mert elviselhetetlen volt - vihogott fel Hoseok.

- Miért? Mit mondott? - kérdezett rá Jin kíváncsian, miközben megállt egy piros lámpa előtt.

- Feltett nekem vagy ezeregy kérdést Yoongiról - kezdett bele Hoseok unottan. - Hogy mégis mit kéne csinálnia, hogy előkészítsen-e neki valamilyen különleges dolgot.

- Ó! Ez nagyon cuki - mosolyodott el Jin izgatottan. - Már most tudom, hogy kedvel téged, Yoongi!

- De még csak nem is találkoztunk - vonta össze a szemöldökét az említett hibrid zavartan, hiszen igaz, a gondolat, miszerint Namjoon ennyire várja őt, nagyon boldoggá tette, azonban attól nagyon kellemetlenül érezné magát, ha körbe lenne ugrálva.

Ő csak egy egyszerű hibrid, aki talán életében először végre boldog lehet. Nem akarta elbízni magát, és megpróbált a lehető legrosszabbra gondolni, hogy, ha esetleg úgy hozná a helyzet, hogy mégsem lenne túl jó sorsa, azonban az izgatottságát nem tudta kordában tartani.

- Hát, ha majd találkoztok, akkor még jobban fog kedvelni téged - vonta meg a vállait Hoseok mosolyogva, majd egy biztató ajakgörbületet küldött Yoongi felé, aki csak szégyenlősen viszonozta azt.

Jin és Hoseok társaságában már egészen sikerült ellazulnia, azonban a gondolat, miszerint Namjoonhoz is hozzá kell majd szoknia, egy kicsit aggasztotta őt. Yoongi csendes és félénk személyiség volt, éppen ezért általában sok időbe telt még egy-egy embernél biztonságban tudta érezni magát.

Ez a viselkedés valójában abból is jöhetett, hogy a legtöbb ember nem igazán bánt jól a hibridekkel, s csak reményedni tudott abban, hogy Namjoon nem lesz egy ilyen ember. Szeretett volna hinni Jinnek és Hoseoknak, azonban addig, amíg nem látta azt a saját szemével, nem tudott bízni senkiben sem.