Lia egy olyan tini lány, aki biztos benne, hogy sose fog szerelembe esni. Megismer egy tizenegyedikes fiút a gimiben, és úgy érzi van valami köztük, de vajon enged az érzéseinek, vagy továbbra sem fog hinni az igaz szerelemben?
-Újra reggel - sóhajtottam, és kikászálódtam az ágyamból, hogy leállítsam a monoton ébresztőmet. Elindultam a mosdó felé, a húgom, Adél szobája mellett elhaladva. A tükörbe kicsit undorodva néztem, de ugyebár reggeli fejemmel sajnos nem nagyon tudok mit kezdeni... Miután kifésültem a barna, vállig erő hajamat, felvettem egy kék skinny farmerhez egy fehér garbót és (a stílusomhoz tartva magam) egy kockás inget rávettem, a konyha felé vettem az irányt. Egy székre leülve a fejemet a kezembe temettem. - Csütörtök van - gondolkoztam hangosan.
Felkaptam a converse cipőmet, és sietős léptekkel igyekeztem a tetőtől talpig feketében várakozó barátnőmhöz. Zorkával, mint mindig, a kék ház előtt találkoztunk. - Lia!! Nagy hírem van! - kezdett bele. - Szereztem nekünk két jegyet egy szombati hoki meccsre!!!!!!!! - ugrált örömében. Ez a nap egy egész jó hírrel kezdődött, mivel Zorkával jó rég nem csináltunk közösen lányos programot, és moziban is vagy egy éve nem sikerült mennem. Suliba menet a fél airpodsomat odaadtam Zorkának, úgy hallgattuk a tipik, nyálas tini számokat. Közben mesélt nekem a tejfölszőke Olivérről, akivel mostanában viszonylag sokat beszélnek, aztán a buszon ülve arról számolt be, hogy mikor akar fodrászhoz menni. - Mondj már te is valamit, folyton csak én beszélek mostanában - mondta - Nagyiddal mi a helyzet? Még mindig nem tud leszokni az ivásról? - kérdezte halkan, nehogy a buszon valaki meghallja. - Anyáék folyton csak rosszakat mesélnek róla. Ideje lenne nekem is beszélni vele, ha már a város másik végében lakik, és szinte soha nem találkozunk - mondtam kicsit bánatosabb hangon. Na igen. Nagyim pár hónapja elkezdett egészségtelen mennyiségben alkoholt fogyasztani, és nincs valami jól... Nem tudok mit kezdeni, eddig nem nagyon voltak ilyesféle családi problémáink, kivéve 3 éve ami nagypapámmal történt, de arról nem beszéltem senkinek. Nem azért mert a szüleim megtiltották, vagy bármi ilyesmi, hanem én egyszerűen nem szeretek ilyen dolgokról beszélni. Még Zorkának sem említettem, pedig kevés olyan ember van, akiben annyira bízok, mint benne.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor beértünk az osztályterembe, Zorka megigazgatta a hosszú, fekete haját, és lepacsizott pár haverjával, de én csak köszöntem az ofőnek, és egy gyors mozdulattal levágódtam a helyemre. - Jó reggelt kívánok, mindenkinek! - kezdett bele Siposné. - Jóreggelt - dünnyögte egyszerre az osztály, "hatalmas" lelkesedéssel. - Bálintka, angol óra van, tessék letenni a piszkos lábadat az asztalról! - Köszönöm - és ezzel el is kezdődött az óra.
Délutánra elég pocsék lett az idő, és a hetedik óránk után már zuhogott az eső. - Persze, hogy pont ma felejtettem otthon az esernyőmet... - gondolkoztam. - Zorka!! Apud haza tud dobni? Légyszi, nagyon fontos, nem hoztam esernyőt! - kérleltem. - Ahjjj basszus, nagyon sajnálom Lia, nem fog menni, apának sietnie kell egy megbeszélésére - hadarta. - Oké, semmi baj, tényleg, majd megoldom valahogy - vakartam meg a fejemet. - Mondjuk... A nem tom srác tuti szívesen odaadná az esernyőjét... - kacsintott rám, aztán sarkonfordult. - Jézusom... Márcsak az hiányzik, hogy egy fiú, akit még mindig nem ismerek, odaadja az esernyőjet - ingattam a fejem.
A hazaút során szerencsére nem találkoztam Noellel, mert egyébként is... Mit mondtam volna? Vajon tudta volna, hogy én vagyok az, én, aki ráesett az ebédlőben?? Az is lehet, hogy mivel egy évvel alatta járok, nem is tudnánk rendesen elbeszélgetni... Ezeken stresszeltem.
- Megjöttem - kiáltottam, miután becsuktam magam után az ajtót. Semmi válasz. - Akkor valószínűleg nincs itthon senki - gondolkoztam. Bementem a szobámba egy pohár narancslével, bekapcsoltam a tévét, és ledőltem az ágyamra. Megnyitottam az instagramot, és a beszélgetésünket Zorkával. Ott virított a kijelzőn: @noel_novak_1010 . Sóhajtottam egy nagyot, és egy kis gondolkodás után rányomtam a felhasználóra. Csak kíváncsiságból. A profil szerencsére nem volt privát, de nem is követtem be, csak megnéztem egy-két bejegyzését. - Basszus, barátnője van - csaptam le a telefonomat az ágyra.
